10.04.
| Sötétség a Napfény Városában – Beszélgetés Veres Attilával >>>
10.02.
| Trafó – Motus (IT): MDLSX >>>
10.02.
| Asztali beszélgetések… – Meseterápia >>>
09.30.
| MASZK – Trojka Színházi Társulás–Csiky Gergely Állami Magyar Színház: O. márkiné >>>
09.28.
| MASZK – Grecsó Krisztián–Bíró Bence: Megyek utánad >>>
09.28.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Fehér Ferenc: IMÁGÓ >>>
09.23.
| MASZK – Simkó Beatrix–Grecsó Zoltán: #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ >>>
09.21.
| Összművészeti meglepetés a magyar dráma napján >>>
09.21.
| Trafó – Heiner Müller: Kvartett >>>
09.20.
| Válogatás a Mihályfi-gyűjteményből >>>
09.18.
| MNG – Velencei látképek az Intesa Sanpaolo műgyűjteményéből >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

Csehy Zoltán, Karacs Andrea, Posta Marianna, Szabó Dárió, Tőzsér Árpád, Turi Tímea versei

Bán Zoltán András, Erdei L. Tamás, Kontra Ferenc prózája

Anne Carson, Fried István, Thomas Schestag, Szabó Csaba tanulmánya

A Velencei Építészeti Biennáléról

Diákmelléklet: Lőrincz Csongor Esterházy Péter korai prózájáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Anna leiskolázza apukáját, a királyt
2018.06.23 - tiszatáj

POZSGAI ZSOLT ÚJ TÖRTÉNELMI JÁTÉKÁNAK ŐSBEMUTATÓJA BÉKÉSCSABÁN

Történelmi tények és emberi sorsok, no meg a hatalom hatása a személyiségre, a félelem pszichológiája. Pozsgai Zsolttól megszokhattuk, hogy kalandos időutazásaival a magyar múltba nemcsak szórakoztatja, hanem megdöbbenti, elgondolkodtatja a nézőt. Ez történt legújabb színdarabja, A király és a szűz ősbemutatóján is, amelyet a szerző maga rendezett. Az előadást Csomós Lajossal és Nádra Kittivel június 16-án este láttuk Békéscsabán, a Sík Ferenc Kamaraszínházban.

Milyen érdek, indíttatás és mekkora áldozat kell ahhoz, hogy egy szülő megátkozza saját gyermekét, egy apa mindenáron férjhez akarja kényszeríteni leányát?! Bonyolítja persze a helyzetet, ha a királyról van szó, aki országa védelmére szövetségeseket keres, és a kijelölt frigy ősidők óta „működik” a dinasztiáknál, birodalmak között. Csakhogy ez a lány más, mint a többi, okos, értelmes, elvei vannak, szüzességi fogadalmat tett és Istennek ajánlja lelkét. Pozsgai Zsolt a Szellemúrnő (Ábránfy Katalin) után ismét egy izgalmas történelmi játékkal rukkolt elő, amelyben nem változtat ugyan fontos tényeken, de merészen eljátszik a múlt eseményeinek és szereplőinek ábrázolásával.

Az 1240-es években járunk, a tatárjárás idején, IV. Béla király hiába figyelmezteti a magyar főurakat a közeledő tatár veszélyre, a határmenti védvonal – kerítés! – építéséhez nem talál szövetségeseket itthon. Ezért próbálkozik külföldi partnerek megnyerésével, ehhez akarja kiárusítani Anna lányát. A szövegből megtudjuk, hogy a tatárok a magyarokat rokonuknak tekintették, ezért igyekeztek IV. Bélát majdani világbirodalmuk európai vezérének megnyerni. Nagy dilemmát okoztak ezzel Bélának, hogy az öldöklő sereg ura legyen, vagy inkább saját népe érdekeit tartsa szem előtt.

Kriptai sötétség a kamaraszínházban, szűrt fénnyel megvilágított feszület a színpad mögött, erősödő szívdobogás tölti be a teret. Különös párosítás ez, jelzi, hogy a megvakított, megcsonkított elődök koporsói között is van élet. Idejár és itt találkozik rendre apa és lánya, IV. Béla és Anna, ez a misztikus világ átmenet élet és halál között, a vitadráma helyszíne. Öt jelenet, öt találkozás a föld alatt, ahova halottakat temetnek. Idemenekülnek az élők, az ellenség, a tatárok, de leginkább önmaguk elől.

A színhely eleve abszurd, de az a párbeszéd is. Az öt a varázsszám, éppen ennyi náció hercegéhez, uralkodójához akarja hozzáadni lányát Béla, a király, hogy politikai hatalmát megerősítse. Rögtön látjuk, jobban fél saját népétől, mint a külső ellenségtől. De ez a lány bátor, szembeszáll az apjával, okos és tájékozott diplomáciai és katonai ügyekben, szüzességét őrzi, szentté akar válni. Hamar kiderül, hogy határozottságával, döntéseivel rendre megvédi az apját, megmenti a király életét.

Paradoxon, hogy miközben a király érdekből politizál, az apa szereti, félti lányát, a távollévő nővérekről is szeretettel beszél. Ellentmondás, hogy a sokáig következetes Anna a darab végére mégis megváltoztatja álláspontját, férjhez megy és gyermekeket szül, lemond szűzi életéről és arról, hogy valaha szentté válhasson. Ennek a döntésnek az előkészítése, előzménye, okai homályban maradnak. Talán az idő múlása, apja és anyja öregedése, a halál közeledte lehet a motiváció.

Minden középkori kriptajelenet után hírolvasást hallunk mai technikával, a Verecke Televízióból, az előadás végén akár mai adásból. Nem meglepő ez Pozsgainál, a történelmi játékba sok minden belefér. Ráadásul praktikus megoldás, ha a kétszereplős darabnál maradunk, nem kell nagy stáb, de még összefoglaló, magyarázó kórus, korabeli díszlet sem, mégis érzékeltethető a történelmi háttér, amelyben a sztori játszódik.

Az előadás végén aztán tényleg egyik ámulatból a másikba esünk. A király meghal, kicsit, de nem teljesen, az apa lányával még egy jót beszélget, szerelmes asszonya érkezik, a dupla sírban szépen elhelyezkednek, mint egy franciaágyon, beszélgetnek, összeölelkeznek… Merész, ütős finálé, de ez sem teljesen alaptalan. A királyi családokban igen ritka volt a szerelmi házasság, az meg főleg, ami IV. Bélát és bizánci származású feleségét kötötte össze, minden hatalmi és pápai tiltás, átok ellenére. A közelmúltban Esztergomban kiásott királyi sírban a régészek egy ölelkező csontvázra bukkantak, ami nem mindennapi látvány volt, nem hagyta az író fantáziáját sem nyugodni. A két ölelkező csontváznál is fontosabbnak tartotta azonban Pozsgai Zsolt, hogy a történelem felelevenítését a mai néző számára is érdekessé tegye, ehhez kellettek az emberi sorsok, az erős karakterek.

Talán ebben az egyfelvonásos darabban nem volt annyi romantika, kaland és cselszövés, mint a nagyobb lélegzetű Szellemúrnőben. Talán a történelemtudósok több alázatot, a lélekbúvárok mélyebb pszichológiai boncolgatást vártak volna. De aki ismeri a szerző korábbi történelmi játékait, meseszövését, tragédia és humor nagyszerű ötvözését, alighanem érthet az üzenetből. Sütő András jut eszembe: „minden múltidézés kegyelmi kérvény a mához”. Pozsgai Zsolt azt mondja: ha nincs utalás, áthallás, az egésznek semmi értelme. Lányosapák, félelemben uralkodók, figyelem! A király és a szűz című darab nemcsak az apa és lánya konfliktus, hanem a mit miért és a mennyi áldozatnak van értelme kérdés körül is forog, a féltés és elengedés, rabszolgaság és szabadság dilemmájának is szép feldolgozása.

Bizony, nem hátrány, ha a szerző maga rendezi darabját, tudja, mit akar mondani, nem kell a rendezőnek külön magyarázni. Az sem baj, ha ismeri szereplőit, mert már annyiszor dolgozott a társulattal. Csomós Lajos IV. Béla alakjára remek rendezői választás, hiszen a játék a humor és tragédia kettősségére épül. Csomós sokoldalú, nagyszerű színész, aki mélyen emberi érzelmek, gyötrelmek megmutatására kiválóan alkalmas, ugyanakkor káprázatos komédiás, és ezt a kettőt csodálatosan képes ötvözni. Nádra Kitti éppen az ősbemutató előtti napon végzett a Színitanházban, és Szabó Magda Születésnap című regényének színpadi változatában Bori megformálása óta ez a második főszerepe. Kislányos alkatához, komoly megjelenéséhez illett Anna szerepe, amit határozottan játszott, és igazán felnőtt király apja feje fölé.

A jelmezekről: egyértelmű, hogy a király nem viselt pompás öltözetet, egyszerű holmiban jelent meg, lehetett a nép fia bárhonnan és bármikor. Anna fehér ruhája végig a tisztaságot szimbolizálta, illetve az ellentétet a kripta sötétségével szemben, az előadás végén a sötétszürke a méltóság és a gyász színe. Üzenetértékű, hogy Béla felesége, akiről beszélnek, de egészen az előadás végéig nem látjuk, meghalni fehérben, sőt menyasszonyi ruhában és fátyollal érkezik. (Jóllehet, a fehér a gyász színe bizonyos korokban és országokban.)

Minden premier ünnep, a társulatnak és a közönségnek, kortárs darab ősbemutatója különösen az, még a szerzőnek is. Pozsgai Zsolt A király és a szűz című egyrészes történelmi játéka a budapesti Bakelit Center és a Csabai Nyár közös produkciójaként került színre a Jókai Színház művészeivel, Csomós Lajossal és Nádra Kittivel a Sík Ferenc Kamaraszínházban. A június közepén már számos helyszínen bőséges kínálatot nyújtó nyári játékok ellenére szép számú és főleg értő közönség tisztelte meg az alkotókat az egyetlen bemutató előadáson. A produkció megérdemli, hogy méltó utóélete legyen „itthon”, a Jókai Színházban, más teátrumok is befogadják és láthassa minél több néző.

Niedzielsky Katalin

 

Fotó: Lipták Szabolcs • A-Team


Címke: , , , , ,
2018.09.26 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ AZ #ORFEUSZ #EURÜDIKÉ CÍMŰ ELŐADÁSRÓL 
Az ősz második napja, este fél nyolc. A régi zsinagóga megtelik, #Orfeusz #Eurüdiké története ölt hamarosan testet. A fehér tánctér két végében egy ingbe öltözött férfi, és egy selyemruhába bújt nő áll. Megvan annak a szépsége, hogy az oszlopokon nyugvó, kőtáblákba vésett tízparancsolat előtt mezítláb táncolnak el egy antik drámát. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

BÉKÉSCSABA MŰVÉSZETÉNEK PROGRESSZÍV IRÁNYAI ÉS EREDMÉNYEI
Tér-idő átfedések, különbözőségek a szakrálisnak komolyan mondható térben, a kiállítóhelyként, impozáns és letisztult galériaként működő, felújított szolnoki zsinagógában.
Átjárások…
Ablakok nyílnak kifelé-befelé, távoli fények felé vagy éppen komor, kilátástalan-belátástalan falakra vetnek szorongó árny-rétegeket…
Átjárások, átlátások…
Műalkotások különböző stílusok és korok között… Változatosak, sokfélék…

>>>
2018.09.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES KÖNYVBEMUTATÓJA
Szeptember 20-án Krusovszky Dénes volt a Grand Café vendége. A szerzővel Akik már nem leszünk sosem című első regényéről Orcsik Roland beszélgetett. – SZUTORISZ SZABOLCS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.09.20 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Előbb-utóbb megtörténik velünk. Hogy összedől a világ. Vagy úgy tűnik, hogy össze fog dőlni. Nem dől össze. Az idő fontos tényező. Sok múlik egy másodpercen is. A kvantumfizikában. Előtte még nem létezett valami, és egy másodperccel utóbb már igen. Mintha azt mondanánk, hogy a baj előtt egy perccel még nem volt semmi baj. Wurmtól virtuális műveket látunk. Mint amikor félkészen veszünk át egy lakást, és nekünk kell azt befejezni. Nincs megállás […]

>>>
2018.09.19 - tiszatáj

FELUGOSSY LÁSZLÓ: NEM∏SKÓTA SZERELMES VAGYOK A LAPTOPOMBA
Felugossy László Nem∏skóta szerelmes vagyok a laptopomba című kötete 2014-ben látott napvilágot a MissionnArt Galéria gondozásában. A kötetben a szerző megjelölése alapján versek, szövegek, buborékok találhatók. Már a fedőlapon a Felugossyt ábrázoló fénykép is jelzi, hogy ebben a kötetben nem hagyományos költészettel fog találkozni az olvasó…. – BÉKÉS IZABELLA KRITIKÁJA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

BENCZÚR EMESE KIÁLLÍTÁSA A MODEM-BEN
Játék, (ön)irónia, szembesítés, az igazság keresése vagy mindezek egyszerre? A Munkácsy-díjas képzőművész reprezentatív kiállítása az értelmezés, látszat és valóság kérdését helyezi a középpontba… – GALAMBOS ÁDÁM ÍRÁSA

>>>
2018.09.18 - tiszatáj

90 ÉVES DEBRECZENI TIBOR
Mi a titka az összetartó erőnek? Az, ami kellene, hogy nemzeti minimum legyen, „nagyban” is. A haza szeretete, a magyar nyelv és irodalom tisztelete, a közösségi értékek fontosnak tartása. Sajátos vonása a csapatnak a „Játszó ember” megjelölés. D. T. – így nevezi önmagát a Kör alapítója és vezetője, a drámapedagógia hazai megalapítója, hiszen valóban ő a Magyar Drámapedagógiai Társaság létrehozója – az aktív szerepjátszást alapvető fontosságúnak tartja. Homo ludens… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

>>>
2018.09.17 - tiszatáj

Egy kis morgolódással kezdeném: úgy látszik, hogy a központozásmentes nyelvhasználat megjelent magyar filmcímben – értem én, hogy idézet egy kommentből, de akkor sem szerencsés ilyen látványos helyen kerékbetörni a magyar nyelvet… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
2018.09.15 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS ANDREI ROSETTIVEL
Szeptember 22-ig még megtekinthető a NOIMA15 nevű művészeti csoport tárlata a Román Kulturális Intézet kiállító termeiben. A csoport összes tagja főiskolát végzett képzőművész, szinte mindegyikük egy eltérő nyelvezetet beszél: a plen-air látásmódot használják, viszont számukra a nyitott tér vizsgálata nemcsak a színekre, hanem a színspektrumokra, a régi mesterek munkáinak, technikáinak vizsgálatára, az alapvető jellegzetességeik felhasználására is kiterjed… – JUHÁSZ BÁLINT INTERJÚJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő