12.10.
| Nemzetközi koreográfusokkal érkezik Szegedre a Közép-Európa Táncszínház >>>
12.02.
| Magashegyi Underground szimfonikus koncert új műsorral >>>
11.29.
| Sass Sylvia a „Krinò” vendége >>>
11.24.
| „mérem a téli éjszakát” – József Attila gondolatvilága versben és értekező prózában (Konferencia) >>>
11.23.
| Rising Stars: ismét a fiatal tehetségeké a Müpa >>>
11.23.
| A gyerekirodalom nagykorúsítása >>>
11.23.
| Katona József Színház – Életrajz-változatok Takács Zsuzsára >>>
11.22.
| Megálló – Petrács Gábor Réteg, rétegződés című kiállításának megnyitója >>>
11.22.
| Ferenczi Gyuri és Lóci egy-egy kultikus lemezről szakért >>>
11.20.
| Mindig más… – Jenei Gyula verseskötetének bemutatója >>>
11.14.
| Más közösségek nyitottságára tanít a belvárosi galéria >>>
11.06.
| 11 óra álmodozás Ravel és Debussy zenéjének bűvöletében >>>
11.06.
| SZNSZ – Hernádi Judit és Kern András Szegeden >>>
10.30.
| Kábé23 – a Kerekes Band első majdnem két és fél évtizede már előrendelhető! >>>
09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>

Bende Tamás, Koman Zsombor, Nemes Z. Márió, Frank O’Hara, Sylvia Plath, Szálinger Balázs, Szeles Judit, Szunyog Ágota, Tandori Dezső versei
Balogh Dávid, Bátyi Zoltán, Hidas Judit, Milorad Pavić prózája
Tanulmányok a 100 éve lezárult I. világháborúról
Diákmelléklet: Takács Zsuzsa költészetéről
Fotók Müller Miklósról

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Anna leiskolázza apukáját, a királyt
2018.06.23 - tiszatáj

POZSGAI ZSOLT ÚJ TÖRTÉNELMI JÁTÉKÁNAK ŐSBEMUTATÓJA BÉKÉSCSABÁN

Történelmi tények és emberi sorsok, no meg a hatalom hatása a személyiségre, a félelem pszichológiája. Pozsgai Zsolttól megszokhattuk, hogy kalandos időutazásaival a magyar múltba nemcsak szórakoztatja, hanem megdöbbenti, elgondolkodtatja a nézőt. Ez történt legújabb színdarabja, A király és a szűz ősbemutatóján is, amelyet a szerző maga rendezett. Az előadást Csomós Lajossal és Nádra Kittivel június 16-án este láttuk Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban.

Milyen érdek, indíttatás és mekkora áldozat kell ahhoz, hogy egy szülő megátkozza saját gyermekét, egy apa mindenáron férjhez akarja kényszeríteni leányát?! Bonyolítja persze a helyzetet, ha a királyról van szó, aki országa védelmére szövetségeseket keres, és a kijelölt frigy ősidők óta „működik” a dinasztiáknál, birodalmak között. Csakhogy ez a lány más, mint a többi, okos, értelmes, elvei vannak, szüzességi fogadalmat tett és Istennek ajánlja lelkét. Pozsgai Zsolt a Szellemúrnő (Ábránfy Katalin) után ismét egy izgalmas történelmi játékkal rukkolt elő, amelyben nem változtat ugyan fontos tényeken, de merészen eljátszik a múlt eseményeinek és szereplőinek ábrázolásával.

Az 1240-es években járunk, a tatárjárás idején, IV. Béla király hiába figyelmezteti a magyar főurakat a közeledő tatár veszélyre, a határmenti védvonal – kerítés! – építéséhez nem talál szövetségeseket itthon. Ezért próbálkozik külföldi partnerek megnyerésével, ehhez akarja kiárusítani Anna lányát. A szövegből megtudjuk, hogy a tatárok a magyarokat rokonuknak tekintették, ezért igyekeztek IV. Bélát majdani világbirodalmuk európai vezérének megnyerni. Nagy dilemmát okoztak ezzel Bélának, hogy az öldöklő sereg ura legyen, vagy inkább saját népe érdekeit tartsa szem előtt.

Kriptai sötétség a kamaraszínházban, szűrt fénnyel megvilágított feszület a színpad mögött, erősödő szívdobogás tölti be a teret. Különös párosítás ez, jelzi, hogy a megvakított, megcsonkított elődök koporsói között is van élet. Idejár és itt találkozik rendre apa és lánya, IV. Béla és Anna, ez a misztikus világ átmenet élet és halál között, a vitadráma helyszíne. Öt jelenet, öt találkozás a föld alatt, ahova halottakat temetnek. Idemenekülnek az élők, az ellenség, a tatárok, de leginkább önmaguk elől.

A színhely eleve abszurd, de az a párbeszéd is. Az öt a varázsszám, éppen ennyi náció hercegéhez, uralkodójához akarja hozzáadni lányát Béla, a király, hogy politikai hatalmát megerősítse. Rögtön látjuk, jobban fél saját népétől, mint a külső ellenségtől. De ez a lány bátor, szembeszáll az apjával, okos és tájékozott diplomáciai és katonai ügyekben, szüzességét őrzi, szentté akar válni. Hamar kiderül, hogy határozottságával, döntéseivel rendre megvédi az apját, megmenti a király életét.

Paradoxon, hogy miközben a király érdekből politizál, az apa szereti, félti lányát, a távollévő nővérekről is szeretettel beszél. Ellentmondás, hogy a sokáig következetes Anna a darab végére mégis megváltoztatja álláspontját, férjhez megy és gyermekeket szül, lemond szűzi életéről és arról, hogy valaha szentté válhasson. Ennek a döntésnek az előkészítése, előzménye, okai homályban maradnak. Talán az idő múlása, apja és anyja öregedése, a halál közeledte lehet a motiváció.

Minden középkori kriptajelenet után hírolvasást hallunk mai technikával, a Verecke Televízióból, az előadás végén akár mai adásból. Nem meglepő ez Pozsgainál, a történelmi játékba sok minden belefér. Ráadásul praktikus megoldás, ha a kétszereplős darabnál maradunk, nem kell nagy stáb, de még összefoglaló, magyarázó kórus, korabeli díszlet sem, mégis érzékeltethető a történelmi háttér, amelyben a sztori játszódik.

Az előadás végén aztán tényleg egyik ámulatból a másikba esünk. A király meghal, kicsit, de nem teljesen, az apa lányával még egy jót beszélget, szerelmes asszonya érkezik, a dupla sírban szépen elhelyezkednek, mint egy franciaágyon, beszélgetnek, összeölelkeznek… Merész, ütős finálé, de ez sem teljesen alaptalan. A királyi családokban igen ritka volt a szerelmi házasság, az meg főleg, ami IV. Bélát és bizánci származású feleségét kötötte össze, minden hatalmi és pápai tiltás, átok ellenére. A közelmúltban Esztergomban kiásott királyi sírban a régészek egy ölelkező csontvázra bukkantak, ami nem mindennapi látvány volt, nem hagyta az író fantáziáját sem nyugodni. A két ölelkező csontváznál is fontosabbnak tartotta azonban Pozsgai Zsolt, hogy a történelem felelevenítését a mai néző számára is érdekessé tegye, ehhez kellettek az emberi sorsok, az erős karakterek.

Talán ebben az egyfelvonásos darabban nem volt annyi romantika, kaland és cselszövés, mint a nagyobb lélegzetű Szellemúrnőben. Talán a történelemtudósok több alázatot, a lélekbúvárok mélyebb pszichológiai boncolgatást vártak volna. De aki ismeri a szerző korábbi történelmi játékait, meseszövését, tragédia és humor nagyszerű ötvözését, alighanem érthet az üzenetből. Sütő András jut eszembe: „minden múltidézés kegyelmi kérvény a mához”. Pozsgai Zsolt azt mondja: ha nincs utalás, áthallás, az egésznek semmi értelme. Lányosapák, félelemben uralkodók, figyelem! A király és a szűz című darab nemcsak az apa és lánya konfliktus, hanem a mit miért és a mennyi áldozatnak van értelme kérdés körül is forog, a féltés és elengedés, rabszolgaság és szabadság dilemmájának is szép feldolgozása.

Bizony, nem hátrány, ha a szerző maga rendezi darabját, tudja, mit akar mondani, nem kell a rendezőnek külön magyarázni. Az sem baj, ha ismeri szereplőit, mert már annyiszor dolgozott a társulattal. Csomós Lajos IV. Béla alakjára remek rendezői választás, hiszen a játék a humor és tragédia kettősségére épül. Csomós sokoldalú, nagyszerű színész, aki mélyen emberi érzelmek, gyötrelmek megmutatására kiválóan alkalmas, ugyanakkor káprázatos komédiás, és ezt a kettőt csodálatosan képes ötvözni. Nádra Kitti éppen az ősbemutató előtti napon végzett a Színitanházban, és Szabó Magda Születésnap című regényének színpadi változatában Bori megformálása óta ez a második főszerepe. Kislányos alkatához, komoly megjelenéséhez illett Anna szerepe, amit határozottan játszott, és igazán felnőtt király apja feje fölé.

A jelmezekről: egyértelmű, hogy a király nem viselt pompás öltözetet, egyszerű holmiban jelent meg, lehetett a nép fia bárhonnan és bármikor. Anna fehér ruhája végig a tisztaságot szimbolizálta, illetve az ellentétet a kripta sötétségével szemben, az előadás végén a sötétszürke a méltóság és a gyász színe. Üzenetértékű, hogy Béla felesége, akiről beszélnek, de egészen az előadás végéig nem látjuk, meghalni fehérben, sőt menyasszonyi ruhában és fátyollal érkezik. (Jóllehet, a fehér a gyász színe bizonyos korokban és országokban.)

Minden premier ünnep, a társulatnak és a közönségnek, kortárs darab ősbemutatója különösen az, még a szerzőnek is. Pozsgai Zsolt A király és a szűz című egyrészes történelmi játéka a budapesti Bakelit Center és a Csabai Nyár közös produkciójaként került színre a Jókai Színház művészeivel, Csomós Lajossal és Nádra Kittivel a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A június közepén már számos helyszínen bőséges kínálatot nyújtó nyári játékok ellenére szép számú és főleg értő közönség tisztelte meg az alkotókat az egyetlen bemutató előadáson. A produkció megérdemli, hogy méltó utóélete legyen „itthon”, a Jókai Színházban, más teátrumok is befogadják és láthassa minél több néző.

Niedzielsky Katalin

 

Fotó: Lipták Szabolcs • A-Team


Címke: , , , , ,
2018.11.20 - tiszatáj

BACON, FREUD ÉS A LONDONI ISKOLA FESTÉSZETE
Még a Frida Kahlo-kiállítás is látogatható, a Magyar Nemzeti Galéria máris tálcán kínálja legújabb tárlatán az egyetemes képzőművészet – talán nem túlzás állítani – egyik legfontosabb korszakát, a Londoni iskola fénykorát. A Magyarországon először látható időszaki kiállítás elsősorban Lucian Freud, Francis Bacon, Leon Kossoff és Frank Auerbach munkásságára fókuszál, de láthatók az iskola utódainak, a figurális festészet tehetséges kortárs alkotóinak munkái is…. – TÓTH EMESE ÍRÁSA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PASS ANDREÁVAL
Sötét folyosón ülünk a Jurányiban, Andreának nem is olyan régen olvasópróbája volt, összekuporodunk a plakátok borította kanapén. Halkan, meghitt suttogással beszélgetünk az Eltűnő ingerekről, arról is, hogyan írunk drámát, várt és váratlan kihívásokról, és a borzasztó űrről… – DRUBINA ORSOLYA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MAGYARNÉ ANTAL NIKOLETTEL
A Magyarné Antal Nikolett tollából született Répa, retek, mogyoró című könyv az óvodások szorongásait hivatott oldani a logopédiai foglalkozásokkal kapcsolatban, feladatokkal és kedves illusztrációval segítve a mindennapos gyakorlást és fejlődést. A szakemberrel új könyve kapcsán beszélgettünk, ami az idén jelent meg a Manó Könyvek gondozásában… – MAKKAI-KOVÁCS KRISZTINA INTERJÚJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

A SZENT ÉS A FARKAS
Hiába jutalmazták az idei Cannes-i Filmfesztiválon a Legjobb forgatókönyvnek járó díjjal, a Csodákat dirigáló Alice Rohrwacher filmje mind hagyományos narratívával bíró dramedy-ként, mind szabálytalanságokra és főképp érzéki benyomásokra összpontosító szerzői műként is felsül. Dekoncentrált darab csírájában remek ötletekkel, ám annál slendriánabb kivitelezéssel… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.11.18 - tiszatáj

SECONDHAND (SZOVJETŰDÖK) AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZBAN
Újfent a múltfeldolgozás kedvelt színházi missziója jegyében indította az évadot az Örkény Színház. Bagossy László rendező és a köré gyűjtött, Kovács D. Dánielből, illetőleg a Színművészeti Egyetem hallgatóiból összeálló alkotócsapat Szvetlana Alekszejevics Nobel-díjjal jutalmazott könyvei alapján készítették el a Madách téri teátrum évadnyitó bemutatóját. A Secondhand – szovjetűdök című előadás az oroszországi posztszovjet létezés esszenciáját igyekszik színpadra vinni… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

A VIRÁG JUDIT GALÉRIA KIÁLLÍTÁSA
1904 és 1914 között az 1870-es és 1880-as években született képzőművész generáció a birodalmi Bécs és az elegáns München helyett inkább a kozmopolita Párizst választotta zarándokhelyéül. E nemzedék tagjai elsőként ismerkedtek meg a fauve-ok és a kubizmus fejleményeivel, használták fel művészetükben a francia főváros által nyújtott modern képzőművészeti újításokat. A mostani nonprofit tárlat nem a Magyar Vadak című 2006-os nagyszabású kiállítást akarja lemásolni, hanem a Nagybányai Művésztelep modernista generációjának első nagy sikereit szeretné bemutatni… – JUHÁSZ BÁLINT ÍRÁSA

>>>
2018.11.17 - tiszatáj

MOZART OPERÁJA A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Minél pezsgőbb, szellemesebb, érdekesebb előadás a Figaro házassága Szentendrén, annál nehezebb lesz beilleszteni a Szegedi (Pécsi, Miskolci stb.) Nemzeti Színházba. Minél jobban illik a produkció egy kicsi szabadtéri színpadra nyáron, annál nehezebb lesz alkalmazni egy nagy zárt színpadra ősszel-télen. Elsőre jó ötletnek tűnik, hogy ugyanazt a produkciót vigyük be kőszínházakba, takarítsuk meg a díszletek és a jelmezek költségét, no meg a próbák egy részét. Valójában művészi értelemben komoly vérveszteséget okoz… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

SZERGEJ LOZNYICA FILMJE
A Donyeci történetek egy nagyszerű ukrán rendező friss témát érintő, zavarbaejtő filmje. Szergej Loznyica a 90-es évek közepén kezdte a filmes pályafutását. A dátum talán azért tűnik most beszédesnek, mert sokat elárul Loznyica elkötelezettségéről: ekkor a harmincas évei közepén jár, több foglalkozást kipróbál, és sok országban nagyon alaposan körülnéz. Ifjúkori eszmélkedése egyébként olyan területeken folyik, amelyek azóta önálló országokká váltak: a mai Belorussziában született, Ukrajnában és Oroszországban járt iskolában… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.11.15 - tiszatáj

MIKLOSOVITS LÁSZLÓ KÉPZŐMŰVÉSZ SZEGEDI KIÁLLÍTÁSA
Miklosovits a Tiszatáj Galéria falain egyedi műveket, főként tusrajzokat sorakoztatott föl. Ezek között találunk aprólékos mívességgel megdolgozott alkotásokat, nagyvonalúan, úgymond csuklóból feldobott vonalkölteményeket és lavírozott színes tus-festményeket is. Több grafikát gobelinszerű textúrával jelenített meg az alkotó, a finom vonalszövedékek szinte textil hatásúak. De érdekes, hogy a raszteres tónusokkal, térbeli illúziókat is sikerült kelteni s szoborszerű alakzatokat „faragni”… – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő