07.31.
| Szabó T. Anna és Bősze Ádám lesz a Képmás-estek vendége a festői Halász-kastélyban >>>
08.23.
| Költözik a budapesti Fülesbagoly Tehetségkutató >>>
08.21.
| Lesz 32. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja >>>
08.20.
| Három új kiállítással készül a nyitásra a Ludwig Múzeum >>>
08.15.
| Beethoven-esttel készül a Szegedi Szimfonikus Zenekar a Szabadtérire >>>
08.05.
| Törzsasztal Műhely – Irodalmi minisorozat a Grand Caféban >>>
08.01.
| Duda Éva Társulat SUMMER INTENSIVE 2020 >>>
08.01.
| Főszerepben a kortárs fotográfia az idei Garten programjában >>>
07.30.
| Szemtestvér – Filmpremier és beszélgetés a Capa Központban >>>
07.29.
| Grand Café – Harag Anita Évszakhoz képest hűvösebb c. noválláskötetének bemutatója >>>
NAPI TANDORI

07.20.
| Díjakat nyert Bollywood-ban Goztola Kristina új filmje >>>
07.15.
| PesText RESET – az irodalom most is összeköt – Csillagharcos érkezett! >>>
07.14.
| MOME Kreatív Pakk gyerekeknek a nyári szünetre >>>
07.09.
| Art is Business Díj 2020 – Ismét keresik a művészeti és üzleti szféra kiemelkedő együttműködőit >>>
07.03.
| Ők lettek az idei Táblaképfestészeti Biennálé legjobbjai >>>
07.01.
| MÓRA RENGETEG – A zöld Móra >>>
06.29.
| HOVA TOVÁBB? – 20. ARC közérzeti pályázat >>>
06.24.
| Fellendíti Szeged turizmusát a járvány után a Szabadtéri >>>
06.20.
| Megújult a magyar irodalom fordításának pályázati rendszere >>>
06.18.
| PesText – Tarol a Reset! >>>

Drubina Orsolya, Eszteró István, Fellinger Károly, Jász Attila, Kovács Dávid, Alice Oswald, Tőzsér Árpád, Vida Gergely, Zalán Tibor versei

Boldog Zoltán, Mátyás Győző, Jesús Moncada prózája

Kulcsár-Szabó Zoltán, Móser Zoltán, Zsadányi Edit, Zsellér Anna tanulmánya

>>>

Ez ma az én napom lesz! – gondolta magában Karika Marika, az örökmozgó rokkantnyugdíjas, miközben foltos harisnyáját tyúkszemes lábára igyekezett felhúzni. A ragyogó tavaszi napfényben szinte csillámlott bibircsókos orcája, ahogy szépítkezett a borotválkozó tükrével a kezében. Arcára a fiatalság illúzióját próbálta kozmetikumok segítségével felkenni. Marcsi, hát te milyen ragyogóan festesz motyogta magában kedvenc nagydarab kisnyugdíjasunk. A rádióban éppen az aznapi híreket sorolták. […]

>>>

Száraz prezentáció
2017.01.20 - tiszatáj

KAPITALIZMUS, KOSZTOLÁNYI DEZSŐ SZÍNHÁZ

Meg kéne mentenünk a világot. No igen. A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Kapitalizmus című legújabb előadása, amely ugyan reflexszerűen, hétköznapjaink közvetlen tapasztalataira apellál és ezzel hagyományaihoz híven hiánypótló, érzékenyítő politikai színházat működtet, mégis sajnálatos módon ezúttal sok szempontból határozottan középszerű marad.

A Kapitalizmus olyan befogadói élményt jelent, amely akarva akaratlanul rezonál egy-egy korábbi kosztolányis bemutatóval, belép a színház által műsorra tűzött, vagy éppen műsoron tartott urbáni, vagy az általa meghívott vendégrendezők „opusaink” világába, és létrehozza az egyfajta „képzeletbeli színművészet retróját, ahogy azt Balogh Tibor a Magyar Teátrum online-on megjelent beszámolójában meg is jegyzi. Az általam kínált, talán majd marginálissá váló Kapitalizmus-jegyzet, kritika vagy elemzés, rendhagyóan ezúttal polemikus, színházi diskurzusba kíván lépni a fent említett szöveggel is.

Ez a darab ugyanis, mint előadásszöveg, unalmas és sótlan. Se nem provokatív, se nem igen feszeget tabukat, ahogy azt a KDSZ nemzetközi közönsége megszokta, és talán nem állítok sokat, ha azt mondom, el is várja ettől az emblematikus színháztól. A Kapitalizmust látva viszont olyan érzések ragadhatják magukkal az egyszeri befogadót, mintha a darab készítése során még fókuszpontba állított tudatformálásról elfelejtették volna, hogy az csak a tudat mozgatásával, és nem  pedig altatásával, kikapcsolásával valósulhat meg. Egyrészt unalmas mű lett, mivel az előadásszöveg olvasásakor az örökké használt, vagy akár elhasznált formanyelvvel találkozunk, melynek sajátjai, vagy együtt vagy külön: az üres tér, a mikrofonok,  az ironikus luxus-party hangulat, az agitáció, egy lövés, a csorgó piros festék, állatfejek, transzparensek, szétszálazódó textusok, az érthetőség határán túl lépő, kiüresítő mondatok sorai, vagy a szembesülés a kortárs drámairodalom megrekedtségével, a posztdramatika, vagy a dramatikus szöveg elsőbbségével. Ezek már-már az évek óta tudott, megtanult, átérzett és generációkat kinevelt koszotolányis bravúrosan használt szegmensei, amelyek együttese egészen egyedülálló, színháztörténeti jelentőségű tettként jegyezhető fel. Ám ha ezen felül, vagy emellett az Urbán András által meghívott rendezők jelen esetben Zlatko Paković, vagy mondjuk az Exodus című produkció során Tolnai Szabolcs – ezeket a formákat, ezt az univerzumot, nem küzdik át magukon, mint ahogy azt a rendezői színház megköveteli, vagy nem dolgozzák ki a sajátosság jegyeit, akkor átlagosak maradnak a sorban. Másrészt pedig azért válhat egysíkúvá ez a Balogh Tibor által megfogalmazott „expresszionista, dadaista, futurista, aktivista” darab, mert sem kérdéseket nem tesz fel, sem válaszokat nem ad a felvetett problémára. Több, mint egy órán keresztül igazolja, hogy a kapitalizmus ma hogyan jelenik meg egyes emberi helyzetekben, és ez a fajta gazdasági rendszer bizony időtlen idők óta csúnya, rossz, undok és igazságtalan. Felmutatja, hogy a menekültek, a munkanélküliek és a munkások élete is nyomorúságos. Ez a kapitalizmus egy mocskos gyilkos, amely ellen végül is az sem baj, ha mindenki halálra ítéli magát, mert csak a halott kapitalista a jó kapitalista. Balogh Tibor szerint: „Társadalmi formációjukkal állítják szembe a bűnös kapitalizmust, amelyet majd hosszasan, ám fantasztikus szellemesen kárhoztatnak az egész darab során.” Sajnálatos módon mindezt négy táblán mutogatva magyarázzák el a színészek a darab záró akkordjaként, amely egyrészt távolról sem fantasztikusan szellemes, másrészt már a piscatori politikai színházi előadásokat sem idézheti ha mindenképpen valamilyen hagyományhoz kívánjuk kötni ,  hiszen ott történt egyfajta reveláció, megérkezett a film, a dokumentumfilm vetítésének lehetősége, amellyel addig nem várt hatásokat értek el. Ez az avantgárd színházat citáló Kapitalizmus több mint poros, végkifejletében leginkább kínos marad. Ebben az esetben a nézőtéren ülőknek semmilyen kondicionáltságot nem kell meghaladniuk, noha szívesen tekintenének úgy erre a színházi törekvésre, mint egy interdiszciplináris diskurzus meghatározott elemére.

A Kapitalizmus pontosan ugyanúgy, mint a Magyar (r.: Urbán) vagy akár az Exodus is színházi törekvéseit tekintve, a ma társadalmi, gazdasági, politikai problémáit veri élesen vissza, és éppen ezért nem engedheti meg magának, hogy akár egyetlen egy darabja is felejthető szövegként jelenjen meg az évadában. A Kosztolányi Dezső Színház által megtanított generáció már joggal várhatja el, hogy továbbra is hasson, mozgósítson és tanítson minden, az égiszük alatt megszülető mű, és mutasson túl a politikai revüszínház hagyományain, hiszen ahogy az már akár ötven, hatvan évvel ezelőtt is bekövetkezett: ha a színház plakátszerű tézisek segítségével pusztán csak propagálója tud maradni bármilyen világnézetnek, akkor önismétlések, üresjáratok, rutinszerű megoldások sorai következhetnek be, ahogy annak jelei már mutatkoznak is.

Drubina Orsolya

 

unnamed unnamed1 unnamed2 unnamed4 unnamed5 unnamed6

Fotók: Molnár Edvárd

 

 

Kosztolányi Dezső Színház ( Szabadka)
Kapitalizmus – geometriai sorrendben ábrázolva

Szerző és rendező: Zlatko Paković
Dramaturg: Gyarmati Kata
Zeneszerző: Mezei Szilárd
Zenei korrepetitor: Milan Boca
Mozgás: Kiss Anikó

Szereplők:
Nagyabonyi Emese
Demeter Helga m.v.
Kucsov Borisz
Mészáros Gábor
Mikes Imre Elek
Molnár Zoltán m.v.

Bemutató: 2016. 12. 22.

Megtekintett előadás: 2016. 12. 27.


Címke: , , , ,
2020.08.03 - tiszatáj

BERNÁTH DÁNIEL ÉS CSIZIK BALÁZS GEOTAXIS C. KIÁLLÍTÁSA
Bernáth Dániel és Csizik Balázs képzőművészete bizonyos tekintetben a kibernetikusan vezérelt társadalom elképzeléseire is reflektál, azzal párhuzamosan, hogy képalkotási elképzeléseik az absztrakció mentén épülnek fel. Mindemellett pedig azon is dolgoznak, hogy bizonyos képzőművészeti attitűdöket és tradíciókat újragondoljanak és egy olyan alkotói praxist alakítsanak ki, mely képes a mai kor „képiségét” sajátos módon, akár hitelesen is megjeleníteni… – IGOR SPLIT KRITIKÁJA

>>>
2020.07.28 - tiszatáj

INTERJÚ HERCZEG TAMÁSSAL
Közel 20 éve vagyok munkakapcsolatban a Szabadtéri Játékokkal. Ha meg kellene nevezni, hogy melyik a legfontosabb előadásunk, akkor most egyértelműen azt tudnám mondani, hogy az Akárki. Témáját tekintve elképesztően pontosan reagál a művészet erejével mindennapi életünkre. A vírus közepette az emberi létezésről, az elmúlásról beszél, amiből próbálunk kilábalni, és amiből időnként vissza-visszarángatnak minket a mindennapok […]

>>>
2020.07.27 - tiszatáj

ÁCS MARGIT: PÁRBAJ
„Görcsösen óvtam az önálló személyiségem fikcióját – ugyan, kinek van mindenkitől független személyisége?” Az idézet Ács Margit Párbaj című regényéből származik – ebben az eset­ben megfelelő műfaji jelölő a levélregény terminus –, s an­nak ellenére, hogy ez csak egyike a könyvben elhangzó temérdek elgondolkodtató kijelentésnek, mégis egy igen komoly dilemmát helyez a fókuszba… – JANCSOVICS KLAUDIA KRITIKÁJA

>>>
2020.07.26 - tiszatáj

A K-ARTS ACÉLSZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A REÖK-BEN
A REÖK-ben látható válogatás természetesen a térbeli korlátok miatt a monumentális, köztéri plasztikákból csak korlátozottan vonultathat fel, de a szemle így is érzékelteti, hogy az indusztriális plasztika milyen sokszínű, változatos, kreatív megoldásokra képes. Ahogyan a plasztikai ábrázolások tárgykörében is a tradicionális eszközöket, a vésőt és kalapácsot számos esetben felváltották a plazma és lézer vágók, a CNC megmunkáló eszközök, úgy bizonyos ódivatú fogalmainkat érdemes sutba vágnunk… – NÁTYI RÓBERT ÍRÁSA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

MEDVEVILÁG SZICÍLIÁBAN
Olasz–francia koprodukcióban hozta tető alá Dino Buzzati 1945-ös gyerekkönyvét Lorenzo Mattotti képregényíró és illusztrátor. A tavalyi cannes-i szemle Un Certain Regard-szekciójában bemutatkozott Medvevilág Szicíliában noha bizonyos pontokon eltér a forrásanyagtól, zömmel ahhoz hű adaptáció, mely gyermekek, fiatalok és idősek megszólításában egyaránt jeleskedik… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AKÁRKI
A Szegedi Szabadtéri Játékokat annak idején a salzburgi fesztivál mintájára találták ki. Az ottani Dóm előtt minden évben visszatérő darab az Akárki című misztériumjáték. Ez még soha nem ment Szegeden. Idén viszont a koronavírus miatt csonka évadban ebből tartanak előadást. Bemutató pénteken, de csütörtökön már közönség előtt tartottak nyilvános főpróbát… – MÁROK TAMÁS AJÁNLÓJA

>>>
2020.07.23 - tiszatáj

AGRIPPINA
A jó opera nem olyan bonyolult dolog. Végy egy kitűnő karmestert, néhány nagyszerű és melléjük pár megfelelő énekest! A rendező gondolja végig pontosan miről szól a darab, és miért szól ma, hozzánk! Aztán rendeljetek alá mindent a célnak! Lehet bátran húzni, a szövegen alakítani, újrafordítani! Koncentráljatok a játékra, újrahasznosított díszlet is megteszi, a jelmezeknek fontosabb a karaktere, mint a méregdrága gazdagsága! Ja, és mindebben hinni, kell, hosszan, ámde nyitott szívvel próbálni! A nagy Händel eredeti szándéka másodlagos… – MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA

>>>
2020.07.22 - tiszatáj

GARACZI LÁSZLÓ: HASÍTÁS
Garaczi ötödik lemur-kötete mintha a klasszikus fejlődési regények szerkezetét imitálná – a fejezetek hét életkori csomópontot jelölnek ki, kronológiai sorrendet tartva kisgyerekkortól az emberélet útjának – századunkban (ha nem is a kelet/közép-európai társadalmakban) legalábbis remélt feléig, az elbeszélő/főszereplő körülbelül 45 éves koráig. A téma is a tradicionális, XIX. századi Bildungsroman sémába illeszthető: hogyan talál hivatására egy ifjú ember, hogy válik íróvá, milyen buktatókon keresztül lesz a fecniből – ha legépelik – mű… – MOLNÁR ZSUZSA KRITIKÁJA

>>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Janáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő