01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Moholy-Nagy és a szegedi avantgárd
2017.01.06 - tiszatáj

VÁLOGATÁS A MÓRA FERENC MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBŐL

Szeged város és a XX. század eleji avantgárd mozgalmak kapcsolata nem mentes az ellentmondásoktól. Számos, utóbb világhírű és jelentős, a modern irányzatokban meghatározó szerepet játszó művész pályára bocsátó állomásként tekinthetett vissza Szegedre, de egyikük sem helyben alakította ki életművét, hanem később, külföldi tartózkodásuk alatt teljesedett ki.

Az 1900-as évek elején az újra fogékony szegedi művészeket elsősorban a modernista törekvések fellegvára, Párizs inspiráló légköre vonzotta. Kukovetz Nana, Cs. Joachim Ferenc, Szöri József, Vígh Ferenc, Szolcsányi Gyula hosszabb-rövidebb időt töltöttek ott.

A múlt század elején az első úttörők között a szegedi születésű Csáky József (1888–1971) 1908-tól Párizsban a művészetek fővárosában a kubista művészekhez csatlakozott. Új környezetében néhány év alatt föltalálta magát, például tagja lett az Artistes Indépendants-nak. Szülővárosa által adományozott Ferenc József ösztöndíja jóvoltából Párizsban is folytatta tanulmányait, fél évet az Académie Blanche-on, másfél évet az Académie La Palette-n tanult. Kapcsolatokat ápolt a párizsi magyar kolónia tagjaival: Czóbellel, Márffyval, Tihanyival, Berénnyel. A Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található Fürdőző nő című datálás nélküli faszobrát, amennyiben hihetünk az idevonatkozó szakirodalomnak, még Párizsba utazása előtt faraghatta. A klasszikus ihletésű álló plasztika a görög tanagra szobrocskák tömörségét idézi elénk. Statikus jellege az archaikus hellén szobrok élményét eleveníti föl. Az arc modellálásában a maszkszerű merevség, lehetséges, hogy a századforduló afrikai maszkfaragványainak a divatját tükrözi. A szobrot Csáky franciaországi életének egyik tanúja, barátja Szolcsányi Gyula szobrász őrizte meg és dr. Kovács József helyi műgyűjtő jóvoltából került a múzeum gyűjteményébe.

Az egy esztendővel korábban kivándorolt, szintén szobrász Brummer József (1883-1945), ugyancsak a francia fővárosban szerzett világhírnevet. Bár nem alkotóművészként, hanem az avantgárd művészet egyik legsikeresebb műkereskedőjeként tartják számon. Henri Rousseau (A vámos) 1909-ben már így festette meg róla híres portréját (New York, MOMA). Csáky a Párizsba érkezése utáni első időszakban Brummer megrendelésére másolta az akkor, már Picasso és Matisse működése révén egyre divatosabbá és keresettebbé váló afrikai szobrokat.

A Szegeden született Bánszky Sándornak (1888-1918), barátjával Csáky Józseffel párhuzamosan indult művészi pályája. Szegedi középiskolai tanulmányai folytatásaként, a szakmai alapokat a székelyudvarhelyi agyagipari szakiskolában sajátította el. Ezután Münchenbe utazott. Hazatérve Csáky Józseffel együtt a pécsi Zsolnay gyárban dolgoztak. 1907-től 1909-ig az Iparművészeti Iskola hallgatója volt. Később, 1911-12 között a díszítőszobrászat tanársegédjeként működött volt iskolájában. Végül 1913 tavaszán utazott álmai városába, Párizsba, hogy bekapcsolódhasson a modern művészeti mozgalmak vérkeringésébe. Szolcsányi Gyula, harmadik szegedi szobrász barátjuk a következő év elején követte kollégáit. Az 1914 tavaszán megnyílt Expozition de Artistes Indépendants-on (Független Művészek Kiállítása) Csáky és Bánszky is szerepeltek műveikkel.

 

925233_33

 

Az első világháború kitörése miatt Bánszkyt internálótáborba telepítették, ahol 1918-ban a spanyolnátha járvány következtében elhunyt. Az itt kiállított alkotásai a táborban készültek, jórészt gipszből, kis méretben azzal a szándékkal, hogy később maradandóbb anyagba átültetve kerülhessenek a közönség elé. A művész hagyatékának egy kis része 1922-ben érkezett haza, ezután kerültek az alkotások a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményébe. Konstruktív, geometrikus szobrai sokat ígérő plasztikai tehetségről tesznek tanúbizonyságot.

Galamb című kisplasztikája tömör. zárt formájával, lényegre törő, konstruktív fogalmazásával Constantin Brancusi művészetének megértéséről tanúskodik. Kisméretű, Férfifej című gipszvázlata a románkori apostol alakok, szakállas férfiszentek egyszerűségük ellenére is monumentális, aszkézisben nemesedett portré ábrázolásaira emlékeztetnek. Szintén csak tanulmányként fennmaradt Félakt-ja expresszív, dinamikus, erőteljesen jobb felé dőlő átlós kompozíciója bizonyítja, hogy a francia fővárosban Bánszkyt a kubizmus korabeli eredményei nem hagyták hidegen. A felsőtest különböző izomcsoportjai a kubista formaelveknek megfelelően alakítják át az emberi testet.  Az 1915 körül mintázott Holló-n, a madár letisztult, simára csiszolt felületű egyszerűségével meglepő kontrasztban áll, a karmos lábak alatt látható elgyötört emberfej torz grimaszba merevült, beesett szemüregű, groteszk „vigyorba” fagyott arca. Kézenfekvőnek tűnik, hogy tábori élményeiben keressük a szokatlan makabrikus jelenet aktualitását.

A szegedről induló avantgárd következő hulláma, Gergely Sándor (1889–1932) és Moholy-Nagy László (már nem a francia főváros felé igazodott, hanem Kassák Ma című folyóirata köré tömörülő aktivista csoport irányába tájékozódtak. Gergely a müncheni akadémiáról, ahol Adolf Ernst Hildebrandt (1847–1921) volt mestere, került ki 1914-ben a frontra, ahonnan 1917-ben sebesülése miatt tért vissza Szegedre. Ebben az időszakban ismerkedett meg Juhász Gyulával, akinek bátorítására újrakezdett mintázni.

Gergely Sándor művei 1918. szeptember 15-én már a MA folyóirat demonstratív kiállításán szerepeltek. A következő hónapokban a progresszív képzőművészeti kritika, mint az aktivisták egyik legeredetibb szobrászaként tartotta számon. Kassák körével minden bizonnyal Juhász Gyula ismertette meg a művészt. Gergely kiállításunkon szereplő, szegedi polgárok által megrendelt, ex librisekhez készült – soha eddig be nem mutatott – eredeti rajzai pontosan érzékeltetik az aktivizmus formanyelvének magabiztos használatát. Gergely ezen vázlatainak szűkszavúan előadott alakjai monumentális fogalmazásban jelennek meg. Az erőteljes női és férfi aktok az expresszív plasztikák tömörségével és és erejével, vitalitással, dinamizmussal töltik ki a rendelkezésükre álló tenyérnyi felületet.

 

925234_33

 

Gergely, Juhász Gyula bronzportréja 1918-ban a költő első öngyilkossági kísérlete utáni periódusban született. A Makóról Szegedre költöző poéta zaklatott, maszkszerű, üresen hagyott tekintete labilis lelkiállapotának hű tükre. A felszín finoman vibráló hatása, a bronz egyenetlen, göcsörtös felülete szintén ezt látszik alátámasztani. A portré gipszvázlata már A Hét című folyóirat 1918. szeptember 29-i számában megjelent. Később, Gergelyné egyik szegedi látogatása során fizetségként adta Eidus Bentian fogásznak, helyi mecénásnak és gyűjtőnek. A szobor Bentian özvegyétől került a szegedi múzeum gyűjteményébe.

Gergely Tabu című szobra a magyar aktivista szobrászat egyik legjelentősebb alkotása. Monumentális, zárt tömbje, lekerekített, kavicsszerű formájával, melankolikus hangulatba burkolózó, magányos alakjával a század eleji kortárs szobrászat egyik legkülönösebb opusa. Legközelebbi analógiáját nem is a plasztikában találjuk, hanem Ferdinand Hodlernek (1853–1918) a berni Kunstmuseumban található, Az éjszaka (1889–1890) című festményének sötét drapériába burkolózó kísérteties központi alakja hozható vele szoros összefüggésbe.

Moholy-Nagy László (1895–1946) Szegeden töltött középiskolai évei (1905–1913) után Budapestre költözött, ahol jogot tanult. 1916-ban besorozták katonának. A keleti fronton töltött szolgálat alatt több száz rajzot és vázlatot készített. 1919 márciusában aláírta az aktivisták forradalmi nyilatkozatát, bár a Tanácsköztársaság eseményeiben nem vett részt. Az 1919 augusztusában, Szegeden tartózkodó művész találkozott Gergely Sándorral. Az ősz folyamán a két elkeseredett alkotó elhatározta, hogy pályájukat külföldön folytatják. A kiutazás költségét egy közös kiállítás bevételéből szerették volna finanszírozni. A Délmagyarország hasábjain Juhász Gyula sorai plasztikusan érzékeltetik ezt a helyzetet:

„Műteremkiállítás. A legmodernebb művészeti irány két fiatal, tehetséges képviselője mond búcsút Szegednek. Gergely Sándor szobrász és a rövid ideje itt tartózkodó Moholy-Nagy László készülnek külföldre. Távozásuk előtt Szegeden készült műveikből kiállítást rendeznek a Gizella tér 3. sz. alatt levő műteremben. A kiállítás november 1-től 5-ig délelölt 10—1 óráig 3 korona belépődíj mellett megtekinthető.” (DM, 1919. október 30.)

1919 november elején Gergely Sándor műtermében rendezték meg Gergely és Moholy-Nagy László közös kiállítását, amely Moholynak az első és életében, az egyetlen hazai kiállítása volt. A két alkotó művei mellett, még Gergely feleségének, az ötvös Milkó Erzsébetnek az ékszereit is bemutatták. A tárlatot barátjuk, művészetük értő támogatója Juhász Gyula nyitotta meg. Moholy ezt követően még novemberben elhagyta Magyarországot, hogy Bécsben, majd Berlinben folytassa pályafutását. Gergely Sándor és felesége Milkó Erzsébet 1920 februárjában szintén Németországba költöztek.

 

925237_33

 

Moholy, Szegedi vasúti híd-ról (1919) készült rajza realizmusával bizonyos értelemben kilóg, az abban az évben készült alkotások sorából. Valószínűleg a kompozíció feszessége, a híd ívei alatt látható városkép konstruktivitásra hívó látványélménye kelthette föl az alkotó érdeklődését. A művész rugalmas szellemiségét, az új irányzatokra való nyitottságát jelzi, hogy néhány hónap alatt továbblépet ezen a látásmódon, közben más stílusokkal is kísérletezve kialakította saját formanyelvét.

Moholy-Nagy László, Juhász Gyula portréja, dedikációja szerint 1919 szeptemberében készült, tehát néhány héttel a két művész közös kiállítása előtt. A portré abba a csoportba illeszkedik, ahol Moholy expresszív stílusa kialakítása során dinamikus, mégis érzékeny vonalhálózat segítségével írta körül ábrázolt modelljét. Ez a megoldás megfelelt a hasonlóság elvének, de határozottan elindult egy modernebb fölfogás irányában. A költőről készült rajz az egyik legkorábbi lehet abból a realitás igényével is fellépő portrésorozatból, amelynek bizonyos darabjai (Simon Jolán 1920., Önarckép 1920., Mr. Hamilton portréja 1920., Dr. Reinhold Schairer 1921.) még a németországi emigráció időszakában is készültek, és mintegy átvezetést jelentettek az absztrakt fogalmazás felé. A szegedi költő portréján a vonalak sűrű vonalhálója, a stílus keresés irányába mutatnak. Később ezek a rajzok letisztulnak, a homlok és az arc esetében nem látjuk a karakter megfogalmazását erősítő, áthatolhatatlan segítővonalak szövedékét. Visszaemlékezésekből tudjuk, hogy Moholy nemcsak Juhászról, hanem az ifjú művész pályafutását szintén nyomon követő Móra Ferencről is készített egy arcképet. Jó lenne, ha a jövőben előkerülne Moholy Móra Ferencről készített portréja – vagy legalább annak reprodukciója –, gazdagítván ismereteinket a művész korai, Szegeden készült alkotásairól.

Az alatt a rövid, néhány hónapos időszak alatt, amit a városban töltött, készítette el Kézimunkázó nő (1919) című alkotását is. Az oldalról ábrázolt, ülő, kézimunkázó nő modellálásához ugyanazt a sűrű vonalhálót használta, mint a Juhász portréhoz, viszont itt jobban tetten érhető, hogy a fiatal alkotó az általa példaképeknek tartott Nemes Lampérth József és Uitz Béla grafikáinak ábrázolásmódját adaptálta saját kifejezésmódjához. A háttérben a fekete kréta vonalak kalligrafikus hálózata, szinte függönyként takarja el a nő mögötti teret, amelyből a kézimunkázó alak ruhájának fehér foltjaival majdhogynem negatívként lép elő.

A 2016-os kiállítás néhány alkotása szerepelt a 97 évvel ezelőtti tárlaton is. Mindkét művész Juhász Gyuláról készült portréja, illetve Gergelytől a Tabu, míg Moholytól a Kézimunkázó nő képviselte a modernizmus akkori szegedi törekvéseit.

Nátyi Róbert


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő