03.04.
| Grecsó Krisztián Szegeden is bemutatja Verát >>>
02.28.
| Asztali beszélgetések… – Európa | Iszlám és kereszténység? >>>
02.22.
| Kötetbemutató – Nagy Zopán: Felhő regény >>>
02.16.
| Deák17 – Gyermekrajzok bőröndökben >>>
02.14.
| Jazz Kocsma – Deres Kornélia Bábhasadás című kötetének bemutatója >>>
02.14.
| Asztali beszélgetések… – Street art, graffiti, szakralitás. A kibékülés terei? >>>
02.07.
| OSZK – Zárul a Corvina Könyvtár budai műhelye című kiállítás >>>
02.01.
| Rajzpályázat gyerekeknek! >>>
01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.30.
| Novák Péter és Hrutka Róbert kedvenc lemezéről beszél >>>
02.05.
| Újabb országos toplistára került fel a REÖK >>>
02.01.
| Szegedi Szabadtéri – Sztárok a Titanicon >>>
01.31.
| Marno János Tiszatáj-díjas >>>
01.24.
| Lendület program: három kategóriában várja az Akadémia a fiatal kutatók pályázatait >>>
01.18.
| Újabb sztárfellépők a 39. Budapesti Tavaszi Fesztiválon! >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>

Shrek Tímea, Szakács Réka prózája

Horváth Veronika, Kovács L. Zsolt, Mohai V. Lajos, Németh Zoltán, Olty Péter, Siska Péter, Veszprémi Szilveszter versei

Rácz Lajos beszélgetése Konrád Györggyel

Borsodi L. László, Hajnal Géza, Nagy Csilla tanulmánya

Nádas Ale­xandra festményei

Diákmelléklet: Sebők Melinda Babits Mihályról

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Visszatérő ösvények angyalokkal
2018.05.28 - tiszatáj

KECSKÉS ÁGNES KIÁLLÍTÁSA A VÁRNEGYED GALÉRIÁBAN

A következetesség, a saját úton járás: a hitelesség záloga. A divatos megoldások elkerülése, a tradicionális forma minőségi megtartása: a szakmai tisztességé. A hagyomány tisztelete anakronizmus nélkül: múltban gyökerező korszerűség. A gondolati tartalmak, ítéletek vállalása: a morális helytállás alapja. A hightech évtizedeiben klasszikus gobelin technikával a fine art magasságait bejárni: bátorság és ihletett tehetség társulása. S a választott szellemi határmezsgyén belüli szabadságot megélni, szuverenitást felmutatni: az művészi autonómia. Ezek a rögtönzött összefüggések jutottak eszembe Kecskés Ágnes Munkácsy-díjas kárpitművész tárlatának megnyitóján, Budapesten a Várnegyed Galériában, ahol válogatást mutatnak be a művész életművéből.

Kecskés Ágnes mindig igazat beszél. Mit beszél, kiált! A magyar kárpitművészet jeles képviselője soha nem érte be azzal, hogy önfeledten játszadozott volna az anyaggal, s úgy tűnik, egyre inkább nem fő célja, hogy tetszetős textúrákkal, dekoratív hatásokkal kápráztassa el a nézőt. Azt is teszi persze, de ennél sokkal többre vállalkozik. Láthatóan gondolkodtatni akar és figyelmeztetni. A világ legnehezebb, legmívesebb technikájával a világ legfontosabb dolgairól kíván szólni. Kárpitjai életről, halálról, történelemről, háborúról, pokolról beszélnek, a folyók, vizek, fák, virágok, madarak, csillagok társaságában Bukott angyalt is találunk. Visszatérő ösvények – ez kiállításának címe – amiken Kecskés Ágnes jár. Föld és ég között közlekedik, a teljes világot befogva gobelinjeinek tartalmaival. Úgy tűnik, jó viszonyt ápol az égi szárnyasokkal, az angyalok családjának sokféle egyede üldögél, fekszik, térdel kárpitjain. Egyik helyütt puttók bókolnak, másutt kerubok strázsálnak s ők nem a reneszánsz, vagy a barokk itt ragadt díszlet elemei, inkább jelen világunk hírnökei, védnökei, jelenlétük profán és szakrális egyszerre.

 

Ikonok

 

Kecskés Ágnes a komponálás nagymestere, nála az „üres” mezők is méltó társai, a beszédesre szőtt felületeknek. Számos alkotás szerkezeti egyensúlyát tartják fenn nyers színű negatív négyzetfoltok, ezek a „néma kvadrátok” tagolják több tételesre a művet. A Savaria című kárpiton római épület töredékek motívumait – mint kultikus jeleket – foglalja a művész triptichonba. Az Angyalok hódolása is megosztott felületeken történik, a felső mezőben angyalok bókolnak egymásnak kezükben virággal, alattuk a képet keskeny szalag zárja, melyen apró ikonok sorakoznak frame-szerűen. A középkori arcok, időtlenségbe révedő tekintetükkel elmosódott freskók homályló szentjeit idézik. A Komárom című kárpittal, e történelmi ihletettségű, narratív alkotással a művész édesapjának, Kecskés Lászlónak, a szeretett szülőváros történetírójának is emléket állít.

 

Himnusz

 

A Himnusz monumentális, kartografikus” remekmű: Kölcsey Ferenc költeményének térképbe transzponált üzenete. A gobelin a Kárpát-medencét jeleníti meg, vértől vöröslő folyókkal. A Duna és a Tisza, e két dél felé futó folyó életfát formáz, törzse kiskunságnyi szélességű, koronája pedig a Felvidék vízgyűjtő területének „folyóágaiból” lombosodik. A térkép alján csata folyik és vér. Kardozó lidércek öldökölnek, mellettük lehullott fejek, levágott karok sorakoznak. A mű a magyar történelemről megindító drámaisággal közvetít. Olyan veszteségeket is eszünkbe idéz, melyekről Kölcsey még nem is tudhatott, hiszen ezek csak a zivataros huszadik században érték a magyar népet. Kecskés Ágnes az eseményekről még más művekkel is közvetít. A Szétdarabolva című gobelinterven emberi végtagokat, testrészeket szór szét, minden korok minden háborúja ellen tiltakozva, de a cím valószínűleg az ország trianoni szétdarabolására utal, az 1914+ című alkotás pedig egyértelműen a Nagy Háború tragédiáját idézi. A kompozíció méretes keresztje egy lövészárok légi felvétele is lehetne, rajta a vörös és fekete hullámok olyanok, mint a vérrel kevert sártengeré lehettek Doberdónál.

 

Balassi

 

Persze nem csupa dráma Kecskés Ágnes művészete, a finom harmóniákat is megtaláljuk ezen a kiállításon. A művész egy szénnel rajzolt Fiatalkori önarcképről mosolyog ránk, a Víz alatt című sorozat kéklő, zöldellő indái organikus szólamokat énekelnek, a világmindenség sötéten görbülő íves karéjában Csillagok ringatnak kozmikus nyugalmat, a Hosszúkás virágcsík, mint csengettyűhúzogató hívogat békés istentiszteletre. A Dédnagymama maga a megtestesült méltóság, a finoman textúrált kosztümben egy békebeli nagyasszonyt állít elénk az alkotó. Balassi Bálint, mívesen megszőtt öltözékében, tollas kalapjával valódi reneszánsz férfiideál. A Júlia versek költőjét Esztergom várának társaságában látjuk, és egy hatalmas angyallal mely, mint rózsafelhő úszik át a képen. A Dunakanyar monokróm remekmű, nyers színű lenből és gyapjúból szőtt relief, az anyag apoteózisa valósul meg benne. És az Oroszlánok a hatalmas méretű édenben, a vörös és kék madarak között úgy trónolnak és mosolyognak, mint Isten legjámborabb teremtményei. Kedvünk lenne közéjük telepedni. Azt üzenik a nézőnek, hogy ilyen békések és derűsek lennénk mi is, ha Kecskés Ágnes paradicsomában élhetnénk.

De nem élhetünk ott és naponta föltehetjük magunknak a kérdést, vajon hol laknak mostanában a mosolygós oroszlánok, a hódoló angyalok és melyik égtáj felől várjuk a bárányt, ki elveszi a világ bűneit?

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.

A Introitosz című titokzatosan szép Pilinszky költemény – mely a művész kérésére hangzott el a kiállítás megnyitóján – jól reprezentálja Kecskés Ágnes világszemléletét, saját hitét, amihez hamiskás eszmerendszerek váltakozásának idején is hű maradt, s ami a kárpitjait évtizedek óta áthatja. A bárány talán Kecskés Ágnes „visszatérő ösvényein” is végigkocog, mielőtt feltöri a pecséteket.

 Pacsika Emília

(Kecskés Ágnes: Visszatérő ösvények, Várnegyed Galéria, 2018. május 3 – június 2.)


Címke: , , , ,
2019.02.11 - tiszatáj

NOVÁK ÉVA KIÁLLÍTÁSÁHOZ
Ébredő kavicsok,
opálos hajnalok,
ismeretlen mantrák,
tarjászkodó macskák…

Optikus álmok,
verses látomások…

Kavics, kő, kőzetek…
Nem bauxit, sem hegyek,
nem sziklák, nem képzelet:
hajnal-pára, álom-varázs,
mozaikok, belső parázs,
meglátás és precizitás…
[…]

>>>
2019.02.11 - tiszatáj

NE ÉRINTS MEG!
Keresve sem találnánk jobb filmet a hazai mozikban épp futó munkák közül a cinema du corps-irányzat demonstrációjához, mint Adina Pintilie tavalyi, a legjobb filmnek járó Arany Medvével honorált szerzői ujjgyakorlatát. A Vasárnap hat órakor és A helyszíni szemle című román klasszikusokkal új csapásirányt mutató direktorhoz rokoni szálakkal nem kötődő fiatal rendezőnő debütje nemcsak a test fizikai tapasztalatát, hanem azon keresztül a bőrhöz, csonthoz, tapintáshoz köthető mentális-érzéki benyomásokat vizsgálja – témafelvetése rögtön csettintést érdemel, kidolgozása azonban rengeteg kívánnivalót hagy maga után… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.10 - tiszatáj

PÁSZTOR BÉLA ÉS KÖLTÉSZETE
A magyarrá lett zsidóság rövid, de annál intenzívebb ittléte a magyar nyelvben dokumentálható a leglátványosabban, s ugyanakkor a legláthatatlanabbul. Itt eresztett gyökeret és bontott tobzódón virágot az anyagban, ahonnan fizikai, társadalmi „kiszántása” ellenére oly jeltelenül, de annál át­hatóbban ittélőnek, itt maradt. Nincs még egy olyan nép, amely­nek az irodalmában, vagy leszűkítve a költészetében, ennyi zsidó vett volna részt, s ilyen nívón […]

>>>
2019.02.09 - tiszatáj

SZABÓ MARCELL: A KÖZELI LIMBUS
Verseskötet-olvasóként bevett szokásom, hogy mint egy radar, kiszúrjam a szövegkohéziót megteremtő, vissza-vissza­térő motívumokat, amelyeket sajnálatos módon és ösztönösen szoktam megtalálni; Szabó Marcell második verseskönyve esetében ez teljes kudarcba fulladt. Nem csoda, a kötet első része előtt virít az olvasatot jó eséllyel befolyásoló „A képek ellen” cím, ami nem cikluscím, ugyanis ez a kötet nem bomlik ciklusokra, két, egymáshoz csak nagyon lazán kapcsolódó, formailag eltérő részre oszlik… – NAGY MÁRTA JÚLIA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.07 - tiszatáj

A VADKÖRTEFA
Arany Pálma-díjas remekműve, a Téli álom után 4 évvel új filmmel jelentkezett a kortárs török mozi auteurje, Nuri Bilge Ceylan. Feleségével, Ebruval és kurrens darabjában vendégszerepet is játszó társírójával, Akin Aksuval ismét egy több mint 3 órára rúgó szerzői, karakterorientált elmélkedést költöztetett a gyöngyvászonra, és bár A vadkörtefa nem éri el előző dobása magaslatait, feltétlenül közel jár hozzá… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2019.02.06 - tiszatáj

INTERJÚ HÖFFLER NORBERTTEL
ÉS TÖRÖK DÉNESSEL
Január elején jelent meg az August Clown zenekar első EP-je, ami a Gribedli stúdióban készült. Az album megszületésének körülményeiről, az Artur zenekarral közös lemezbemutató koncertről és a jövőbeli tervekről az August Clown énekesével, Höffler Norberttel és a Gribedli stúdió hangmérnökével, Török Dénessel beszélgettünk… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
2019.02.04 - tiszatáj

VÖRÖS ISTVÁN: THOMAS MANN KABÁTJA
Vörös István könyvét olvasva nagy a kísértés, hogy leemeljünk egy-egy Mann-kötetet a polcról, felüssünk egy irodalomtörténetet vagy legalább megnyissuk a Wikipédiát. Nyomozásra sarkall a cím, kutakodásra a sok-sok utalás. Ha nem vagyunk elég elővigyázatosak, ezt a regényt afféle „Tho­mas Mann röviden” stílusban fogadjuk – megrögzötten keresve előzményeket a Mann-életműben, kapcsolatokat szö­ve­gek között, és megszállottan igyekszünk szövegeket azonosítani. Ez azonban nagy hiba lenne… – KOCSIS LILLA KRITIKÁJA

>>>
2019.02.01 - tiszatáj

MAŁGORZATA SZUMOWSKA FILMJE
A lengyel rendezőnő első három műve, a Boldog ember, az Ő és a 33 jelenet az életből a lengyel film metafizikus-moralizáló vonalat folytatta. A magyar keresztségben Szex felsőfokon címet kapott filmje nem példázatszerű, valamiféle ironikus realizmus jellemző rá. A Test aztán újra visszakanyarodik a spiritualista irányzathoz, de alapvetően gondolja újra képviselőinek eredményeit. Az Arc mintha Szumowska eddigi életművének hangvételeit egyesítené, egyszerre valósítaná meg mindazt, amit a rendezőnő immár nyolc egész estés munkájában képvisel… – SZÍJÁRTÓ IMRE KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő