06.27.
| Jazz Kocsma – Kele Fodor Ákos A szív vége című könyvének bemutatója >>>
06.14.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Lengyel András Tömörkény-tanulmányok című kötetének bemutatója >>>
06.13.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Színkép, hangkép, összkép című kötet bemutatója >>>
06.12.
| Könyvhét / Tiszatáj Könyvek – Petőcz András A visszaforgatott idő című könyvének bemutatója >>>
06.06.
| Tiszavirág Fesztivál >>>
06.06.
| A koreográfus >>>
06.05.
| Debreczeny György ezen a szép napon című kötetének bemutatója >>>
05.27.
| Irodalmi Karaván vajdasági szerzőkkel >>>
05.30.
| Asztali beszélgetések… – Pilinszky János üzenetei >>>
05.24.
| ZUG színház és művészeti tetthely – Homo Ludens Project: Humánia >>>
06.03.
| Meghalt Térey János költő, író, drámaíró >>>
05.29.
| Villámgyorsan épül fel az ország legnagyobb színháza >>>
05.25.
| Több cannes-i filmet a Mozinet mutat be a hazai mozikban >>>
05.23.
| Új színház nyílik idén a Szegedi Szabadtérin >>>
05.10.
| Gorajeci műfordítótábor >>>
04.08.
| Önkénteseket vár a Szegedi Szabadtéri >>>
04.02.
| Teljeskörű zeneipari szolgáltatást nyújt a megújult budai tehetségkutató >>>
03.22.
| Az Oscar-díjas Ida és Hidegháború producere is Budapestre jön a Friss Hús fesztiválra >>>
03.16.
| Teljes az év operájának szereposztása >>>
03.14.
| Legéndy Jácint: Földalatti Oltár >>>

Benedek Miklós, Demus Gábor, Fekete Vince, Gál Ferenc, Janáky Marianna, Maklári Judit, Véssey Miklós versei

Géczi János, Nyerges András, Szil Ágnes, Zalán Tibor prózája

Fried István, Kosztrabszky Réka, Sándor Iván tanulmánya

Dömötör Mihály Kereszt parafrázisok című kiállítása

>>>

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>

BESZÉLGETÉS AZ 50 ÉVES KALÁKÁVAL
Az SZTE 16. Egyetemi Tavaszának vendége volt 2019. április 24-én a Kaláka együttes. Jubileumi koncertkörútjukon magyarlakta – de a határok által elválasztott – szomszédos városokba látogatnak el. A Kossuth- és Prima Primissima-díjjal kitüntetett zenekar – Gryllus Vilmos, Gryllus Dániel, Becze Gábor és Radványi Balázs – vendége Szegeden Szirtes Edina Mókus volt. A nagysikerű koncert után a zenekar tagjai oldott hangulatú interjút adtak lapunknak… – PIKÓ ANDRÁS GÁSPÁR INTERJÚJA

>>>

„Hátán hordta a koporsóját, megbotlott és belefeküdt”
2017.03.18 - tiszatáj

INTERJÚ KISS ÁGNES BÁBSZÍNÉSSZEL

A Kövér Béla Bábszínház nézőtere tizedik alkalommal is teljesen megtelik, mikor Kiss Ágnes bábszínész Lugosiról szóló, felnőtteknek ajánlott bábelőadását játssza. Drubina Orsolyával Jézus Krisztusról, Drakuláról, a bábszínház jövőjéről beszélgettek.

– Elképzelem, ahogy a jól ismert módon az a bizonyos ötlet szöget szokott ütni a fejedben, és onnantól kezdve nem is tágít. Van a választásaidnak valami sajátossága, Kiss Ági-s leleményessége. Az UN-DEAD hogyan indult?

A facebook egyszer feldobott egy sírverset Karinthy Gábortól.  Talán valaki gyászolhatott, azt már nem tudom, de azonnal megragadt bennem az utolsó két sora: hátán hordta a koporsóját, megbotlott, és belefeküdt. Tudtam, hogy ez a Lugosi. Bizony, bizony, a magyar Drakula, aki belefeküdt a szerep-koporsóba és ott is maradt. Megéreztem, hogy hív az anyag, annyira izgalmas volt számomra, hogy vizuálisan is azonnal elindított egy úton. Van ez a tárgy, ami első körben koporsó, de természetesen annyi minden más. A koporsó egy bölcső is egyben, így lehet akár csecsemő, hajó, wc, és hát elkezdtem kísérletezni. Felhívtam Vészits Andreát, és mondtam neki, hogy ebből csinálni kell valamit. A koporsó útján indultunk el, mikor keresgélni kezdtünk vele kapcsolatban, hogy mint objektum hogyan is működik majd. A koporsó mint tárgy, elsődlegesen meghatároz egy helyszínt a jelentéstartalma miatt, és ez a ravatal vagy a temetés. Úgy döntöttünk, hogy a kezdés egy ravatal lesz, és az életét visszapörgetjük; akkor már egészen egyértelműen tudtam, hogy egyedül fogom játszani, hogy látszani fogok, és hogy akkor ez egy nagyon erős viszony lesz köztem és Béla között. Ez volt ebben a legnehezebb. Mégis, milyen közöm lehet hozzá? Ha én leszek a halál, voltaképpen miért éppen Bélával foglalkozom? Érdekelt, hogy mi történt az emberrel, akit mi Lugosi Bélaként ismerünk. Ő valóban egy koporsóba szorult életet élt figura volt, aki, amennyire beleszorította magát, szabadult is volna belőle. A halál végig kísérte őt, akkor láttuk, hogy ez nem más, mint egy haláltánc és a darab már egyenesbe kerülhetett. Pl. Lugosi gyermekként egy bányában dolgozott, azt ragadtuk meg, hogy milyen lemenni a föld alá, a tudattalan birodalmába, szembenézni önmagunkkal, saját emlékekbe merítkezni, előhozni valamit, tehetséget, gondolatokat… Ez egy nagyon erős alapgondolattá vált. A halál, a sötétség, ahol Drakulának helye van. Az leírásokból tudható, hogy Lugosi céllal ment le: színész akart lenni, így gyűjtött pénzt a tanulmányokhoz.

A színházas, kezdőszínészes résznél csaltunk egy kicsit, Jászai Marival tényleg játszott együtt, de nem ebben a darabban, nem Jézusként. De persze végighaknizta az országot, Jézus Krisztus szerepében. Döbbenetesen krisztusi arca volt, legalábbis ahogy az ábrázolások által ránk rakott képzeletünkben él. Egy később ördögi figurát megszemélyesítő alak, mint a fény felé elindulás lehetőségével játszó színész ambivalenciája, ez is hallatlanul érdekes volt. Ezt meg akartuk mutatni, hiszen nagyon jó ellenpont, amit a súgólyukban megjelenő idősebb önmagával szembesítünk is, így erősítve az ambivalenciát.

 

15102245_10208194833176451_2007980164_o

 

– Honnan indulsz ki, mikor felnőtteknek szánt előadást hozol létre? Miben vagy mitől más ez, mint mikor a gyerekek számára készítesz bemutatót?

Rizikós dolog. Bátorság és vágy kérdése ez, mert egyáltalán nem kifizetődő. Az UN-DEAD  kapott támogatást a Weöres Sándor-bábpályázaton, bár már az elbírás előtt kész voltunk a produkcióval, így csak reméltük, hogy nyerünk, hogy legalább a tervezési és anyagköltségek visszajönnek.

A mai napig az él a köztudatban, hogy a bábszínház csak gyerekeknek való. Elég szűk a befogadó réteg sajnos. Arra lettünk szocializálva, hogy a paravános-népnevelős kisállatkás mesék, na az a  bábszínház. De ez persze nem így van, és egyre több izgalmas megoldással találkozhatsz a bábszínpadokon. Hamvaiból tért vissza a műfaj izgalmas alkotókkal, és ez remek dolog. Hogy mitől más? Szerintem a témamegközelítéstől. De ugyan azt a témát pl.: halál, válás stb. lehet gyerek és felnőtt közönségnek is játszani más-más aspektusból, más-más szándékkal, és ebből már minden más is következik, ami a színrevitelt érinti.

Erről persze nem beszélni kell, hanem csinálni és akkor változni fog. Én inkább játszom. Nincs különbség, hogy gyerekeknek vagy felnőtteknek. Van egy belső vágy, meg akarsz mutatni valamit, az szorít, foglalkoztat, nem enged.

Meg olyan jó este játszani (mosolyog), nem délelőtt tízkor.

– Vészits Andrea lett az UN-DEAD dramaturgja is, hiszen nem ez az első közös munkátok….

Igen, úgy ismerkedtünk meg, hogy a múzeumban volt egy kiállításunk, a Móra mesebirodalma, a megnyitón pedig részt vett egy prominens személy, Móra dédunokája. Ő volt az. Egyébként dramaturg. Összenéztünk azonnal, egy hullámhosszon voltunk rögtön és elkezdtünk ötletelni, hátha a kiállításból születhetne még valami más. Született is, és valóban nagyon nagy barátság, jófajta munkakapcsolat lett ez. Ez már a negyedik közös produkció, és tervezgetünk mást is újra, van egy vásári előadás ötletünk, meg van egy következő felnőtteknek szóló is, és ezt nem is biztos, hogy egyedül fogom játszani. Kiss Attila Etele valósítja meg az ötleteimet/terveimet és hozzárakja a sajátos etelés gondolatiságát persze. Tóth Andrea a textilrészekkel (bábok ruhája stb.) foglalkozik, Jernei János pedig a díszletet szokta kivitelezni. Ebben az előadásban Patkós Péter technikus is bekacsolódott fényekkel, ill. ő és Himer István kíséri végig technikai személyként az előadásokat.

 

17160389_10208194832256428_1037360606_n

 

– Van olyan, amitől félsz, vagy esetleg tartasz, amikor ezen a pályán mozogsz?

Megnyitott a báb egy csomó kaput. A színházi szakma felfedezte magának a bábszínházat napjainkra. A csehek, a lengyelek például rengeteget járnak bábelőadásokra. Jó lenne, ha ez itthon is így lenne, de hát bábosként ezen vagyunk. Elgondolkodtató és feltűnő ez a jelenség. Ebből látszik, hogy még mindig nincs elég erős kommunikációs csatorna a műfajok között. De indul, és ez jó!

Színpadi elemként, eszközként itthon is elkezdték beemelni a koncepciókba bábos megoldásokat pl. árnyjátékot, óriásbábokat, és ez egyrészt nagyon jó, másrészt a rendezők felfedezéseit a bábos szakma már régóta tudja, csak gyerekeknek szóló előadásokban csillogtatja, így nem figyelt rá föl pl. a kritikusi réteg sem sokáig. Nyilván ez is változik, dinamikusan kell hogy fejlődjön, nincs mese.

A színműsök is sokszor felnőtt előadást játszanak a bábos vizsgáikon. Ez a generáció komplexebben fogja látni a bábművészetet, mint színházi műfajt. Ezekre gondolok, és akkor nem félek.

Másfelől, ha magamról gondolkodok, mindig van bennem kétkedés, félelem, hogy átmegy, érthető, mint szeretnék? Sokszor még egy sikeres előadás után is újragondolok jeleneteket, és előfordul, hogy változtatok. Szabadúszóként ezt könnyebb megoldani, mert saját magam szekálom. A technikusok azt mondták, bírják, mert kihívás újragondolni, és ez nagyon jó hozzáállás tőlük.

– Mi lesz Drakulával ezek után?

Most majd az RS9 OFF fesztiválra megyek Budapestre, utána Szolnok, talán Székesfehérvár is, és megint Pest, ahol elindulnak ezzel kapcsolatban tárgyalások. Szegeden augusztusig lesz havonta egy alkalommal még. Jó lenne sok fesztiválon megmutatkozni.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

Drubina Orsolya

 

15102245_10208194833176451_2007980164_o 17160389_10208194832256428_1037360606_n 17197796_10208194819616112_181134611_n


Címke: , , , , ,
2019.06.18 - tiszatáj

SZÍNKÉP, HANGKÉP, ÖSSZKÉP CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Június 13-án, csütörtökön a Színkép, hangkép, összkép című tanulmány- és esszékötet szerkesztőjével, Virág Zoltánnal Orcsik Roland beszélgetett a Tiszatáj Szalonban. A bemutató során szó esett Virág korábbi és jelenlegi köteteiről, illetve zenei érintettségéről is… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

KORMÁNYOS ÁKOS PARAVÁN CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Miért éppen a test, és ha már az, miért nyúljunk hozzá és hogyan van értelme? Ehhez hasonló kérdések hangzottak el június 14-én, a Dugonics téren. A kérdéseket Szutorisz Szabolcs tette fel, a válaszokat pedig Kormányos Ákostól, illetve a 90. Ünnepi Könyvhétre megjelent Paraván című verseskötetéből kaptuk. Tagadhatatlan, hogy a kötet minden egyes verse kapcsolódik a testhez, hol erőteljesen markolászva, hol gyengéden érintve azt. Ugyanakkor egy valami világos: Kormányos Ákos az írás során szikével közelít az anyaghoz… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.16 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN NYITOTTA MEG SZEGEDEN A 90. ÜNNEPI KÖNYVHETET
Az alkotóembernek újra ingujjra kell vetkőznie és ki kell ülnie a térre, hiába változott meg ez a tér, fontos a közvetlen kapcsolat író és olvasója között, fontos, hogy a szerző hagyja magát megközelíteni, s  hogy mindez határokat mosson el és ledöntsön a magas falakból, melyek szerző és olvasó közt húzódnak. Észre kell venni olvasó-szerző megváltozott viszonyát át kell értékelni és felvenni a tempót, mert az olvasók megelőzték a szerzőket… – FERENCZ HEDVIG BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

LANCZKOR GÁBOR MONOLIT CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Június 12-én, szerdán Lanczkor Gábor új válogatáskötetének, a Monolit bemutatásának adott helyet a Grand Café. Az ihletforrásokról, a társművészetekről, illetve a kötet koncepciójáról Klajkó Dániel beszélgetett a szerzővel… – BORBÍRÓ ALETTA BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.15 - tiszatáj

GRECSÓ KRISZTIÁN KÖNYVBEMUTATÓJA
A szegedi könyvhét nyitónapján Grecsó Krisztián volt a főszereplő: a Dugonics téri megnyitóbeszédet követő dedikálás után kötetbemutatóra került sor, ahol Balog József újságíró kérdezte a szerzőt legújabb regényéről. Annak ellenére, hogy Szegeden már bemutatták a Verát március elején teltházas érdeklődés mellett, ezúttal is népes hallgatóság gyűlt össze a Somogyi-könyvtár első emeleti olvasótermében… – SZÁNTAI MÁRK BESZÁMOLÓJA

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

A könyvhétnek új paradigmára van szüksége. A kilencvenéves akarás mára sajnos megkopott, megrepedezett, az új generációk számára a cél érthetetlen, nincs is olyan szó napi használatban, hogy „ingujj”. És valahogy a Parnasszust sem találják. Supka Géza és kollégái még joggal gondolták úgy, hogy közvetlenebb kapcsolat kell író és olvasója között. És hogy az határokat dönt le, vagyis inkább valamennyit rombol a túl magas falakból, ha az alkotóember – aki akkoriban még hagyományosan férfinak volt elgondolva – leveszi a zakóját és „ingujjra vetkőzve” megközelíthetővé válik […]

>>>
2019.06.13 - tiszatáj

LISE DAVIDSEN
Elsőre azt mondanám, hogy igazán meglepő, hogy a Decca lemezszerződést ajánl valakinek, akit még csak pár éve ismerünk, és a második nagylemez címe rögtön az előadó neve lesz. Jó, utóbbi nem teljesen igaz, hiszen Lise Davidsen lemezének borítóján ott van a Londoni Filharmonikus Zenekar (Philharmonia Orchestra) neve is, de az ember leginkább csak a norvég előadóművész képét látja, és nevét olvassa… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

>>>
2019.06.12 - tiszatáj

TOLVAJ ZOLTÁN: FANTOMIKER 
Tolvaj Zoltán költészete azt a hatást kelti, mintha Kassák Lajos szövetkezett volna Tóth Árpáddal, akik felosztották egymást között a National Geographic, a Spektrum műsorkínálatát, a vezető hírportálok ismeretterjesztő cikkeit, majd ellátogattak volna egy egyetemi bölcsészkar filozófia szakára, és végigolvasták volna a 20-21. századi magyar lírát. Ezek a feltételezett hatások mind ott húzódnak a Fantomiker, Tolvaj Zoltán harmadik verseskötete mögött… – BOLDOG ZOLTÁN KRITIKÁJA

>>>
2019.06.11 - tiszatáj

AZ SZTE ZMK VIZSGAELŐADÁSA
Operavizsgának hirdette a színlap, de sokszor az volt az érzésem, mintha amatőr színjátszókörben ülnék. A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának ének-, és operaszakos növendékei a Figaro házasságában próbálták megmutatni tehetségüket, és azt, hogy hol tartanak tanulmányaikban. A végeredmény finoman szólva is vegyes. A produkció olyan volt, mintha egy kézilabda csapatban együtt játszanának 6-7 éves vékonydongájú kisiskolások erőtől duzzadó 20 éves ifiprofikkal… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő