07.20.
| Black Nail Cabaret-koncert az A38 hajón >>>
07.20.
| Kapolcsi esték a Képmással >>>
07.20.
| TRIP to the Jungle >>>
07.19.
| Gyulai Várszínház – Duda Éva Társulat: Virtus >>>
07.14.
| BERGMAN 100 – Évfordulós vetítések az Urániában >>>
07.12.
| Frenk koncert a 10 éves Kobuci kertben >>>
07.12.
| Tiger Lillies, Térey és a Hamletek >>>
07.10.
| Szöveghullám – A FISZ irodalmi turnéja a Balaton körül >>>
07.09.
| Hétfőn kezdődik a Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán >>>
07.03.
| Képzel& Kiállításmegnyitó >>>
07.03.
| Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Anna leiskolázza apukáját, a királyt
2018.06.23 - tiszatáj

POZSGAI ZSOLT ÚJ TÖRTÉNELMI JÁTÉKÁNAK ŐSBEMUTATÓJA BÉKÉSCSABÁN

Történelmi tények és emberi sorsok, no meg a hatalom hatása a személyiségre, a félelem pszichológiája. Pozsgai Zsolttól megszokhattuk, hogy kalandos időutazásaival a magyar múltba nemcsak szórakoztatja, hanem megdöbbenti, elgondolkodtatja a nézőt. Ez történt legújabb színdarabja, A király és a szűz ősbemutatóján is, amelyet a szerző maga rendezett. Az előadást Csomós Lajossal és Nádra Kittivel június 16-án este láttuk Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban.

Milyen érdek, indíttatás és mekkora áldozat kell ahhoz, hogy egy szülő megátkozza saját gyermekét, egy apa mindenáron férjhez akarja kényszeríteni leányát?! Bonyolítja persze a helyzetet, ha a királyról van szó, aki országa védelmére szövetségeseket keres, és a kijelölt frigy ősidők óta „működik” a dinasztiáknál, birodalmak között. Csakhogy ez a lány más, mint a többi, okos, értelmes, elvei vannak, szüzességi fogadalmat tett és Istennek ajánlja lelkét. Pozsgai Zsolt a Szellemúrnő (Ábránfy Katalin) után ismét egy izgalmas történelmi játékkal rukkolt elő, amelyben nem változtat ugyan fontos tényeken, de merészen eljátszik a múlt eseményeinek és szereplőinek ábrázolásával.

Az 1240-es években járunk, a tatárjárás idején, IV. Béla király hiába figyelmezteti a magyar főurakat a közeledő tatár veszélyre, a határmenti védvonal – kerítés! – építéséhez nem talál szövetségeseket itthon. Ezért próbálkozik külföldi partnerek megnyerésével, ehhez akarja kiárusítani Anna lányát. A szövegből megtudjuk, hogy a tatárok a magyarokat rokonuknak tekintették, ezért igyekeztek IV. Bélát majdani világbirodalmuk európai vezérének megnyerni. Nagy dilemmát okoztak ezzel Bélának, hogy az öldöklő sereg ura legyen, vagy inkább saját népe érdekeit tartsa szem előtt.

Kriptai sötétség a kamaraszínházban, szűrt fénnyel megvilágított feszület a színpad mögött, erősödő szívdobogás tölti be a teret. Különös párosítás ez, jelzi, hogy a megvakított, megcsonkított elődök koporsói között is van élet. Idejár és itt találkozik rendre apa és lánya, IV. Béla és Anna, ez a misztikus világ átmenet élet és halál között, a vitadráma helyszíne. Öt jelenet, öt találkozás a föld alatt, ahova halottakat temetnek. Idemenekülnek az élők, az ellenség, a tatárok, de leginkább önmaguk elől.

A színhely eleve abszurd, de az a párbeszéd is. Az öt a varázsszám, éppen ennyi náció hercegéhez, uralkodójához akarja hozzáadni lányát Béla, a király, hogy politikai hatalmát megerősítse. Rögtön látjuk, jobban fél saját népétől, mint a külső ellenségtől. De ez a lány bátor, szembeszáll az apjával, okos és tájékozott diplomáciai és katonai ügyekben, szüzességét őrzi, szentté akar válni. Hamar kiderül, hogy határozottságával, döntéseivel rendre megvédi az apját, megmenti a király életét.

Paradoxon, hogy miközben a király érdekből politizál, az apa szereti, félti lányát, a távollévő nővérekről is szeretettel beszél. Ellentmondás, hogy a sokáig következetes Anna a darab végére mégis megváltoztatja álláspontját, férjhez megy és gyermekeket szül, lemond szűzi életéről és arról, hogy valaha szentté válhasson. Ennek a döntésnek az előkészítése, előzménye, okai homályban maradnak. Talán az idő múlása, apja és anyja öregedése, a halál közeledte lehet a motiváció.

Minden középkori kriptajelenet után hírolvasást hallunk mai technikával, a Verecke Televízióból, az előadás végén akár mai adásból. Nem meglepő ez Pozsgainál, a történelmi játékba sok minden belefér. Ráadásul praktikus megoldás, ha a kétszereplős darabnál maradunk, nem kell nagy stáb, de még összefoglaló, magyarázó kórus, korabeli díszlet sem, mégis érzékeltethető a történelmi háttér, amelyben a sztori játszódik.

Az előadás végén aztán tényleg egyik ámulatból a másikba esünk. A király meghal, kicsit, de nem teljesen, az apa lányával még egy jót beszélget, szerelmes asszonya érkezik, a dupla sírban szépen elhelyezkednek, mint egy franciaágyon, beszélgetnek, összeölelkeznek… Merész, ütős finálé, de ez sem teljesen alaptalan. A királyi családokban igen ritka volt a szerelmi házasság, az meg főleg, ami IV. Bélát és bizánci származású feleségét kötötte össze, minden hatalmi és pápai tiltás, átok ellenére. A közelmúltban Esztergomban kiásott királyi sírban a régészek egy ölelkező csontvázra bukkantak, ami nem mindennapi látvány volt, nem hagyta az író fantáziáját sem nyugodni. A két ölelkező csontváznál is fontosabbnak tartotta azonban Pozsgai Zsolt, hogy a történelem felelevenítését a mai néző számára is érdekessé tegye, ehhez kellettek az emberi sorsok, az erős karakterek.

Talán ebben az egyfelvonásos darabban nem volt annyi romantika, kaland és cselszövés, mint a nagyobb lélegzetű Szellemúrnőben. Talán a történelemtudósok több alázatot, a lélekbúvárok mélyebb pszichológiai boncolgatást vártak volna. De aki ismeri a szerző korábbi történelmi játékait, meseszövését, tragédia és humor nagyszerű ötvözését, alighanem érthet az üzenetből. Sütő András jut eszembe: „minden múltidézés kegyelmi kérvény a mához”. Pozsgai Zsolt azt mondja: ha nincs utalás, áthallás, az egésznek semmi értelme. Lányosapák, félelemben uralkodók, figyelem! A király és a szűz című darab nemcsak az apa és lánya konfliktus, hanem a mit miért és a mennyi áldozatnak van értelme kérdés körül is forog, a féltés és elengedés, rabszolgaság és szabadság dilemmájának is szép feldolgozása.

Bizony, nem hátrány, ha a szerző maga rendezi darabját, tudja, mit akar mondani, nem kell a rendezőnek külön magyarázni. Az sem baj, ha ismeri szereplőit, mert már annyiszor dolgozott a társulattal. Csomós Lajos IV. Béla alakjára remek rendezői választás, hiszen a játék a humor és tragédia kettősségére épül. Csomós sokoldalú, nagyszerű színész, aki mélyen emberi érzelmek, gyötrelmek megmutatására kiválóan alkalmas, ugyanakkor káprázatos komédiás, és ezt a kettőt csodálatosan képes ötvözni. Nádra Kitti éppen az ősbemutató előtti napon végzett a Színitanházban, és Szabó Magda Születésnap című regényének színpadi változatában Bori megformálása óta ez a második főszerepe. Kislányos alkatához, komoly megjelenéséhez illett Anna szerepe, amit határozottan játszott, és igazán felnőtt király apja feje fölé.

A jelmezekről: egyértelmű, hogy a király nem viselt pompás öltözetet, egyszerű holmiban jelent meg, lehetett a nép fia bárhonnan és bármikor. Anna fehér ruhája végig a tisztaságot szimbolizálta, illetve az ellentétet a kripta sötétségével szemben, az előadás végén a sötétszürke a méltóság és a gyász színe. Üzenetértékű, hogy Béla felesége, akiről beszélnek, de egészen az előadás végéig nem látjuk, meghalni fehérben, sőt menyasszonyi ruhában és fátyollal érkezik. (Jóllehet, a fehér a gyász színe bizonyos korokban és országokban.)

Minden premier ünnep, a társulatnak és a közönségnek, kortárs darab ősbemutatója különösen az, még a szerzőnek is. Pozsgai Zsolt A király és a szűz című egyrészes történelmi játéka a budapesti Bakelit Center és a Csabai Nyár közös produkciójaként került színre a Jókai Színház művészeivel, Csomós Lajossal és Nádra Kittivel a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A június közepén már számos helyszínen bőséges kínálatot nyújtó nyári játékok ellenére szép számú és főleg értő közönség tisztelte meg az alkotókat az egyetlen bemutató előadáson. A produkció megérdemli, hogy méltó utóélete legyen „itthon”, a Jókai Színházban, más teátrumok is befogadják és láthassa minél több néző.

Niedzielsky Katalin

 

Fotó: Lipták Szabolcs • A-Team


Címke: , , , , ,
2018.07.12 - tiszatáj

MEGKÉSETT MEGJEGYZÉSEK AZ IDEI PÉCSI SZÍNHÁZI TALÁLKOZÓRÓL
Legyen bármilyen is a POSZT felhozatala, egy biztos: a Király utcán sétáló fesztiválrésztvevőt változatlanul hatalmába keríti az érzés, miszerint ez a színház ünnepe, s a POSZT-ot érintő politikai és szakmai kérdések jogos, de néha túlontúl tautologikus felemlegetése helyett ez így van rendjén. Bár a napközben látogatható programból valóban több is lehetne.. – FRITZ GERGELY BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.09 - tiszatáj

SZAJBÉLY MIHÁLY:
A HOMOKVÁRÉPÍTÉS ÖRÖME
Homokra építeni úgy, hogy ne dőljön össze, ez az igazi művészet. Megszelídíteni a laza szerkezetű talajt olyannyira, hogy szilárd alapként szolgáljon. Kérdés: lehetséges-e? Ha nem vagy csak alig-alig, tán kísérletezni sem érdemes. Vagy ha mégis, sok-sok türelem és nem kevés derű szükséges hozzá, mert ha netán mégis összedől, megújult erővel és hittel kezdhetünk neki a munkának újra. Aki irodalommal, irodalomtörténettel foglalkozik, jól ismeri ezt a dilemmát… – GAJDÓ ÁGNES KRITIKÁJA

>>>
2018.07.08 - tiszatáj

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>
2018.07.07 - tiszatáj

RIGOLETTO A SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOKON
Ősi vita, hogyan is játszunk operát a Dóm téren? A kezdetekben a kérdés föl sem merült, hisz Salzburgot tartották mintának, s a 30-as években az Aida, a Turandot és a Parasztbecsület került színre, nemzetközi szereposztásban, eredeti nyelven. A János vitéz meg a Háry meg persze magyarul. Az újraéledéskor, 1959-ben Vaszy a Hunyadi Lászlóval nyitott, szintén eredeti, azaz magyar nyelven. Csak a 4. évadban, 1962-ben került elő az Aida olaszul. Azóta vegyes a kép… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

SCHIELE ART CENTRUM
Alexander Manolescu (1883–1923?), alias „Sanyi Manó”, amint maga-magát oly gyakran nevezte, becézte ő, aki egy szinte ismeretlen, de meglehetősen színes egyéniség volt. A román-magyar-zsidó származású díszletfestő, költő, színész: kémiai- és fotográfiai kísérletekkel is foglalkozott. Egon és Alexander e varázslatos, mesebéli kisvárosban, Český Krumlovban ismerkedtek össze, itt kötöttek rövid, de mondhatni, hogy nem hétköznapi barátságot… – NAGY ZOPÁN ÍRÁSA

>>>
2018.07.06 - tiszatáj

HEWAR & THE GURDJIEFF ENSEMBLE
Örömmel nyugtázza az ember, hogy Berlinben van valami olyasmi, amit polgári kultúrának lehet nevezni. Nem mintha itthon ne lehetne látni tucatnyi embert a színházak és a koncerttermek előtt, csak persze Berlinben, a 3,5 milliós fővárosban ez nagyon más: nagyobb a város, több a lehetőség, nehéz is olyan utcát találni, ahol ne álldogálna csomó ember, aki éppen arra vár, hogy bemenjen az épületbe, és valami olyasmit halljon, amit komolyzenének szokás nevezni… – GERA MÁRTON BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.07.05 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS NÁTYI RÓBERTTEL
A TÁBLAKÉPFESTÉSZETI BIENNÁLÉRÓL
Július 7-ig még látogatható a XVII. Táblaképfestészeti Biennálé a REÖK-ben. A palota két szintjén absztrakt és figurális alkotásokra bontva tekinthetik meg a látogatók az országos szintű kortárs festészeti seregszemlét. Nátyi Róbert művészettörténészt, a REÖK művészeti vezetőjét kérdeztük a kiállításról… – VARGA RÉKA INTERJÚJA

>>>
2018.07.04 - tiszatáj

INTERJÚ TAPASZTÓ ERNŐ RENDEZŐVEL
Magyarországi magyar, romániai magyar, romániai román színészek egy hónapig Aradon és Gyulán együtt, ez csak szép lehet. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen próbafolyamatból. A próbafolyamat ilyen nyári együttműködés esetén igen intenzív, különleges; a sok helyről jött ember csodákra képes. Általában nagyon jó előadások szoktak kikerekedni egy-egy ilyen alkalomból […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő