11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Demény Péter: Jobbhátvéd
2018.04.10 - tiszatáj

Teréz hívta fel, hogy elviszi. Ődöngött Kolozsvár utcáin, várta az órát, amikor elviszi az, akit a Blablacaron talált. Teréz hívása után lemondta a másik utat.

Terézzel jóban voltak, örült a beszélgetésnek. Tovább ődöngött. Minden sarok ismerős, mégis idegenként járkál közöttük. Az emlékek szembejöttek, sok közülük jószerével emléknek sem volt nevezhető, hacsak nem nevezünk emléknek mindent, ami pusztán hangulat. Egy olyan ember hangulata, aki Kolozsváron született, és ott élte le az élete felét. Illata, zenéje, dallama volt itt mindennek; a másik várost, ahová költözött, egyelőre hiába hallgatta.

Mint egy hajós, aki most repülni kényszerül. Talán ugyanúgy imbolyog a repülő is, ugyanolyan megfoghatatlanok a felhők, mint a víz. A víz azonban tenger, hullámzó, változó, ölelő, ismerős. Ismerős – ez a pontatlan szó a legpontosabb, a többi csak jelző. Szép ez is meg az is, jó ez is meg az is, szeszélyes ez is meg az is. De az egyikben tudja, hogy kell viselkednie, a másikban nem, ezért inkább hazamenekül a lakásba. Jó, hogy van hová menekülnie. A szerelem az otthona.

Volt még ideje, elsétált hát addig a tömbházig. Mindig eltévedt, most mégis azonnal megtalálta. Ott volt még a kis palló is a Malomárok fölött, a kis, kanyargó ösvény a tömbház mögött. Egykor, egy másik életben mennyit álldogált ezen a sarkon. Az ablakból fény tekintett a világba, de már nem ő lakott ott.

Már sehol nem az lakott, aki valamikor, és ha az, akkor is idegennek érezte. Mint amikor egyszer elment focizni a régi barátaival: a hely, a jobbhátvéd helye, melyen húsz évig próbálta megvédeni a kaput, már nem az övé volt, átküldték a másik oldalra. Belátta, hogy ő hagyta ott a helyét, de azért keserűen ment át balra.

Ilyen semmiségeken múlt a városa, illetve az idegensége is. Már nem lehetett jobbhátvéd; mintha elvesztette volna mindazt, amit húsz, harminc, negyven évig épített. Úgy építette, hogy észre sem vette – de hogy elvesztette, azt nem lehetett nem észrevenni.

Hányszor mondta pedig a gyerekeknek, hogy az élet kaland, nem szabad beleereszkedni semmibe, legalábbis nem úgy, hogy véglegesnek képzeld és akard. Ők csillogó szemmel hallgatták, de érezte, becsapja őket. Csak a kis Bányai elemezte úgy a Csongor és Tündét, hogy az elvágyódás helyett visszavágyódást mondott, aztán javított, mintha csak tévedett volna. A javításból jött rá, hogy az elemzés neki szól.

Hát visszavágyódott kétségtelenül, jól ráérzett a Pimasz. Szeretetből nevezte így magában, mint ahogy minden értelmes tanítványát szerette, de nem mindenkiben volt meg az az üde komiszság, amely Bányait jellemezte. De visszafelé nem lehet élni, úgyhogy küzdött ezzel a feszültséggel reménytelenül. A reménytelenségben az a néhány barátja volt a remény, akivel legalább beszélgetni tudott. Sétált a szülővárosában, az elveszített otthonosban, és arról ábrándozott, hogyan fog elmesélni Teréznek mindent.

Alig váltottak pár üres szót, Teréznek máris csengeni kezdett a mobilja. Először a sógornője hívta, aki valamilyen fura betegségben szenvedett, és Teréz, aki gyógyszerész volt, türelmesen válaszolgatott. A sógornő recepteket olvasott be a telefonba, egyiket a másik után, hosszan kérdezgette, mit jelent ez vagy az a kifejezés, románul sem értette, latinul végképp nem, olykor magyarul sem. De azért kérdezett tovább, mint a szú. Mikor végre letette, róla beszélgettek, hogy mennyire hipochonder, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szenved, olyan ez, mint az üldözési mánia. Megértően bólogatott, belül meg ismeretlen rovarok ették, korhadtan hullt le mindene. Még reménykedett azért, még mindig volt vagy egy órányi út. Mikor már azt hitte, hogy végre beszélhet magáról egy kicsit, ismét csörömpölt a telefon, egy kolléganője hívta Terézt valamilyen munkaügyben. Nem tudott odafigyelni, legszívesebben megfojtotta volna az illetőt, átrepült volna hozzá, hogy vadul megölje, mint egy skandináv krimiben. Már csak a humora maradt, elkezdett hát magával beszélgetni, válaszolgatott is, a honvágy már csak ilyen, legyintett befelé, nem lehet mindenen viccelődni, intette meg a másik énje, legalább akkor lettem volna itthon, talán másként lett volna minden, dehogy lett volna más, nem múlt rajtad semmi, éppen ez az, semmi sem rajtam múlt, ő sem szeretett jobban téged, ez nem árfolyam, nekem azért szeretnem kellett volna. Már nem is figyelt az útra, meglepődött, amikor Teréz rászólt, „megérkeztünk”, alig búcsúzott, becsapta az anyósülés ajtaját.

Aznap temette el a húgát. Alkoholista volt, és valamikor szerették egymást.

 


Címke: , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő