06.18.
| Én és a környezet >>>
06.28.
| A szegedi Metanoia Artopédia a Zsámbéki Színházi Bázison >>>
06.13.
| Törékeny papírkert a K.A.S Galériában >>>
06.26.
| Székely János Napok a Gyulai Várszínházban >>>
06.11.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál >>>
06.09.
| Magyar előadások a gyulai Shakespeare Fesztivál programjában >>>
06.08.
| Könyvhét – Szerzőink dedikálnak >>>
06.07.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget >>>
06.07.
| Koncertek, társasjáték és Lemezjátszó a II. Gárdonyi Pikniken >>>
06.07.
| Közel 600 jelentkezés jött a Táblaképfestészeti Biennáléra >>>
06.01.
| COURAGE-PAREVO nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál >>>
06.08.
| Itt vannak az Év Gyerekkönyvei >>>
06.04.
| Könyvhét – Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
06.03.
| Könyvhét – Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Könyvhét – Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Könyvhét – Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.02.
| UNFAKE! – 18. ARC közérzeti pályázat >>>
06.01.
| Megihlette a Metropolitan Opera a Szegedi Szabadtérit >>>
04.25.
| Elhunyt Szervátiusz Tibor szobrászművész, a nemzet művésze >>>
04.23.
| Siker útján az új szegedi papucs! >>>
04.20.
| 15 éve jelent meg először a magyar National Geographic >>>
04.18.
| Folytatódik az Aranyfeszt! >>>

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>

KIÁLLÍTÁSAJÁNLÓ A szegedi egyetemen több ezren végeznek évente, informatikusok, jogászok, tanárok – mondhatni, hétköznapi foglalkozást űző emberek. Ám különlegesen kreatív, intenzíven alkotó emberek is végeznek egyetemünkön: képzőművészek. A grafikusoktól, a festőkön át, a síküveggel dolgozó művészig. Az ő hétköznapjaikat sokkal nehezebb lehet elképzelni, mint egy kémikusét vagy tolmácsét, hiszen az […]

>>>

Az utolsó ikonfestő
2017.05.19 - tiszatáj

KONDOR BÉLA GYŰJTEMÉNYES KIÁLLÍTÁSA A VÁRKERT BAZÁRBAN

„Illő kissé megrendülnünk ezek előtt a képek előtt” – fogalmazott Pilinszky János Kondor Béla alkotásairól. Bibliai történetek, szentek, angyalok, Budapest bombázása, a Dózsa-felkelés és a Holdra szállás is „élővé válik” Kondor művein. A Várkert Bazár testőrpalotájában két szinten megrendezett, a Kondor Béla életművet bemutató tárlat után ma is megrendülten lépünk ki az utcára.

Ritkán találkozunk annyi bibliai történetet nemcsak feldolgozó, hanem valóban elénk táró kiváló 20. századi alkotással, mint a Várkert Bazárban megrendezett Kondor Béla (1931–1972) kétszeres Munkácsy-díjas festőművész gyűjteményes kiállításán. A két szinten látható tárlaton a látogatók nemcsak Kondor életművével ismerkedhetnek meg, hanem a tematikus rendezés segítségével elmélyedhetnek a művész egy-egy kérdéskörben való mélységeivel is. A bibliai történetektől a zenén át, a történelmi kérdések feldolgozásáig, sőt egészen a holdjáróig terjedt Kondor kíváncsisága, mely érdeklődés – az alkotások tanúsága szerint – új jelentéseket hordozó alkotásokban csúcsosodott ki és testesült meg. Mindezen alkotások olyan korban születtek, amiről Kondor barátja, Pilinszky János így írt: „A kor oly kérdésekkel telve, mikre az egyén csak egzisztenciája legbensőbb szavával felelhet.” Erről tanúskodnak a Dózsa-sorozatban megfogalmazott kérdések, a Budapest bombázását ábrázoló drámai alkotások, de a groteszk angyalok is.

Kovalovszky Márta művészettörténész egy tanulmányában úgy fogalmaz, hogy az 1956-os forradalmat követő másfél évtized tekinthető a kondori életmű legfontosabb idejének: „Ez határozta meg gondolkodásmódját, kifejezésmódjának természetét. Ennek a korszaknak borús atmoszférájában találkozott össze az a baráti-szellemi társaság (Juhász Ferenc, Nagy László, Pilinszky János, Sarkadi Imre, Németh Lajos, Bodnár György és sokan még), amelynek egyik, szinte mitológiai középpontja Kondor Bécsi utcai műterme volt. E társaság tagjai egy olyan generációhoz tartoztak, amelynek nem könnyű feladat jutott, de amely vállalta azt, hogy szembe kellett néznie a múlttal és utol kellett érnie az időt; ha keserű felismerések árán is, meg kellett teremtenie azt a világot, amely – visszanyúlva a tradícióhoz és ugyanakkor a korszerűség parancsát követve – természetes összekötő híd lehetett múlt és jövő között.”

E bizonytalanságban és elnyomásban kellett Kondornak megtalálnia azt a tiszta és egyértelmű nyelvet és üzenetet, mely nemcsak a művészi kimunkáltságra, hanem a tartalomra is vonatkozik. És hogy mindez mennyire sikerült? Ezt talán legjobban Kovács Péter művészettörténész – aki Kovalovszky Mártával együtt olyan művészeti életet valósított meg Székesfehérváron, mely az elnyomás alatt is a művészet tiszta és éltető forrásává vált – jellemzése mutatja leginkább, aki „az utolsó ikonfestő” jelzőt használta Kondorra.

Kondort azonban nemcsak történelmi kérdések, irodalmi művek, vagy a világűr felfedezésének, a Holdra lépésnek a hatása foglalkoztatta, hanem munkásságát át- és bejárta az angyal, mint motívum is. Biblikus tartalmú, szenteket ábrázoló művein, vagy önmagukban, mintegy az alkotás tárgyát képezve jelennek meg az angyalok – hol felszabadultan, hogy a korszakot is szimbolikusan jelölő bezártságban. Életet, életteret nyerni akaró szimbólummá válnak az égi hírnökök, őrző, védő és valamiből kitörni vágyó figurákat képeznek, legfőbb jellemzőjük, hogy erő van bennük. E művek kapcsán érdemes Kovalovszky Márta szavait felidéznünk: „(Kondor) Prófétákat, apostolokat festett, bibliai, mitológiai történeteket idézett fel festményein és grafikáin, de minden kompozícióját áthatotta valami profán szellem, vagy legalábbis valami az apokrif iratok »szabálytalanságából«. Egyszerre volt hívő és kételkedő – művészeti értelemben mindenképpen; jól érzékelhető ez már diplomamunkáján, a Dózsa-felkelés témáját feldolgozó rézkarc-sorozatán, és az egyes kompozíciókhoz készült tanulmányokon.” Dávid Katalin művészettörténész, a hazai egyházművészet egyik kiváló feltárója, egyben – Pilinszky Jánossal együtt – Kondor Béla barátja és modellje egy televíziós interjúban arról beszélt, hogy Kondor mélyen vallásos, bűneit megvalló ember volt. Talán éppen e kettősség, a „szabálytalan profanitás” és a kiszabadulás, vagy szabadság rejtett jelzése kölcsönzi e műveknek azt a feszültségekkel teli vágyat, ami egyszerre mutatja a kétkedést, a kérdezést és az elköteleződést, azaz az Isten előtt álló ember valóját.

Kondor Béla művészeténél ne feledkezzünk meg arról sem, mint ahogy a tárlaton kibontakozó életmű is mutatja, Kondor nem új korszakot teremtett, hanem elődök példáiból kiindulva formálta meg saját, egyedi, a múltból táplálkozó, de a jövőnek is újat teremtő alkotásait. Vagy ahogy Németh Lajos művészettörténész fogalmazott Kondor születésének ötvenedik évfordulóján: „Az emberi egzisztencia léthelyzeteit élte át képzeletbeli világában csakúgy, mint való életében. Maga teremtette mitológiájában szüntelenül küzd egymás ellen az angyali és az ördögi, a jó és a gonosz. Életművének mottója lehetne nagy szellemi rokonának, William Blake-nek néhány sora: »Rendszert kell alkotnom, különben más rendszere igáz le, nem okoskodni és hasonlítgatni fogok – az én dolgom a teremtés«.”

Galambos Ádám

 

DSC_4934 DSC_4941 DSC_4962 DSC_4971 DSC_4979 DSC_4985 DSCF7633 DSCF7637 DSC_4919 DSC_4931

 

Kondor Béla gyűjteményes kiállítása

Budapest, Várkert Bazár, Testőrpalota
2017. július 2-ig


Címke: , , , ,
2018.06.17 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS KEMÉNY ISTVÁNNAL
Június 12-én az Ünnepi Könyvhét keretében Kemény István volt a Grand Café vendége. Lúdbőr című esszé- és Nílus című verseskötete kapcsán a szerzővel Klajkó Dániel beszélgetett… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A FA ALATT
Piagőzös, melankolikus atmoszférát vitriolos, emberi gyarlóságokat feltérképező vonalvezetésre cserélt Hafsteinn Gunnar Sigurdsson. 2011-es dramedyje, az Either Way férfibúba csepegtetett őszinte életörömöt, míg legutóbbi filmje, a tavalyi A fa alatt drasztikusabb, komor hangütésű darab. Noha fekete komédiaként hivatkoznak rá, jóval több ennél… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS TÉREY JÁNOSSAL KÁLI HOLTAK CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Térey János az idén POSZT-zsűritagként, 180 megtekintett előadás, illetve saját drámája, a Kazamaták szegedi bemutatója után megírta Káli holtak című színházregényét, mely egyben az első nagyprózája is. A kötet szegedi bemutatóján Lengyel Zoltánnal, a Grand Café munkatársával beszélgetett a szerző… – VARGA RÉKA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

Szakács Réka, Várady Tibor, prózája

Bíró Tímea, Horváth Benji, Marno János, Maurits Ferenc versei

Beszélgetés Maurits Ferenccel

Balázs Attila esszéje

Petar Bojanić, Hovanec Zoltán tanulmánya

Szövegszervező vizualitás az Új Symposionban

>>>
2018.06.15 - tiszatáj

A VAJDASÁGI zETNA ÚJ KÖTETEINEK BEMUTATÓJA
Június 10-én, vasárnap került sor a vajdasági zEtna új köteteinek bemutatójára. Ebből az alkalomból négy szerző érkezett a Grand Café mozitermébe: Balázs Attila, Fenyvesi Ottó, Lennert Móger Tímea és Szögi Csaba. A beszélgetést Beszédes István, a zEtna magazin alapító-szerkesztője vezette… SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.14 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.06.13 - tiszatáj

BARÁTI GONDOLATOK GÁSPÁRIK ATTILA ÚJ KÖNYVÉNEK KAPCSÁN
Nálunk színigazgatók ritkán írnak könyvet. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatójának, az amúgy színművészként is ott dolgozó Gáspárik Attilának az idei könyvhétre immár második könyve jelent meg a Pont kiadó gondozásában. A fényképekkel illusztrált karcsú kötet alcíme szerint esszéket, tanulmányokat, párbeszédeket tartalmaz… – HORVÁTH PÉTER ÍRÁSA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

AKI ELZÁRJA AZ ÉJSZAKÁT –
A KOLOZSVÁRI SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA BUDAPESTEN
Az idei évben két produkció érkezett a kincses városból Budapestre, amelyek a Tompa Gábor vezette teátrum műsorpolitikájának jelenlegi tendenciáit is jól kirajzolták. Tompa ugyanis az idei évadban mindössze egyetlen rendezést jegyzett (amely végül mégsem valósult meg), miközben a többi premier külföldről meghívott rendezők munkája… – FRITZ GERGELY KRITIKÁJA

>>>
2018.06.12 - tiszatáj

ORAVECZ IMRE KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Létezik egy utazás, Magyarország és Amerika között, amit nem csak térben tesznek meg: generációkat összekötő, családi örökségként is jelen van. A 2018-as Könyvhéten Oravecz Imrével Balogh József beszélgetett… – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő