01.31.
| Asztali beszélgetések… – vendég: Korniss Péter >>>
01.21.
| Pintér Bélával és Gálvölgyi Jánossal indítja az új évet a MASZK >>>
01.11.
| Barboncás Társulat – wonder full avagy NÓRA Csodaországban >>>
01.08.
| Bethlen Téri Színház – Az utolsó tűzijáték >>>
01.04.
| Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál >>>
01.04.
| MAMŰ – Invitation Kettős rendszer / Double system >>>
01.02.
| Pannon Filharmonikusok – Exkluzív hagyomány >>>
12.27.
| Belső Horizont a Négyszoba Galériában >>>
12.19.
| Szabadkai Városi Könyvtár – Sándor Zoltán: A gonosz átváltozása >>>
12.18.
| Jazz Kocsma – Hartay Csaba Rajongók voltunk című prózakötetének bemutatója >>>
12.14.
| Bäck Manci fényűzése a REÖK-ben >>>
12.18.
| Elhunyt Grendel Lajos >>>
12.17.
| Ötször szép a Queen! >>>
12.11.
| Világok Találkozása a Bem moziban: Kornya Zsolt kapta a Hexa-díjat >>>
12.11.
| Igazi könyvritkaságot adott ki az Akadémia a Szent Koronáról >>>
12.07.
| Lackfi-est Halason >>>
12.06.
| Elsöprő többséggel állt ki az MTA Közgyűlése az elnök mellett, és kéri a kutatóhálózat pénzét a minisztertől >>>
12.04.
| Pozsonyban díjazták a Virágvölgyet >>>
12.03.
| Az operák királynője készül a Szegedi Szabadtérire >>>
11.29.
| Új fénybe állítják a magángyűjtemények a kommunista korszak kutatását >>>
11.29.
| Átadták az idei Kortárs-díjakat >>>
11.22.
| Kulka János Szegeden játszik a nyáron >>>

Európai elsőkönyvesek
(Csutak Gabi, Jan Kristoffer Dale, Ivana Djilas, Weronika Gogola, Matěj Hořava, Giorgos Panagi, Matteo Trevisani)

Krešimir Bagić, Bozsik Péter, Kóbor Adriána, Nagy Dániel, Szőllősy Balázs, Tornai József versei

Klajkó Dániel beszélgetése Kemény Istvánnal

Farkas Zsolt, Lőrincz Csongor, tanulmánya

>>>

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét […]

>>>

Siker, megrendülés nélkül
2018.02.01 - tiszatáj

CARMEN A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZBAN

„Fönn, a hídon ellöklek majd olyan erősen, ahogy csak tudom, te meg ess vissza!” – súgja Carmen szökésének receptjét az őt kísérő, immáron elbájolt tizedesnek. Aztán megindulnak – híd, akadály sehol – és a lány csak úgy tessék-lássék taszítja meg a férfit, aki épphogy nekitántorodik a falnak, nemhogy elzuhanna. Ilyen lett Bizet Carmenje Szegeden. Mintha nem gondolták volna komolyan.

Már a díszletből is kitűnik a határozott szándék hiánya. Hat homokszín faltömb két oldalt, hátul kék kapu, középen meg egy virágos emelvény. Ez jól szolgál arra, hogy fölállhat rá az, akit ki kell emelni egy jelenetben. Hogy voltaképpen micsoda és hogy került oda, azt nem tudjuk. Semmi aszimmetria, semmi átlós vonal, nincs fönt és lent. Árvai György díszlete sem atmoszférát nem teremt, sem, izgalmas térkonstrukciót nem hoz létre.

Érthető törekvés, hogy a többtagozatú színház főrendezője – aki az utóbbi időszakban néhány izgalmas produkcióval örvendeztetett meg bennünket a prózai színpadon – ki akarja próbálni magát az operaszínpadon. A darabválasztást is elfogadom, hisz a Carmen nagyon irodalmias anyag. A végeredmény felől azonban nem értem, mit is akart voltaképpen Keszég László Bizet operájával? Ha ilyen kevéssé mélyedt el benne, akkor miért akarta színpadra állítani? Semmi újdonság, semmi izgalom, semmi meghökkentés, semmi konkrét elképzelés. Az előadás a Carmen-patenteket mondja föl, miközben nemigen tud mit kezdeni az operaműfaj sajátos kívánalmaival. Keszégnek is gondot okoz a tömeg mozgatása. Minden kórusjelenetet megspékelt táncosokkal – függetlenül attól, hogy megjelenésüknek bármi értelme is lenne. A nyitóképben puskákkal hadonásznak, pedig azoknak a sevillai utcán nincs semmi értelmük. Máskor a színpad jobb oldalán állók helyet cserélnek a bal oldaliakkal. Ezekben a jelenetekben tűnik csak ki, milyen unalmas is a színpadi tér! A második felvonás kocsmája olyan, mint egy általános iskolai menza, a harmadikban hegyek sehol, középen valami viráglugas biztosítaná a látványosságot. Áriájában Michaela csak ácsorog, aztán, hogy történjen valami, letérdel. Joséval énekelt duettjükben ülnek vagy állnak egymás mellett fogják egymás kezét.

 

65B2539

 

A legnagyobb baj azonban címszereplőkkel van. Laczák Boglárka teljesen külsődleges eszközökkel közelít Carmenhez. Állandóan kelleti, mórikálja magát, csípőre teszi a kezét, mindenkire igézően próbál nézni, pózokba vágja magát – miközben folyamatosan arról énekel, hogy ő szabad, a saját útját járja, senki más nem érdekli. Egy igazi Carmen nem csábítgat, nem riszálja magát, hanem csak megy előre nyílegyenesen a maga útján, nem néz se jobbra, se balra, a férfiak maguktól bolondulnak utána. Nem tudom, a rendező egyetért-e ezzel a megformálással, próbálta-e eltéríteni tőle az énekesnőt, de a végeredmény egy kiábrándítóan sablonos alakítás, amely az egész darabot kifordítja magából. A nehéz szólamot Laczák biztosan szólaltatja meg. Persze ha belülről közelítene a figurához, valószínűleg több és őszintébb árnyalat lenne az énekében. Jellemző, hogy ott a legjobb, ahol semmit nem kell csinálnia: a Kártyatercettben. Gaál-Wéber Ildikó amolyan szaloncarmen. Világosabb tónusú mezzóján mosolyogva dalolja végig a négy felvonást. Nem kellemetlen hallgatni, de a néző végképp nem érti, miért bomlanak utána a férfiak, miért kell megőrülni érte, és mi értelme megölni. Ha ő a címszereplő, a darab tét nélküli. Legföljebb egy Mercedesz lelke lakik benne, hiba volt Carmennek meghívni. Ráadásul mindkét énekesnő sután táncol, ami ebben a szerepben nem jó jel. Persze elnézve Gergye Krisztián sablonos lépésvariációt, amit a táncosoknak kitalált, lehet, hogy ebben a koreográfus is ludas.

Több szerencsénk volt a férfiakkal. A férfi főhőst a jelmeztervezők (Szűcs Edit és Papp Janó) nem kényeztetik, semmivel nem emelik ki a seregből. Látszik, hogy egyikük sem volt katona, különben tudnák, hogy gyakorlóruhához nem lehet tányérsapkát húzni, még akkor se, ha tiszt az ember. László Boldizsárnak begyakorlott szerepe José. Kicsit túlságosan is begyakorolt. Az elfoglalt tenor kevés próbával nem volt képes következetesen ábrázolni José jellemfejlődését, pedig a darab során ő változik a legtöbbet. Az évek során a különböző színházakban összegyűjtött gesztusai sokszor ügyetlennek. Ugyanakkor csodásan énekel! Fényesen, hajlékonyan, fölényes muzikalitással, érzéki magas hangokkal. Joséjából hiányzik a kemény munka és az igazi elmélyülés. Folyton elbűvöl, de ezúttal soha nem rendít meg. Pedig kivételes tehetsége kötelezné rá, hogy ezt megtegye! Turpinszky Gippert Béla hősi alapszínű hangjához jól illik a szólam. Ráadásul kidolgozott egy érdekes effektust: a lírai részekben, José elgyöngülésének pillanataiban gyakran használja a francia tenorok kevert tónusát, a voix mixte-et. Ennek legszebb példája a Virágária magas B hangja. A drámai részekben viszont teljes funkcióval, nyers erővel énekel. Hangban is érzékletesen jeleníti meg a személyiség két oldalát. Ő következetesebben és követhetőbb színészi eszközökkel viszi végig José átalakulását. Jól látható első nagy megrendülése, amikor Carmen megmenti tőle Escamillót, és a második, a végső, amikor visszadobja a gyűrűjét. Cseh Antalnál el lehet képzelni nyalkább Escamillót, a térdnadrág kicsit túlságosan feszül rajta, az ember önkéntelenül elgondolkodik a bika esélyeiről…  Hangja is nyersebb az ideálisnál. Viszont mindig nagy hang-, és drámai erővel szólal meg, minden árnyalatának értelme, jelentése van. Nála érezzük leginkább azt a „sűrített létezést”, ami egy színpadi alakítás lényege. Egy pillantásának, kézmozdulatának, zenei hangsúlyának mindig következménye van. A másik szereposztásban Zuniga hadnagy szimplább figurájának is súlyt ad. Róla nyomban elhisszük, hogy ő a parancsnok, akinek a szavára mindenki ugrik. Altorjay Tamást mintha a nyugdíjból rángatták volna vissza, inkább csak sodródik az eseményekkel. Réti Attila is erőteljesen énekli a torreádort, néha kissé harsány, kevesebb hang kifejezőbb, alkalmasabb volna. Michaelát öregesen öltöztették a jelmeztervezők. Első jelenetében a rendező sem alkotta meg azt a pajkosságot, ami a lányt élettelibbé tenné. Kónya Krisztina szopránja kissé lebegve szól. Ez a hatás fölerősödik, ha – mint a pénteki premieren – befelé fordulva, kizárólag a szép éneklés jegyében szólal meg. Másnap be kellett ugrania, mert szólamtársa megbetegedett, s akkor sokkal élettelibb volt, a dallamokra és a kifejezésre koncentrált, s nyomban nem egy szoprán technikai nehézségein merengtünk, hanem figyelemmel hallgattuk Michaelát, az tisztaszívű, elszánt lányt.

 

65B3023

 

A kisebb szerepek derék alakítóinak hosszú sorából ki kell emelni Horák Renáta (Mercédesz) átható egyéniségét. Andrejcsik István az elmúlt 33 évben több szerepet is énekelt a darabban, volt Dancairo, Morales és Escamillo is. Ma számtalan tanítványával körülvéve a színpadon 60 felett is fürge csempészfőnök.

Moralest gyakran éneklik énekkari szólisták. Ebben az előadásban a szakaszvezető a harmadik fölvonásban csempésznek áll, a negyedikben viszont előléptetik bikaviadornak. Nagy a kórusfeladat, Major Attilára és Taletovics Milánra ezen a fronton is szükség van.

Gyüdi Sándor biztos kézzel, élénk ütemben fogta egybe a nagy együttest. Hallhatóan jól bepróbálták a muzsikát, minden énekes biztonságban érzi magát. Mindazonáltal ez a muzsika a tempókarakterekben nagyobb kontrasztokat, megrázóbb szélsőségeket is elbírna. Koczka Ferenc is jól irányítja az előadást. Néhány megoldása kapcsán az a benyomásunk támad, ő talán több csalódást, vihart élt meg személyes életében.

A kórus kitűnően, egységesen szólt, a tisztán éneklő gyerekkarban örömmel ismertük föl Hrabovszky Bercelt, aki a nyári Toscában határozott tehetséget árult el.

A Carmen soha nem tartozott elsőszámú kedvenceim közé az operaszínpadon. Ezért ráznak meg kevésbé ennek a produkciónak a kudarcai. A  közönség lelkesen tapsolt. Remélhetőleg a siker az előadás valódi értékeinek szól, s akik ujjonganak, tudatában vannak a komoly hiányosságoknak is.

Márok Tamás

 

 65B2228 65B2331 65B2367 65B2472 65B2539 65B2604 65B2880 65B3023 65B3062

Fotó: SZNSZ


Címke: , , , , ,
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
A kötet megjelenésével felmérhetetlen értékű dokumentumsorozat vált hozzáférhetővé az érdeklődő olvasóközönség számára. A Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelezését tartalmazó kötet az alábbiak szerint épül fel: a szóban forgó levelezés 1948-tól 1994-ig folyamatosan, továbbá Polcz utolsó levele Mészölynek 1997-ből… – NAGY JÓZSEF KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

MÉSZÖLY MIKLÓS ÉS POLCZ ALAINE LEVELEZÉSE
Mészöly Miklós 1975-ben, berlini tartózkodása idején a következőket üzente Polcz Alaine-nek: „valójában állandó zavarban vagyok, ha közvetlen személyes dolgaimról közvetlenül-személyesen írok”. A házaspár egymáshoz címzett, 1948 és 1997 között keletkezett leveleit magába foglaló kötet Polcz és Mészöly életének eddig kevéssé ismert eseményeire, privát kapcsolatára enged rálátást… – MÁRJÁNOVICS DIÁNA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.18 - tiszatáj

SILVIO ÉS A TÖBBIEK
A 2008-as Il Divo – A megfoghatatlan című film sikerét követve Paolo Sorrentino olasz filmrendező egy hírhedt politikus életét mutatja be újra. Eredetileg a Silvio és a többiek egy 2 epizódos filmnek készült, viszont a nemzetközi piacra egy két és fél órás változat készült el. Eddig az olasz és a nemzetközi filmkritika kedvező fogadtatásban részesítette a filmet. Ennek köszönhetően 2019 szeptemberében mutatják be a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon… – JUHÁSZ BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.15 - tiszatáj

EXPERIMENTÁLIS KÖLTÉSZET, 1980–2018
Egy tekintélyes méretű kötet áll előttem, amely még a címében is alátámasztja küllemének erejét és szilárdságát, hiszen a Concrete az angolban nemcsak konkrétumot jelent, hovatovább cementet is. Petőcz András rekapitulációja fizikai mivoltában valóban azt a hatást kelti, hogy a munkákat összefogó szellemi és poétikai kötőanyag nemcsak az elkövetkező téli fagyokat vészeli majd át, hanem a beköszönő évtizedek megpróbáltatásain, kihívásain is túllendül… – SZOMBATHY BÁLINT KRITIKÁJA

>>>
2019.01.13 - tiszatáj

FARAGÓ KORNÉLIA: IDŐK, TEREK, INTENZITÁSOK CÍMŰ KÖNYVÉRŐL
Faragó Kornélia legújabb tanulmánygyűjteményének külön érdekessége, hogy helyet kapnak benne azok a tanulmányok is, amelyek a klasszikus modern irodalom néhány reprezentatív darabjának, köztük versszövegeknek a téma szempontjából rendkívül innovatív megközelítéseit tartalmazzák. A gazdag elméleti repertoár többek között olyan magyar modern költők látványvilágának és téridőszemléletének többirányú módszeres megközelítésére vállalkozik, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós és Ady Endre… – LÁBADI ZSOMBOR KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

Az én rapszodikus színházlátogatásaimat a véletlen szeszélye vezérli, amibe belejátszik néha a szakmai érdek. Ha valamelyik teátrum műsorra tűzi egy-egy darabomat, vagy színésznő feleségem kap szerepet valahol, akkor félig-meddig kíváncsiságból, félig-meddig illendőségből belekóstolok az illető műintézmény repertoárjába. Így kerültem tegnap a József Attila színház nézőterére, Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjának előadására… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁJA

>>>
2019.01.12 - tiszatáj

PÁLYI ANDRÁS: GYÁSZ ÉS GYÖNYÖR
Pályi András gyűjteményes kötetében a sorsok érzéki perspektíváit kísérli meg feltárni. Ebben a kísérletben a veszteségben és gyönyörben egyaránt részesült testiségnek központi szerep jut: ahogyan a gyász, úgy a feltámadás is része az életnek, melyekről az elbeszélésekben egy torz tükrön át szembesülhetünk. A kérdés már csak az, hogy ez a tükör kellő teret enged-e a témának, vagy be kell látnunk, kevés arra, hogy a gyász és a gyönyör igazán érzéki aspektusait láthassuk… – DEMUS ZSÓFIA KRITIKÁJA

>>>
2019.01.10 - tiszatáj

SAGMEISTER LAURA:
FEHÉR MACSKA PIROS VIRÁGOKKAL
A festmény macskája megsérült, sebéből csordogáló vére piros virágba hajlik fehér szőrén. Vérző hómacska, hópárduc. Párductekintetű magány és embertekintetű rejtély. Macska emberszemekkel: pupillája a macskáké, szemvonala azonban emberi. Legalább annyira emberi, amennyire mondjuk Modigliani portréinak üres szemnyílásai emberinek hatnak […]

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő