11.06.
| Vér, homok és populizmus – a 15. VERZIÓ Diákfilmes programja >>>
10.26.
| Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin >>>
10.26.
| Október végén elárasztják az országot a rajzfilmek >>>
10.25.
| Asztali beszélgetések… – Befejezetlen múlt >>>
10.18.
| MASZK – Perzsia Szegedre jön – Hajnóczy-nap >>>
10.16.
| Latin-amerikai filmek, ételek, borok és latin bulik a Déli-Doku dokumentumfilm-fesztiválon >>>
10.14.
| MASZK – Ziggurat Project: Acsai Roland: Esumi és Asao >>>
10.12.
| 100 éve született Leonard Bernstein >>>
10.11.
| Kass Galéria – Írásvédett című kiállítás >>>
10.11.
| ZUG színház és művészeti tetthely – HLP feat. Roskó Gábor: A csillagok szíve >>>
10.10.
| Rejtő Jenő orrvérzésig – Fülig Jimmy ajánlásával vagy épp annak ellenére >>>
10.08.
| MASZK – PanoDráma: Pali >>>

09.27.
| „Emlékek helyett mobiltelefonom volt” >>>
08.27.
| A szabadkai Népszínház Magyar Társulata Drámapályázatot hirdet >>>
08.25.
| Megtartotta első kisszínházi bemutatójának olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.22.
| Megtartotta első olvasópróbáját a Szegedi Nemzeti Színház >>>
08.20.
| Kezdődik a bérletértékesítés a Szegedi Nemzeti Színházban >>>
08.07.
| Ismét pályázatot hirdet a Kortárs folyóirat >>>
08.06.
| Hamarabb kezdődik a Szegedi Szabadtéri 2019-esévada >>>
07.25.
| Szőcs Petra első nagyjátékfilmje a Velencei Filmfesztiválon >>>
07.22.
| Újabb díjat nyert a Virágvölgy >>>
07.14.
| A Pannon Filharmonikusok évadzárása >>>
06.22.
| Júliusi kiállítások a Deák17 Galériában >>>
06.21.
| Elkezdődtek a Rómeó és Júlia próbái >>>

A maximalista, Hazai Attila emlékére
(Írások, beszélgetések Hazai Attila művészetéről)

Hazai Attila, Juhász Róbert, Kormányos Ákos, Mohai V. Lajos, Nagy Hajnal Csilla, John Peck, Petőcz András, Robert Pinsky, Tóth Erzsébet versei

Bene Zoltán, Murányi Sándor Olivér, Patak Márta, Sántha József prózája

>>>

Öt héten át 65 helyszínen közel 300 programmal várja az egyetem és Szeged közösségét a 23. Őszi Kulturális Fesztivál. A programsorozat kínálatában komoly- és könnyűzenei hangversenyeket, koncerteket, film- és könyvbemutatókat, színházi előadásokat, kiállításokat, irodalmi-közéleti beszélgetéseket is találunk. A fesztivál október 1-jén látványos fényfestéssel nyílik. A Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati […]

>>>

„Hátán hordta a koporsóját, megbotlott és belefeküdt”
2017.03.18 - tiszatáj

INTERJÚ KISS ÁGNES BÁBSZÍNÉSSZEL

A Kövér Béla Bábszínház nézőtere tizedik alkalommal is teljesen megtelik, mikor Kiss Ágnes bábszínész Lugosiról szóló, felnőtteknek ajánlott bábelőadását játssza. Drubina Orsolyával Jézus Krisztusról, Drakuláról, a bábszínház jövőjéről beszélgettek.

– Elképzelem, ahogy a jól ismert módon az a bizonyos ötlet szöget szokott ütni a fejedben, és onnantól kezdve nem is tágít. Van a választásaidnak valami sajátossága, Kiss Ági-s leleményessége. Az UN-DEAD hogyan indult?

A facebook egyszer feldobott egy sírverset Karinthy Gábortól.  Talán valaki gyászolhatott, azt már nem tudom, de azonnal megragadt bennem az utolsó két sora: hátán hordta a koporsóját, megbotlott, és belefeküdt. Tudtam, hogy ez a Lugosi. Bizony, bizony, a magyar Drakula, aki belefeküdt a szerep-koporsóba és ott is maradt. Megéreztem, hogy hív az anyag, annyira izgalmas volt számomra, hogy vizuálisan is azonnal elindított egy úton. Van ez a tárgy, ami első körben koporsó, de természetesen annyi minden más. A koporsó egy bölcső is egyben, így lehet akár csecsemő, hajó, wc, és hát elkezdtem kísérletezni. Felhívtam Vészits Andreát, és mondtam neki, hogy ebből csinálni kell valamit. A koporsó útján indultunk el, mikor keresgélni kezdtünk vele kapcsolatban, hogy mint objektum hogyan is működik majd. A koporsó mint tárgy, elsődlegesen meghatároz egy helyszínt a jelentéstartalma miatt, és ez a ravatal vagy a temetés. Úgy döntöttünk, hogy a kezdés egy ravatal lesz, és az életét visszapörgetjük; akkor már egészen egyértelműen tudtam, hogy egyedül fogom játszani, hogy látszani fogok, és hogy akkor ez egy nagyon erős viszony lesz köztem és Béla között. Ez volt ebben a legnehezebb. Mégis, milyen közöm lehet hozzá? Ha én leszek a halál, voltaképpen miért éppen Bélával foglalkozom? Érdekelt, hogy mi történt az emberrel, akit mi Lugosi Bélaként ismerünk. Ő valóban egy koporsóba szorult életet élt figura volt, aki, amennyire beleszorította magát, szabadult is volna belőle. A halál végig kísérte őt, akkor láttuk, hogy ez nem más, mint egy haláltánc és a darab már egyenesbe kerülhetett. Pl. Lugosi gyermekként egy bányában dolgozott, azt ragadtuk meg, hogy milyen lemenni a föld alá, a tudattalan birodalmába, szembenézni önmagunkkal, saját emlékekbe merítkezni, előhozni valamit, tehetséget, gondolatokat… Ez egy nagyon erős alapgondolattá vált. A halál, a sötétség, ahol Drakulának helye van. Az leírásokból tudható, hogy Lugosi céllal ment le: színész akart lenni, így gyűjtött pénzt a tanulmányokhoz.

A színházas, kezdőszínészes résznél csaltunk egy kicsit, Jászai Marival tényleg játszott együtt, de nem ebben a darabban, nem Jézusként. De persze végighaknizta az országot, Jézus Krisztus szerepében. Döbbenetesen krisztusi arca volt, legalábbis ahogy az ábrázolások által ránk rakott képzeletünkben él. Egy később ördögi figurát megszemélyesítő alak, mint a fény felé elindulás lehetőségével játszó színész ambivalenciája, ez is hallatlanul érdekes volt. Ezt meg akartuk mutatni, hiszen nagyon jó ellenpont, amit a súgólyukban megjelenő idősebb önmagával szembesítünk is, így erősítve az ambivalenciát.

 

15102245_10208194833176451_2007980164_o

 

– Honnan indulsz ki, mikor felnőtteknek szánt előadást hozol létre? Miben vagy mitől más ez, mint mikor a gyerekek számára készítesz bemutatót?

Rizikós dolog. Bátorság és vágy kérdése ez, mert egyáltalán nem kifizetődő. Az UN-DEAD  kapott támogatást a Weöres Sándor-bábpályázaton, bár már az elbírás előtt kész voltunk a produkcióval, így csak reméltük, hogy nyerünk, hogy legalább a tervezési és anyagköltségek visszajönnek.

A mai napig az él a köztudatban, hogy a bábszínház csak gyerekeknek való. Elég szűk a befogadó réteg sajnos. Arra lettünk szocializálva, hogy a paravános-népnevelős kisállatkás mesék, na az a  bábszínház. De ez persze nem így van, és egyre több izgalmas megoldással találkozhatsz a bábszínpadokon. Hamvaiból tért vissza a műfaj izgalmas alkotókkal, és ez remek dolog. Hogy mitől más? Szerintem a témamegközelítéstől. De ugyan azt a témát pl.: halál, válás stb. lehet gyerek és felnőtt közönségnek is játszani más-más aspektusból, más-más szándékkal, és ebből már minden más is következik, ami a színrevitelt érinti.

Erről persze nem beszélni kell, hanem csinálni és akkor változni fog. Én inkább játszom. Nincs különbség, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek. Van egy belső vágy, meg akarsz mutatni valamit, az szorít, foglalkoztat, nem enged.

Meg olyan jó este játszani (mosolyog), nem délelőtt tízkor.

– Vészits Andrea lett az UN-DEAD dramaturgja is, hiszen nem ez az első közös munkátok….

Igen, úgy ismerkedtünk meg, hogy a múzeumban volt egy kiállításunk, a Móra mesebirodalma, a megnyitón pedig részt vett egy prominens személy, Móra dédunokája. Ő volt az. Egyébként dramaturg. Összenéztünk azonnal, egy hullámhosszon voltunk rögtön és elkezdtünk ötletelni, hátha a kiállításból születhetne még valami más. Született is, és valóban nagyon nagy barátság, jófajta munkakapcsolat lett ez. Ez már a negyedik közös produkció, és tervezgetünk mást is újra, van egy vásári előadás ötletünk, meg van egy következő felnőtteknek szóló is, és ezt nem is biztos, hogy egyedül fogom játszani. Kiss Attila Etele valósítja meg az ötleteimet/terveimet és hozzárakja a sajátos etelés gondolatiságát persze. Tóth Andrea a textilrészekkel (bábok ruhája stb.) foglalkozik, Jernei János pedig a díszletet szokta kivitelezni. Ebben az előadásban Patkós Péter technikus is bekacsolódott fényekkel, ill. ő és Himer István kíséri végig technikai személyként az előadásokat.

 

17160389_10208194832256428_1037360606_n

 

– Van olyan, amitől félsz, vagy esetleg tartasz, amikor ezen a pályán mozogsz?

Megnyitott a báb egy csomó kaput. A színházi szakma felfedezte magának a bábszínházat napjainkra. A csehek, a lengyelek például rengeteget járnak bábelőadásokra. Jó lenne, ha ez itthon is így lenne, de hát bábosként ezen vagyunk. Elgondolkodtató és feltűnő ez a jelenség. Ebből látszik, hogy még mindig nincs elég erős kommunikációs csatorna a műfajok között. De indul, és ez jó!

Színpadi elemként, eszközként itthon is elkezdték beemelni a koncepciókba bábos megoldásokat pl. árnyjátékot, óriásbábokat, és ez egyrészt nagyon jó, másrészt a rendezők felfedezéseit a bábos szakma már régóta tudja, csak gyerekeknek szóló előadásokban csillogtatja, így nem figyelt rá föl pl. a kritikusi réteg sem sokáig. Nyilván ez is változik, dinamikusan kell hogy fejlődjön, nincs mese.

A színműsök is sokszor felnőtt előadást játszanak a bábos vizsgáikon. Ez a generáció komplexebben fogja látni a bábművészetet, mint színházi műfajt. Ezekre gondolok, és akkor nem félek.

Másfelől, ha magamról gondolkodok, mindig van bennem kétkedés, félelem, hogy átmegy, érthető, mint szeretnék? Sokszor még egy sikeres előadás után is újragondolok jeleneteket, és előfordul, hogy változtatok. Szabadúszóként ezt könnyebb megoldani, mert saját magam szekálom. A technikusok azt mondták, bírják, mert kihívás újragondolni, és ez nagyon jó hozzáállás tőlük.

– Mi lesz Drakulával ezek után?

Most majd az RS9 OFF fesztiválra megyek Budapestre, utána Szolnok, talán Székesfehérvár is, és megint Pest, ahol elindulnak ezzel kapcsolatban tárgyalások. Szegeden augusztusig lesz havonta egy alkalommal még. Jó lenne sok fesztiválon megmutatkozni.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

Drubina Orsolya

 

15102245_10208194833176451_2007980164_o 17160389_10208194832256428_1037360606_n 17197796_10208194819616112_181134611_n


Címke: , , , , ,
2018.10.18 - tiszatáj

BORDA RÉKA: HOAX – FERENCZ MÓNIKA: HÁTAM MÖGÖTT DÉL
Két, húszas éveiben járó költő verseskötetét adta ki a tavaly a Scolar Kiadó: Borda Rékától, a Hoax-ot míg Ferencz Mónikától, a Hátam mögött dél címűt – és ez nem hoax, akarom mondani nem álhír. Mint ahogy az sem, hogy mindkettőjüknek ez az első kötete. Olvasva őket aztán, őszintén meglephet minket, hogy máris milyen – kifejlett – lírikusi izomzattal bírnak. Nyilvánvalóan nem kezdők… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

INTERJÚ BENKŐ IMOLA ORSOLYÁVAL
A ZUG művészeti tetthely nevéből adódóan egy kicsi, mégis nyitott színház. Az Őszi Kulturális Fesztivál ideje alatt Benkő Imola Orsolyával, a Homo Ludens Project művészeti vezetőjével beszélgettünk előadástervekről, a befogadás lehetőségeiről és az alkotóközösség színházi nevelésben betöltött szerepéről. – NÉMETH ZSÓFIA INTERJÚJA

>>>
2018.10.18 - tiszatáj

TRANZIT
Múlt és jelen vetülnek egymásra Christian Petzold új filmjében. Az Anna Seghers 1944-es regényén alapuló dráma a II. világháborúban, még pontosabban a nácik által megszállt Franciaországban játszódik, ám a rendező mindezt paradox módon napjainkra vetíti ki, reflektálva a társadalmi-politikai problémák változatlanságára, az idegengyűlölet és a menekültválság napjainkban ugyancsak égető kérdéseire… – SZABÓ ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

SZILASI LÁSZLÓ KÖNYVBEMUTATÓJA
Kell valaki, aki kérdez, és más, aki felel, de hogy mégse legyen iskolai hangulata, cseréld meg a szerepeket: egy hallgató, Klajkó Dániel kérdez, egy tanár, Szilasi László pedig felel, szigorúan elutasítva a tanár úri megszólítást. Miről beszélgessenek? Az „élet nyersanyagáról”. A testről, és ami benne van – vagy olykor nincs: Luther kutyáiról. – FÖLDESI CSENGE BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.17 - tiszatáj

AZ ISMERETLEN KERTÉSZ IMRE – FOTÓKIÁLLÍTÁS
Abban a szerencsés, ám mégsem könnyű helyzetben vagyok, hogy ismerhettem Kertész Imrét: az embert és az írót, akivel a barátságom és munkakapcsolatom is több szállal kötődik Szegedhez. E történet 24 évvel ezelőtt vette kezdetét, mikor Erdélyi Ágnesnek köszönhetően egy évig én szervezhettem a Móra Kollégium irodalmi estjeit. Egy ilyen alkalomra érkezett meg 1994. október 28-án az író – emlékszem, ő az egész este folyamán tegezett, én pedig magáztam (35 év volt a korkülönbség közöttünk), ami számomra teljesen természetes volt […]

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

VERES ATTILA KÖNYVBEMUTATÓJA
Három éves kihagyás után visszatért a Próza Nostra Irodalmi Estek című programsorozat Szegedre. Október 4-én a Próza Nostra kritikusai, Benkő Marianna és Pozsár Anett beszélgettek Veres Attila horror szerzővel Odakint sötétebb című regényéről, illetve az idei könyvhétre megjelent novellagyűjteményéről, az Éjféli iskolákról. – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

TENOR3 A MÜPÁBAN
Ma nehéz volna pontosan kiválasztani a világ három legnagyobb tenorját, jómagam legalábbis Kaufmann után elakadnék. Ám háromtenor típusú koncerteket rendezni nagyon is értelmes vállalkozás. Gondolom jövedelmező is, ám engem jobban érdekel a dolog művészi oldala. Bár egy hangfajról van szó, azért nagyon sok alfaj létezik ezen belül is. A Müpa legújabb vállalkozása, amely megkülönböztetésül a tenor a köbön címet kapta, három eltérő típust vonultatott föl… – MÁROK TAMÁS ÍRÁSA

>>>
2018.10.15 - tiszatáj

JANÁKY MARIANNA:
NOVELLÁK REGÉNYE
Irodalommal foglalkozó emberek olykor hosszasan elvitatkoznak azon, létezik-e női irodalom? S ha igen, mi is az pontosan, mitől az, ami? Nő ír nőkről? Férfi nőkről? Nő férfiakról? A szerzőtől női vagy a témától az? Mi a kulcs? Nemrégiben egy folyóirat tematikus blokkja kapcsán a női tematika kifejezést ahányan vagyunk szerkesztők, annyiféleképpen értelmeztük. Janáky Marianna azonban megkönnyíti a választ erre a kérdésre: nőként ír nőkről nőiesen… – BENE ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő