11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

Siker, megrendülés nélkül
2018.02.01 - tiszatáj

CARMEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

„Fönn, a hídon ellöklek majd olyan erősen, ahogy csak tudom, te meg ess vissza!” – súgja Carmen szökésének receptjét az őt kísérő, immáron elbájolt tizedesnek. Aztán megindulnak – híd, akadály sehol – és a lány csak úgy tessék-lássék taszítja meg a férfit, aki épphogy nekitántorodik a falnak, nemhogy elzuhanna. Ilyen lett Bizet Carmenje Szegeden. Mintha nem gondolták volna komolyan.

Már a díszletből is kitűnik a határozott szándék hiánya. Hat homokszín faltömb két oldalt, hátul kék kapu, középen meg egy virágos emelvény. Ez jól szolgál arra, hogy fölállhat rá az, akit ki kell emelni egy jelenetben. Hogy voltaképpen micsoda és hogy került oda, azt nem tudjuk. Semmi aszimmetria, semmi átlós vonal, nincs fönt és lent. Árvai György díszlete sem atmoszférát nem teremt, sem, izgalmas térkonstrukciót nem hoz létre.

Érthető törekvés, hogy a többtagozatú színház főrendezője – aki az utóbbi időszakban néhány izgalmas produkcióval örvendeztetett meg bennünket a prózai színpadon – ki akarja próbálni magát az operaszínpadon. A darabválasztást is elfogadom, hisz a Carmen nagyon irodalmias anyag. A végeredmény felől azonban nem értem, mit is akart voltaképpen Keszég László Bizet operájával? Ha ilyen kevéssé mélyedt el benne, akkor miért akarta színpadra állítani? Semmi újdonság, semmi izgalom, semmi meghökkentés, semmi konkrét elképzelés. Az előadás a Carmen-patenteket mondja föl, miközben nemigen tud mit kezdeni az operaműfaj sajátos kívánalmaival. Keszégnek is gondot okoz a tömeg mozgatása. Minden kórusjelenetet megspékelt táncosokkal – függetlenül attól, hogy megjelenésüknek bármi értelme is lenne. A nyitóképben puskákkal hadonásznak, pedig azoknak a sevillai utcán nincs semmi értelmük. Máskor a színpad jobb oldalán állók helyet cserélnek a bal oldaliakkal. Ezekben a jelenetekben tűnik csak ki, milyen unalmas is a színpadi tér! A második felvonás kocsmája olyan, mint egy általános iskolai menza, a harmadikban hegyek sehol, középen valami viráglugas biztosítaná a látványosságot. Áriájában Michaela csak ácsorog, aztán, hogy történjen valami, letérdel. Joséval énekelt duettjükben ülnek vagy állnak egymás mellett fogják egymás kezét.

 

65B2539

 

A legnagyobb baj azonban címszereplőkkel van. Laczák Boglárka teljesen külsődleges eszközökkel közelít Carmenhez. Állandóan kelleti, mórikálja magát, csípőre teszi a kezét, mindenkire igézően próbál nézni, pózokba vágja magát – miközben folyamatosan arról énekel, hogy ő szabad, a saját útját járja, senki más nem érdekli. Egy igazi Carmen nem csábítgat, nem riszálja magát, hanem csak megy előre nyílegyenesen a maga útján, nem néz se jobbra, se balra, a férfiak maguktól bolondulnak utána. Nem tudom, a rendező egyetért-e ezzel a megformálással, próbálta-e eltéríteni tőle az énekesnőt, de a végeredmény egy kiábrándítóan sablonos alakítás, amely az egész darabot kifordítja magából. A nehéz szólamot Laczák biztosan szólaltatja meg. Persze ha belülről közelítene a figurához, valószínűleg több és őszintébb árnyalat lenne az énekében. Jellemző, hogy ott a legjobb, ahol semmit nem kell csinálnia: a Kártyatercettben. Gaál-Wéber Ildikó amolyan szaloncarmen. Világosabb tónusú mezzóján mosolyogva dalolja végig a négy felvonást. Nem kellemetlen hallgatni, de a néző végképp nem érti, miért bomlanak utána a férfiak, miért kell megőrülni érte, és mi értelme megölni. Ha ő a címszereplő, a darab tét nélküli. Legföljebb egy Mercedesz lelke lakik benne, hiba volt Carmennek meghívni. Ráadásul mindkét énekesnő sután táncol, ami ebben a szerepben nem jó jel. Persze elnézve Gergye Krisztián sablonos lépésvariációt, amit a táncosoknak kitalált, lehet, hogy ebben a koreográfus is ludas.

Több szerencsénk volt a férfiakkal. A férfi főhőst a jelmeztervezők (Szűcs Edit és Papp Janó) nem kényeztetik, semmivel nem emelik ki a seregből. Látszik, hogy egyikük sem volt katona, különben tudnák, hogy gyakorlóruhához nem lehet tányérsapkát húzni, még akkor se, ha tiszt az ember. László Boldizsárnak begyakorlott szerepe José. Kicsit túlságosan is begyakorolt. Az elfoglalt tenor kevés próbával nem volt képes következetesen ábrázolni José jellemfejlődését, pedig a darab során ő változik a legtöbbet. Az évek során a különböző színházakban összegyűjtött gesztusai sokszor ügyetlennek. Ugyanakkor csodásan énekel! Fényesen, hajlékonyan, fölényes muzikalitással, érzéki magas hangokkal. Joséjából hiányzik a kemény munka és az igazi elmélyülés. Folyton elbűvöl, de ezúttal soha nem rendít meg. Pedig kivételes tehetsége kötelezné rá, hogy ezt megtegye! Turpinszky Gippert Béla hősi alapszínű hangjához jól illik a szólam. Ráadásul kidolgozott egy érdekes effektust: a lírai részekben, José elgyöngülésének pillanataiban gyakran használja a francia tenorok kevert tónusát, a voix mixte-et. Ennek legszebb példája a Virágária magas B hangja. A drámai részekben viszont teljes funkcióval, nyers erővel énekel. Hangban is érzékletesen jeleníti meg a személyiség két oldalát. Ő következetesebben és követhetőbb színészi eszközökkel viszi végig José átalakulását. Jól látható első nagy megrendülése, amikor Carmen megmenti tőle Escamillót, és a második, a végső, amikor visszadobja a gyűrűjét. Cseh Antalnál el lehet képzelni nyalkább Escamillót, a térdnadrág kicsit túlságosan feszül rajta, az ember önkéntelenül elgondolkodik a bika esélyeiről…  Hangja is nyersebb az ideálisnál. Viszont mindig nagy hang-, és drámai erővel szólal meg, minden árnyalatának értelme, jelentése van. Nála érezzük leginkább azt a „sűrített létezést”, ami egy színpadi alakítás lényege. Egy pillantásának, kézmozdulatának, zenei hangsúlyának mindig következménye van. A másik szereposztásban Zuniga hadnagy szimplább figurájának is súlyt ad. Róla nyomban elhisszük, hogy ő a parancsnok, akinek a szavára mindenki ugrik. Altorjay Tamást mintha a nyugdíjból rángatták volna vissza, inkább csak sodródik az eseményekkel. Réti Attila is erőteljesen énekli a torreádort, néha kissé harsány, kevesebb hang kifejezőbb, alkalmasabb volna. Michaelát öregesen öltöztették a jelmeztervezők. Első jelenetében a rendező sem alkotta meg azt a pajkosságot, ami a lányt élettelibbé tenné. Kónya Krisztina szopránja kissé lebegve szól. Ez a hatás fölerősödik, ha – mint a pénteki premieren – befelé fordulva, kizárólag a szép éneklés jegyében szólal meg. Másnap be kellett ugrania, mert szólamtársa megbetegedett, s akkor sokkal élettelibb volt, a dallamokra és a kifejezésre koncentrált, s nyomban nem egy szoprán technikai nehézségein merengtünk, hanem figyelemmel hallgattuk Michaelát, az tisztaszívű, elszánt lányt.

 

65B3023

 

A kisebb szerepek derék alakítóinak hosszú sorából ki kell emelni Horák Renáta (Mercédesz) átható egyéniségét. Andrejcsik István az elmúlt 33 évben több szerepet is énekelt a darabban, volt Dancairo, Morales és Escamillo is. Ma számtalan tanítványával körülvéve a színpadon 60 felett is fürge csempészfőnök.

Moralest gyakran éneklik énekkari szólisták. Ebben az előadásban a szakaszvezető a harmadik fölvonásban csempésznek áll, a negyedikben viszont előléptetik bikaviadornak. Nagy a kórusfeladat, Major Attilára és Taletovics Milánra ezen a fronton is szükség van.

Gyüdi Sándor biztos kézzel, élénk ütemben fogta egybe a nagy együttest. Hallhatóan jól bepróbálták a muzsikát, minden énekes biztonságban érzi magát. Mindazonáltal ez a muzsika a tempókarakterekben nagyobb kontrasztokat, megrázóbb szélsőségeket is elbírna. Koczka Ferenc is jól irányítja az előadást. Néhány megoldása kapcsán az a benyomásunk támad, ő talán több csalódást, vihart élt meg személyes életében.

A kórus kitűnően, egységesen szólt, a tisztán éneklő gyerekkarban örömmel ismertük föl Hrabovszky Bercelt, aki a nyári Toscában határozott tehetséget árult el.

A Carmen soha nem tartozott elsőszámú kedvenceim közé az operaszínpadon. Ezért ráznak meg kevésbé ennek a produkciónak a kudarcai. A  közönség lelkesen tapsolt. Remélhetőleg a siker az előadás valódi értékeinek szól, s akik ujjonganak, tudatában vannak a komoly hiányosságoknak is.

Márok Tamás

 

 65B2228 65B2331 65B2367 65B2472 65B2539 65B2604 65B2880 65B3023 65B3062

Fotó: SZNSZ


Címke: , , , , ,
2018.10.21 - tiszatáj

ART CAMP – XXVIII. MŰVÉSZETI SZIMPÓZIUM ÉS KIÁLLÍTÁS
Összművészeti, baráti, lélektani, anatómiai, elme-kórtani, kísérleti találkozások… Az ölelés hívó-szó jegyében, tíz napon át, több helyszínen zajlottak az események: Eszterházy Károly Egyetem, kollégium: speciális tánc-ház, műtermek, Szikra Galéria, Jövőkép Alkotók Csarnoka, Lehel Film-Színház, Berva: motorikus továbbképző…

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő