08.17.
| Ismét Fekete Zaj Fesztivál Mátrafüreden >>>
09.04.
| Budapesti Klasszikus Film Maraton >>>
08.17.
| Szentendrén látható először együtt hazánkban a Söndörgő és az Amsterdam Klezmer Band >>>
08.16.
| Az ötödik Malomfesztiválon minden több lesz >>>
08.10.
| MAMŰ Galéria – A véletlen >>>
08.08.
| Vass Tibor El, Kondor, pláza című önálló kiállítása – Nyílt, ti, tok című csoportos kiállítás >>>
08.07.
| Magyar műemlékek restaurálási folyamatait mutatja be a Teleki László Alapítvány legújabb kiállítása >>>
08.03.
| Hazánk legmenőbb független társulatai a szegedi THEALTER vendégei >>>
08.03.
| Legéndy Jácint performansza a ZegZugban DJ ANDONE estjén >>>
08.02.
| Változó terek – A Duna menti térség történeti térképeken 1650-1800 >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>
06.20.
| Megjelent a Black Nail Cabaret új videoklipje >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>

Kortárs makedón költők
Krusovszky Dénes, Malárburk József, Tolnai Ottó, Alice Walker prózája
Janáky Marianna drámája
Baka István levelezéséből
Holokauszt – Csend – Beszéd – Emlékezet – Üzenet (Goldmann Márta, Jablonczay Tímea, Kelemen Zoltán, Máté-Tóth András, Szőke Dávid Sándor, Turai Gabriella, Wéber Péter)
Nátyi Róbert Endre Béla kiállításáról

>>>

BESZÁMOLÓ A TAPASZTALATOKRÓL
A Madrid szívében található múzeum hármas legfőbb csúcsának tekinthető Prado (a Thyssen-Bornemissza, illetve a Reina Sofia mellett) a kezdetektől a mai napig töretlen presztízzsel bír a klasszikus művészeti intézmények között. Tekintve, hogy a 2017-2018-as tanév tavaszi félévét Erasmus hallgatóként Madridban töltöm… – KISS ENIKŐ BESZÁMOLÓJA

>>>

Visszatérő ösvények angyalokkal
2018.05.28 - tiszatáj

KECSKÉS ÁGNES KIÁLLÍTÁSA A VÁRNEGYED GALÉRIÁBAN

A következetesség, a saját úton járás: a hitelesség záloga. A divatos megoldások elkerülése, a tradicionális forma minőségi megtartása: a szakmai tisztességé. A hagyomány tisztelete anakronizmus nélkül: múltban gyökerező korszerűség. A gondolati tartalmak, ítéletek vállalása: a morális helytállás alapja. A hightech évtizedeiben klasszikus gobelin technikával a fine art magasságait bejárni: bátorság és ihletett tehetség társulása. S a választott szellemi határmezsgyén belüli szabadságot megélni, szuverenitást felmutatni: az művészi autonómia. Ezek a rögtönzött összefüggések jutottak eszembe Kecskés Ágnes Munkácsy-díjas kárpitművész tárlatának megnyitóján, Budapesten a Várnegyed Galériában, ahol válogatást mutatnak be a művész életművéből.

Kecskés Ágnes mindig igazat beszél. Mit beszél, kiált! A magyar kárpitművészet jeles képviselője soha nem érte be azzal, hogy önfeledten játszadozott volna az anyaggal, s úgy tűnik, egyre inkább nem fő célja, hogy tetszetős textúrákkal, dekoratív hatásokkal kápráztassa el a nézőt. Azt is teszi persze, de ennél sokkal többre vállalkozik. Láthatóan gondolkodtatni akar és figyelmeztetni. A világ legnehezebb, legmívesebb technikájával a világ legfontosabb dolgairól kíván szólni. Kárpitjai életről, halálról, történelemről, háborúról, pokolról beszélnek, a folyók, vizek, fák, virágok, madarak, csillagok társaságában Bukott angyalt is találunk. Visszatérő ösvények – ez kiállításának címe – amiken Kecskés Ágnes jár. Föld és ég között közlekedik, a teljes világot befogva gobelinjeinek tartalmaival. Úgy tűnik, jó viszonyt ápol az égi szárnyasokkal, az angyalok családjának sokféle egyede üldögél, fekszik, térdel kárpitjain. Egyik helyütt puttók bókolnak, másutt kerubok strázsálnak s ők nem a reneszánsz, vagy a barokk itt ragadt díszlet elemei, inkább jelen világunk hírnökei, védnökei, jelenlétük profán és szakrális egyszerre.

 

Ikonok

 

Kecskés Ágnes a komponálás nagymestere, nála az „üres” mezők is méltó társai, a beszédesre szőtt felületeknek. Számos alkotás szerkezeti egyensúlyát tartják fenn nyers színű negatív négyzetfoltok, ezek a „néma kvadrátok” tagolják több tételesre a művet. A Savaria című kárpiton római épület töredékek motívumait – mint kultikus jeleket – foglalja a művész triptichonba. Az Angyalok hódolása is megosztott felületeken történik, a felső mezőben angyalok bókolnak egymásnak kezükben virággal, alattuk a képet keskeny szalag zárja, melyen apró ikonok sorakoznak frame-szerűen. A középkori arcok, időtlenségbe révedő tekintetükkel elmosódott freskók homályló szentjeit idézik. A Komárom című kárpittal, e történelmi ihletettségű, narratív alkotással a művész édesapjának, Kecskés Lászlónak, a szeretett szülőváros történetírójának is emléket állít.

 

Himnusz

 

A Himnusz monumentális, kartografikus” remekmű: Kölcsey Ferenc költeményének térképbe transzponált üzenete. A gobelin a Kárpát-medencét jeleníti meg, vértől vöröslő folyókkal. A Duna és a Tisza, e két dél felé futó folyó életfát formáz, törzse kiskunságnyi szélességű, koronája pedig a Felvidék vízgyűjtő területének „folyóágaiból” lombosodik. A térkép alján csata folyik és vér. Kardozó lidércek öldökölnek, mellettük lehullott fejek, levágott karok sorakoznak. A mű a magyar történelemről megindító drámaisággal közvetít. Olyan veszteségeket is eszünkbe idéz, melyekről Kölcsey még nem is tudhatott, hiszen ezek csak a zivataros huszadik században érték a magyar népet. Kecskés Ágnes az eseményekről még más művekkel is közvetít. A Szétdarabolva című gobelinterven emberi végtagokat, testrészeket szór szét, minden korok minden háborúja ellen tiltakozva, de a cím valószínűleg az ország trianoni szétdarabolására utal, az 1914+ című alkotás pedig egyértelműen a Nagy Háború tragédiáját idézi. A kompozíció méretes keresztje egy lövészárok légi felvétele is lehetne, rajta a vörös és fekete hullámok olyanok, mint a vérrel kevert sártengeré lehettek Doberdónál.

 

Balassi

 

Persze nem csupa dráma Kecskés Ágnes művészete, a finom harmóniákat is megtaláljuk ezen a kiállításon. A művész egy szénnel rajzolt Fiatalkori önarcképről mosolyog ránk, a Víz alatt című sorozat kéklő, zöldellő indái organikus szólamokat énekelnek, a világmindenség sötéten görbülő íves karéjában Csillagok ringatnak kozmikus nyugalmat, a Hosszúkás virágcsík, mint csengettyűhúzogató hívogat békés istentiszteletre. A Dédnagymama maga a megtestesült méltóság, a finoman textúrált kosztümben egy békebeli nagyasszonyt állít elénk az alkotó. Balassi Bálint, mívesen megszőtt öltözékében, tollas kalapjával valódi reneszánsz férfiideál. A Júlia versek költőjét Esztergom várának társaságában látjuk, és egy hatalmas angyallal mely, mint rózsafelhő úszik át a képen. A Dunakanyar monokróm remekmű, nyers színű lenből és gyapjúból szőtt relief, az anyag apoteózisa valósul meg benne. És az Oroszlánok a hatalmas méretű édenben, a vörös és kék madarak között úgy trónolnak és mosolyognak, mint Isten legjámborabb teremtményei. Kedvünk lenne közéjük telepedni. Azt üzenik a nézőnek, hogy ilyen békések és derűsek lennénk mi is, ha Kecskés Ágnes paradicsomában élhetnénk.

De nem élhetünk ott és naponta föltehetjük magunknak a kérdést, vajon hol laknak mostanában a mosolygós oroszlánok, a hódoló angyalok és melyik égtáj felől várjuk a bárányt, ki elveszi a világ bűneit?

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

A Introitosz című titokzatosan szép Pilinszky költemény – mely a művész kérésére hangzott el a kiállítás megnyitóján – jól reprezentálja Kecskés Ágnes világszemléletét, saját hitét, amihez hamiskás eszmerendszerek váltakozásának idején is hű maradt, s ami a kárpitjait évtizedek óta áthatja. A bárány talán Kecskés Ágnes „visszatérő ösvényein” is végigkocog, mielőtt feltöri a pecséteket.

 Pacsika Emília

(Kecskés Ágnes: Visszatérő ösvények, Várnegyed Galéria, 2018. május 3 – június 2.)


Címke: , , , ,
2018.08.21 - tiszatáj

CEREDI NEMZETKÖZI KORTÁRS MŰVÉSZTELEP
Van egy kis utca Cereden, aminek nincs neve. Mintha nem is létezne, pedig a község fő utcájából, a Kossuth Lajos utcából kanyarodik ki. A nincs neve utca sarkán áll a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep tájháza, amit tavaly vásároltak meg, teljesen lerobbant állapotban, de már a tavaly annyira rendbe tették, hogy abban az évben ott is sor kerülhetett kiállításra. Még sok a tennivaló az épületen… – ABAFÁY-DEÁK CSILLAG ÉS KÖLÜS LAJOS BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.21 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Elérkezett az utolsó napjához az ötödik Malomfesztivál. Irodalmi workshop, népzenei taktusok, hajnali goa buli. Ilyennek látta a harmadik napot “elsőmalmozó” tudósítónk. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.20 - tiszatáj

RÓZSAVÖLGYI ZSUZSA ÉS
AZ M STUDIO
Két „táncelőadást” is láttunk a Thealteren, s bár látszólag semmi közük egymáshoz, eszembe jutott a kérdés, vajon mit tenne az a három, liftbe szorult férfi, ha beszabadulnának Rózsavölgyi Zsuzsa 1.7 című előadásának a színpadára? – IBOS ÉVA KRITIKÁJA

>>>
2018.08.19 - tiszatáj

AZ UTOLSÓ KÉT NAP A THEALTEREN
A Thealter utolsó két napja igazi színházi ínyencségeket tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Pénteken egy minden elemében egyedi és sajátos táncnyelvi produkciót, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Lift – boys will be boys című koreográfiáját tekinthette meg a nagyérdemű. Fehér Ferenc rendezésében három színész, Deák Zoltán, Szekrényes László és Veres Nagy Attila szerepelnek egy liftkabin alapterületének megfeleltethető aprócska térben. Az előadás kizárólag mozgásra épül, verbalitás nincs… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.18 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Sátor, napfelkelte, kakasszó, nehézkés ébredés. Következzen a Malomfesztivál második – esős – napjáról szóló beszámoló, ahogyan azt “elsőmalmozó” tudósítónk látta. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA 

>>>
2018.08.17 - tiszatáj

BESZÁMOLÓ A MALOMFESZTIVÁLRÓL
Ötödik alkalommal nyitotta meg képzeletbeli kapuját a szerbiai falu, Orom és a határában elterülő Malomfesztivál. Az első nap eseményeibe „elsőmalmozó” tudósítónk szemén keresztül tekinthetnek be. – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.08.16 - tiszatáj

BRECHT ÉS SHAKESPEARE A THEALTER HATODIK ÉS HETEDIK NAPJÁN
A Thealteren bemutatott előadások közül kettő is több ízben bizonyította, hogy az alkotók életkora és a színházi hierarchiában elfoglalt státuszuk egyáltalán nincs egyenes arányban előadásaik esztétikai minőségével. Azaz sosem jelenthet kiindulási alapot, hogy egy adott előadás alkotója évtizedek óta a pályán van, avagy éppen a színművészeti végzős hallgatója… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.08.14 - tiszatáj

A THEALTER ÖTÖDIK NAPJA
Három megtekintésre érdemes előadás szerepelt egymás után a programban. Elsőként délután hatkor a k2 társulatának A Cenci-ház című előadása volt látható a régi zsinagógában, ezt követte Kokan Mladenović Felhő a nadrágban című rendezése a Kisszínházban, hogy aztán a kitartó közönség újra a Hajnóczy utcában találja magát a színművészetisek Az éjszaka a nappal anyja című produkcióján… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő