07.15.
| Capa Központ – MIAU! >>>
07.16.
| Kossuth Kiadó – A karanténnapok hordaléka… >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
07.24.
| Már próbál a Dóm téri „Akárki” Zsótér Sándorral és Hegedűs D. Gézával >>>
07.17.
| Vissza a moziba! címmel rendez országos fesztivált a Cirko Film >>>
07.11.
| Western-klasszikusok mozivásznon Ennio Morricone emlékére >>>
NAPI TANDORI

07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>
06.09.
| Mégis lesz Szabadtéri Játékok a Dóm téren >>>
06.05.
| Életre kel az árvíz előtti szegedi belváros >>>
06.05.
| A FISZ új kötetei >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

„Hátán hordta a koporsóját, megbotlott és belefeküdt”
2017.03.18 - tiszatáj

INTERJÚ KISS ÁGNES BÁBSZÍNÉSSZEL

A Kövér Béla Bábszínház nézőtere tizedik alkalommal is teljesen megtelik, mikor Kiss Ágnes bábszínész Lugosiról szóló, felnőtteknek ajánlott bábelőadását játssza. Drubina Orsolyával Jézus Krisztusról, Drakuláról, a bábszínház jövőjéről beszélgettek.

– Elképzelem, ahogy a jól ismert módon az a bizonyos ötlet szöget szokott ütni a fejedben, és onnantól kezdve nem is tágít. Van a választásaidnak valami sajátossága, Kiss Ági-s leleményessége. Az UN-DEAD hogyan indult?

A facebook egyszer feldobott egy sírverset Karinthy Gábortól.  Talán valaki gyászolhatott, azt már nem tudom, de azonnal megragadt bennem az utolsó két sora: hátán hordta a koporsóját, megbotlott, és belefeküdt. Tudtam, hogy ez a Lugosi. Bizony, bizony, a magyar Drakula, aki belefeküdt a szerep-koporsóba és ott is maradt. Megéreztem, hogy hív az anyag, annyira izgalmas volt számomra, hogy vizuálisan is azonnal elindított egy úton. Van ez a tárgy, ami első körben koporsó, de természetesen annyi minden más. A koporsó egy bölcső is egyben, így lehet akár csecsemő, hajó, wc, és hát elkezdtem kísérletezni. Felhívtam Vészits Andreát, és mondtam neki, hogy ebből csinálni kell valamit. A koporsó útján indultunk el, mikor keresgélni kezdtünk vele kapcsolatban, hogy mint objektum hogyan is működik majd. A koporsó mint tárgy, elsődlegesen meghatároz egy helyszínt a jelentéstartalma miatt, és ez a ravatal vagy a temetés. Úgy döntöttünk, hogy a kezdés egy ravatal lesz, és az életét visszapörgetjük; akkor már egészen egyértelműen tudtam, hogy egyedül fogom játszani, hogy látszani fogok, és hogy akkor ez egy nagyon erős viszony lesz köztem és Béla között. Ez volt ebben a legnehezebb. Mégis, milyen közöm lehet hozzá? Ha én leszek a halál, voltaképpen miért éppen Bélával foglalkozom? Érdekelt, hogy mi történt az emberrel, akit mi Lugosi Bélaként ismerünk. Ő valóban egy koporsóba szorult életet élt figura volt, aki, amennyire beleszorította magát, szabadult is volna belőle. A halál végig kísérte őt, akkor láttuk, hogy ez nem más, mint egy haláltánc és a darab már egyenesbe kerülhetett. Pl. Lugosi gyermekként egy bányában dolgozott, azt ragadtuk meg, hogy milyen lemenni a föld alá, a tudattalan birodalmába, szembenézni önmagunkkal, saját emlékekbe merítkezni, előhozni valamit, tehetséget, gondolatokat… Ez egy nagyon erős alapgondolattá vált. A halál, a sötétség, ahol Drakulának helye van. Az leírásokból tudható, hogy Lugosi céllal ment le: színész akart lenni, így gyűjtött pénzt a tanulmányokhoz.

A színházas, kezdőszínészes résznél csaltunk egy kicsit, Jászai Marival tényleg játszott együtt, de nem ebben a darabban, nem Jézusként. De persze végighaknizta az országot, Jézus Krisztus szerepében. Döbbenetesen krisztusi arca volt, legalábbis ahogy az ábrázolások által ránk rakott képzeletünkben él. Egy később ördögi figurát megszemélyesítő alak, mint a fény felé elindulás lehetőségével játszó színész ambivalenciája, ez is hallatlanul érdekes volt. Ezt meg akartuk mutatni, hiszen nagyon jó ellenpont, amit a súgólyukban megjelenő idősebb önmagával szembesítünk is, így erősítve az ambivalenciát.

 

15102245_10208194833176451_2007980164_o

 

– Honnan indulsz ki, mikor felnőtteknek szánt előadást hozol létre? Miben vagy mitől más ez, mint mikor a gyerekek számára készítesz bemutatót?

Rizikós dolog. Bátorság és vágy kérdése ez, mert egyáltalán nem kifizetődő. Az UN-DEAD  kapott támogatást a Weöres Sándor-bábpályázaton, bár már az elbírás előtt kész voltunk a produkcióval, így csak reméltük, hogy nyerünk, hogy legalább a tervezési és anyagköltségek visszajönnek.

A mai napig az él a köztudatban, hogy a bábszínház csak gyerekeknek való. Elég szűk a befogadó réteg sajnos. Arra lettünk szocializálva, hogy a paravános-népnevelős kisállatkás mesék, na az a  bábszínház. De ez persze nem így van, és egyre több izgalmas megoldással találkozhatsz a bábszínpadokon. Hamvaiból tért vissza a műfaj izgalmas alkotókkal, és ez remek dolog. Hogy mitől más? Szerintem a témamegközelítéstől. De ugyan azt a témát pl.: halál, válás stb. lehet gyerek és felnőtt közönségnek is játszani más-más aspektusból, más-más szándékkal, és ebből már minden más is következik, ami a színrevitelt érinti.

Erről persze nem beszélni kell, hanem csinálni és akkor változni fog. Én inkább játszom. Nincs különbség, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek. Van egy belső vágy, meg akarsz mutatni valamit, az szorít, foglalkoztat, nem enged.

Meg olyan jó este játszani (mosolyog), nem délelőtt tízkor.

– Vészits Andrea lett az UN-DEAD dramaturgja is, hiszen nem ez az első közös munkátok….

Igen, úgy ismerkedtünk meg, hogy a múzeumban volt egy kiállításunk, a Móra mesebirodalma, a megnyitón pedig részt vett egy prominens személy, Móra dédunokája. Ő volt az. Egyébként dramaturg. Összenéztünk azonnal, egy hullámhosszon voltunk rögtön és elkezdtünk ötletelni, hátha a kiállításból születhetne még valami más. Született is, és valóban nagyon nagy barátság, jófajta munkakapcsolat lett ez. Ez már a negyedik közös produkció, és tervezgetünk mást is újra, van egy vásári előadás ötletünk, meg van egy következő felnőtteknek szóló is, és ezt nem is biztos, hogy egyedül fogom játszani. Kiss Attila Etele valósítja meg az ötleteimet/terveimet és hozzárakja a sajátos etelés gondolatiságát persze. Tóth Andrea a textilrészekkel (bábok ruhája stb.) foglalkozik, Jernei János pedig a díszletet szokta kivitelezni. Ebben az előadásban Patkós Péter technikus is bekacsolódott fényekkel, ill. ő és Himer István kíséri végig technikai személyként az előadásokat.

 

17160389_10208194832256428_1037360606_n

 

– Van olyan, amitől félsz, vagy esetleg tartasz, amikor ezen a pályán mozogsz?

Megnyitott a báb egy csomó kaput. A színházi szakma felfedezte magának a bábszínházat napjainkra. A csehek, a lengyelek például rengeteget járnak bábelőadásokra. Jó lenne, ha ez itthon is így lenne, de hát bábosként ezen vagyunk. Elgondolkodtató és feltűnő ez a jelenség. Ebből látszik, hogy még mindig nincs elég erős kommunikációs csatorna a műfajok között. De indul, és ez jó!

Színpadi elemként, eszközként itthon is elkezdték beemelni a koncepciókba bábos megoldásokat pl. árnyjátékot, óriásbábokat, és ez egyrészt nagyon jó, másrészt a rendezők felfedezéseit a bábos szakma már régóta tudja, csak gyerekeknek szóló előadásokban csillogtatja, így nem figyelt rá föl pl. a kritikusi réteg sem sokáig. Nyilván ez is változik, dinamikusan kell hogy fejlődjön, nincs mese.

A színműsök is sokszor felnőtt előadást játszanak a bábos vizsgáikon. Ez a generáció komplexebben fogja látni a bábművészetet, mint színházi műfajt. Ezekre gondolok, és akkor nem félek.

Másfelől, ha magamról gondolkodok, mindig van bennem kétkedés, félelem, hogy átmegy, érthető, mint szeretnék? Sokszor még egy sikeres előadás után is újragondolok jeleneteket, és előfordul, hogy változtatok. Szabadúszóként ezt könnyebb megoldani, mert saját magam szekálom. A technikusok azt mondták, bírják, mert kihívás újragondolni, és ez nagyon jó hozzáállás tőlük.

– Mi lesz Drakulával ezek után?

Most majd az RS9 OFF fesztiválra megyek Budapestre, utána Szolnok, talán Székesfehérvár is, és megint Pest, ahol elindulnak ezzel kapcsolatban tárgyalások. Szegeden augusztusig lesz havonta egy alkalommal még. Jó lenne sok fesztiválon megmutatkozni.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

Drubina Orsolya

 

15102245_10208194833176451_2007980164_o 17160389_10208194832256428_1037360606_n 17197796_10208194819616112_181134611_n


Címke: , , , , ,
2020.07.13 - tiszatáj

GUILLAUME MÉTAYER TÜRELEMÜVEG CÍMŰ KÖTETÉRŐL
Guillaume Métayer-t hazájában irodalomtörténészként, Fried­rich Nietzsche fordítójaként, a magyar irodalom (például József Attila és magyar kortárs szerzők) francia tolmácsolójaként is ismer(het)ik, és nem mellesleg költőként is, aki nemrégiben a Magvetőnek köszönhetően a magyar olvasóknak is bemutatkozott az Időmérték címet viselő sorozatban. Debütálás tehát ez a vékonyka, kabátzsebbe illő kötet… – ÉLES ÁRPÁD KRITIKÁJA

>>>
2020.07.12 - tiszatáj

A HALHATATLAN GÁRDA
Csúcsra járatta üzletpolitikáját a Marvel Moziverzum: a Végtelen háború és a Végjáték téren-időn átívelő, ősgonoszt földbe tipró és sajnálatosan gügye humorú szuperhős-megalomániái nemcsak rekordbevételt gyűjtöttek össze, hanem az egykor csillogó páncélzatú Bosszúállók hitelét is lerombolták. Tavaly még a hírét is alig lehetett hallani, a Netflix viszont nemcsak az év eddigi talán legnagyobb sleeper hitjével örvendeztet, de hathatós szintézist is nyújt a megafilm-panelekbe fáradtaknak… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.11 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
A könyv az Emlékezés a kortárs irodalomban alcímet viseli, ebből, a fülszövegből, valamint a tartalomjegyzék felületes áttekintéséből már világosan kirajzolódik, milyen témát járnak körbe az egyes írások. Ahogyan Angyalosi Gergely is írja az Erdődy Edit-díjas szerzőnek szánt laudációjában: „Szabó Gábor tanulmányai ugyanis nem egyszerűen különféle szerzők egyes műveiről szóló, egymástól elkülönülő esszék, hanem végigvonul rajtuk […] egy jól körülírható problematika”… – DECZKI SAROLTA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.10 - tiszatáj

INTERJÚ AZ AZNAP PROJEKT TAGJAIVAL
A dunakanyari AZNAP Projekt a transzzene, valamint a jazz fuzionálásának igazán különleges hangzásvilágával bűvöli el hallgatóit. Ennek a formációnak idén jelent meg az első nagylemeze Számtalan címmel. A zenekar három tagjával beszélgettünk, Stanislaw Lazarussal (doromb, mc), Németh Balázs Kristóffal (dob) és Őri Kiss Botonddal (zongora)… – BRESTYÁNSZKI BERNADETT INTERJÚJA

>>>
2020.07.09 - tiszatáj

FAMILY ROMANCE, LLC
Dokumentumfilmként talán jobban üzemelne a sztori. Kaspar Astrup Schröder 2012-es, itthon a 10. VERZIO Fesztiválon bemutatott, Családkölcsönző című etűdje egy famíliatagok bérbeadásával foglalkozó japán férfit követ nyomon: szakmájában hibátlanul teljesít, népes otthonában viszont a magány öngyilkosságba taszító gondolata foglalkoztatja… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

BÁN ZSÓFIA: VAGÁNYBAGOLY ÉS A HARMADIK Á
Bán Zsófia mesekönyve kellemes időtöltést nyújthat felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, hiszen kimagasló nyelvi leleményével olyan örökérvényű igazságokat fogalmaz meg kilencvenhat oldalban, amelyek minden korosztály számára megszívlelendők. Az érzékenyítő célzattal íródott kötet az „avagy mindenki lehet más” alcímet viseli, utalva ezzel a történet mondanivalójára… – VOJNICS-ROGICS RÉKA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.07 - tiszatáj

(1928–2020)
Talán olyannyira mitikus ködbe burkolózott Morricone személye, hogy nem is hinnénk, karrierje valójában iskolapéldája a szamárlétra végigjárásának. Rádiójátékokhoz szerzett zenét, az első években megkötötte a kezét az amerikai slágerritmusukhoz való kötelező idomulás. Később váltott, improvizációs-avantgárd dallamokat komponált az Il Gruppo kísérleti műhelyében, a klasszikus témákat jazz-zel, funkkal fuzionálva… – SZABÓ G. ÁDÁM NEKROLÓGJA

>>>
2020.07.06 - tiszatáj

SZEMÉLYES KÖNYVAJÁNLÓ
Nagyon is jól emlékszem, és időről-időre újra emlékeznem is kell arra a kényszerű megtorpanásra, amikor Báthori Csabát a piarista orosztanárunk visszaparancsolta a helyére. Második utáni nyáron Csaba lefordította Gogol Revizorját, mert nem volt megelégedve az ismert fordítással. Kezében a kockás füzettel a katedra felé indult, hogy tanárának átadja egész nyarának, minden erejének és tudásának summázatát, az újrafordított Revizort… – MÁTÉ-TÓTH ANDRÁS ALÁNLÓJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő