02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Ami lényeges, és ami csodás
2016.12.23 - tiszatáj

LAMMERMOORI LUCIA AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN

Lámpaoltogatónak tisztelettel

Ne kerteljünk: az Erkel Színház Donizetti-bemutatójának nem készült el a díszlete. Régóta mondják, hogy a Magyar Állami Operaház túl sokat vállal, esősorban túl sok bemutatót. Pénz lenne, de kapacitás nincs ennyi újdonságra. A bemutatók alkotói eddig is mondogatták, hogy csak erős megalkuvással, alig készültek el a premier kijelölt időpontjáig, nem jut elég próba, kiérlelésről, begyakorlásról szó sem lehet. Most viszont látványos a kudarc: a színlap szerint a premiernek nincs is díszlettervezője. Az úgynevezett „díszletkoncepciót” a rendező jegyzi.

Nem mintha ez az előadás szempontjából túl lényeges volna.

Szabó Máté (főállásban a darab rendezője) pótlásul U alakban egyszerű építési állványzatot húzatott föl a színre előre gurítható kerekeken, néhány följáró lépcsővel. A fehér háttérfalon a kastélyablakok vázlatos vonalai. A gondolat egyszerű: az elszegényedő, kegyvesztett Ashton várát elkezdték renoválni, de a felújítás pénz híján elakadt. A látvány nem túl artisztikus, de elevenen mutatja a család átmeneti, bizonytalan helyzetét. No jó, ’megbosszantották még a teret’ egy asztallal és pár székkel.

Bármilyen súlyos is színházi működés komoly zavara, az most nem látszik az előadás hatásán. Mindez élesen mutatja, mi is igazán fontos és mi másodlagos egy operabemutató, s általában egy színházi előadás esetében.

A Lammermoori Lucia engem soha nem rendített meg különösképp. A sok gyönyörű dallam és a megannyi virtuóz magas visítozás mélyéről még a legjobb előadásokban sem sütött át egy épkézláb zenedráma. Kocsár Balázs főzeneigazgató most visszatérített Donizetti eredeti szándékához. Ennek következménye néhány számban kissé magasabb fekvés, pár jelenet kibővülése, például a második felvonásban pedig egy nagyon fontos kettős Lucia és Raimondo között. Miután bátyja elmagyarázta a lánynak, miért volna olyan fontos, hogy szerelméről lemondjon és hozzámenjen az ő patrónusához, nevelője is arról győzködi Luciát, hogy szerelme hűtlen lett, merő önáltatás hozzá ragaszkodnia.

Ebben a változatban a darab világos és megrendítő fejlődéstörténet: hogyan veszti el a talajt a lába alól és önmagát egy fiatal lány? A dráma szabatossá válik. Hogy ebben mekkora szerepe van az eredeti változatnak, a rendezés határozott vonalvezetésének és a címszereplő átgondolt és átélt alakításának, azt nehéz volna megmondani.

Szabó Máté neves és neveletlen, külhoni és őshazai kollégáinak leckét ad abból, hogy mi is az az operarendezés. (És nem mellesleg: mi nem tartozik bele.) Néhány példa. Lucia első áriájában arról énekel, hogy park kútjából egy szellemet látott kiemelkedni. Nos, mielőtt ezt elmondaná, a színpadon fehérruhás némaszereplők serege örvénylik a jelenetet bevezető hosszú hárfaszóló alatt. Aztán a tömeg középen lassan szétnyílik, és hátul, a fehér fal előtt egy szépséges leányalak sziluettje bontakozik ki. A kép gyengéden költői ugyanakkor erősen jellemzi a hőst, aki csak most fog elénk lépni: álomvilágban él, erősen spirituális. Így kell megteremteni egy ária légkörét és egy figura jellemét. A szinte üres színen Szabó egyszerű eszközökkel hoz létre drámai vonalakat. Erős hatást kelt a fent és a lent. Lucia és Edgardo a szerelmi kettős csúcspontján (semmi úgynevezett díszlet!) a rendezői jobbon, a színpad harmadán egymás mellé a földre fekszenek. Határozott gesztus: ez a szerelem el van hálva, nemcsak érzelmi, érzéki vonzalom is. Aztán két felvonással később, az őrülési jelenet megfelelő pontján a lány ugyanúgy és ugyanoda fekszik le, s a semmidíszlet a darab legmélyét mutatja: életünk legfontosabb tere belső terünk, s a fordulópontokon ugyanoda térünk vissza. Mármost ha volna igazi, szép, cizellált dísz-let, akkor ez a hatás nem jönne létre. Az üres, sivár térben viszont iszonyú súlyt kap, hogy valaki csak áll, térdel, vagy fekszik. A Lucia-Ashton kettős indulati csúcspontján a férfi fölborítja az asztalt. Kicsit később, a duett gyors részében a lány ennek keresztlécére ül-rogy le, amitől bátyja még fenyegetőbben tornyosul föléje. Kevés dolog konkrét, állandó finom hullámzás van realitás is szürrealitás között. Mindez sokkal lényegesebb, mint bármilyen szép háttér.

A címszerep zavarbaejtő csúcsa, amikor Lucia – újdonsült férjének megölése után – földöntúli boldogságot képzel maga köré. Kolonits Klára az Őrülési jelenetnek ezt a részét még lágyabb legatóval, még édesebb hangszínnel énekli, mint szerelmi kettőst. A néző megnyugszik, hogy ez a lány megtalálta boldogságát – és megborzong, hogy mindez csak a transzcendens világban, egy véres gyilkosságon túllépve lehetséges. Kolonits fürdik a fölnehezített szólamban, az értelmesített női sorsban. Csak visszafogottan díszít, futamai követik hangulatának hullámzását. És fürdik a vérben is. Ám túlvörösített alakja zenei és drámai hitelt kap. A trillák a realitáson túli világot, a magas hangok az istenihez való közelségét szimbolizálják. Viszontagságos úton jut el idáig. Már bemutatkozó áriájában labilis, sebezhető lánynak mutatkozik. Aztán élete férfijai – ahelyett, hogy gyámolítanák – nagy terheket raknak vállára. Ashton nyíltan ki is mondja: rossz oldalra álltam és csak az menthet meg, ha te hozzámész Arturóhoz. Az erős báty saját hibáját gyönge húga föláldozásával akarja megváltani. Ám hősnőnk nem kap megértést és támogatást szentéletű nevelőjétől, Raimondótól sem, ő is benyalja Edgardo hűtlenségéről szóló mesét. Igaz, Lucia is elkövet egy sorshibát: Edgardót lebeszéli róla, hogy bátyja elébe álljon és megkérje a kezét. A férfi vétke persze, hogy ezt elfogadja és nagyravágyó hímként messzi útra kél, szerelmét magára hagyja. Kolonitsról tudtuk, milyen kitűnő énekesnő. Ám az alakítás és az éneklés tudatosan épített íve mégis szíven üt. A művészi nagysághoz nem lehet hozzászokni, működését nem lehet kiszámítani, mindig megtisztító élmény találkozni vele. (Kolonits bravúros éneklése nyomán régi szokás éledt újra: operarajongói körökben divat lett bejárni az Őrülési jelenetre. A műfaj és a művész rajongói estéről estére ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy ismét meghallgassák a hihetetlent és kifejezzék elragadtatásukat csodás teljesítménye iránt. Beszámolók szerint kedvencük estéről estére makulátlan énekléssel, ám új és új nüanszokkal jutalmazta őket, a nagy szólót végül pedig egy lehengerlő magas F-fel zárta. Ami csak az operaszínpadon tapasztalható, hosszú, elragadtatott ünneplést hozott magával. Valahogy így képzelhető énekes és szerep, művész és alkotó, közönség és előadó közötti termékeny párbeszéd.)

Megvilágító lelemény, ahogy a megháborodott lány a nagyjelenet háromnegyedes tempójú részén táncra perdíti bátyját. Az én előadásomon Kálmándy Mihály ugrott be a szerepbe. S minthogy a másik Lucia, (az ő Luciája) nem csinálja ezt a zseniális kis játékot, őszinte civil megrökönyödéssel fogadta Kolonits tánctámadását, amitől a jelenet evidensen valóságossá vált. Amúgy Kálmándy daliás alakja és vitéz baritonja telibe találja a figurát. Hamis eszményekért énekel ilyen szép szenvedéllyel. Sokkal több benne a vak önzés (az önmagáért gyönyörű éneklés), mint a megszenvedett kétség. A művészi személyiség erényei és korlátai kart karba ölve szolgálják a szerzőt. Horváth Istvánt hallgatva senki nem veszi komolyan, hogy megfékezett egy támadó bikát. Ez a tenor karcsú és hajlékony, Edgardo szólamának egyes részeit, elsősorban áriájának lassú részét kifogástalan bel cantóval formálja meg, és üdítő könnyedséggel szólalnak meg magas hangjai is. Fölkészültsége, muzikalitása, a megközelítés komolysága tiszteletet kelt, ám nem feledteti, hogy a sorsüldözött férfi színei teljesen hiányoznak énekléséből. Ezen a vidéken, de valahol másutt kell keresnie a kibontakozást kivételes képességei számára. Rádásul Tihanyi Ildi – aki nagyszerűen kortalan korhű ruhákat tervezett – Edgardóval csődöt mondott. Mintha egy vígoperából tévedt volna ide, ruhája olyan előnytelen.

Cseh Antal sebasszussebaritonja sem vallásos emelkedettséget, sem tanáros tekintélyt nem sugároz, de ez egy pillanatig sem hiányzik. Kifejezettem illik Raimondóhoz, aki nem emelkedett, szentéletű ember, csak egy újabb fafejű férfi, aki értetlenül nézi végig neveltje pusztulását, és eszébe sem jut, hogy például Ashton ármányára gyanakodjon. A darabból nem derül ki világosan, hogy Arturo miért is akarja feleségül venni Luciát, a főrend pedig nem pazarolja arra idejét, hogy a lányt meghódítsa, vagy egyáltalán érzelmei felől érdeklődjön. Ezért aztán keservesen megbűnhődik, az életével fizet, s gyarapítja azoknak a férfiaknak a sorát, akik alábecsülik a női kétségbeesés erejét.

Kocsár Balázs érdeme, hogy a bemutatóra ezt a verziót választotta, amely sokkal jobb színdarab, mint az elterjedtebb változat. Biztos kézzel irányítja a zenekart és a színpadaikat. Érdekes volt az őrülési jelenet kíséretében nem fuvolát, hanem üvegharmonikát hallani, sejtelmes hangja fokozza a jelenet miszticizmusát. A dallamok kibontásában és a finom tempóváltásokban azonban a dirigens mutathatna nagyobb szabadságot is, ahogy ezt az ősbelcanto stíl megkívánja.

Csodás ez a régi-új Lucia! A mű új értékeit, vonásait mutatja meg. Bátor döntés, igazi operaszínházi vállalkozás. Ahogy a szegedi eredeti Macbeth, vagy a Bánk bán időnként elővett ősváltozata, jól mutatja, mitől fosztanak meg bennünket a mégoly ügyes kezű átdolgozók, esetenként maga a szerző.

Mostani csodás Luciájával Kolonits beiratkozott a magyar operatörténet kitörölhetetlen alakításai közé. Székely Fülöp királya, Svéd Renatója, Marton Turandotja, Simándy Bánkja mellé került. Mindenkinek így kell gondolnia rá, így kell számolnia vele.

Márok Tamás

 

Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia
opera három felvonásban, olasz nyelven, magyar felirattal
Erkel Színház
Bemutató: 2016. november 18.

 

Karmester: Kocsár Balázs
Enrico: Szegedi Csaba / Kálmándy Mihály
Lucia: Miklósa Erika / Kolonits Klára
Edgardo: Horváth István / Balczó Péter
Arturo: Szappanos Tibor / Megyesi Zoltán
Raimondo: Fried Péter / Cseh Antal / Kovács István
Alisa: Kun Ágnes Anna / Vörös Szilvia
Normanno: Ujvári Gergely
Szövegíró: Salvatore Cammarano
Rendező: Szabó Máté
Jelmeztervező: Tihanyi Ildi
Koreográfus: Sebestyén Csaba
Dramaturg, magyar nyelvű feliratok: Orbán Eszter
Karigazgató: Strausz Kálmán

01_resize 07_resize 15_resize 17_resize 18_resize 03_resize

Fotó: opera.hu / Nagy Attila, Rákossy Péter


Címke: , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő