05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
 TiszaLINE Szalon

05.10.
| Megnyílt az ODE Egyetem >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

…gazdagítni vágyott a világot és embert…
2016.11.13 - tiszatáj

ELHUNYT KÁTÓ SÁNDOR (1946–2016)

Mikes Kelemen jelképes újratemetésére igyekeztünk Zágonba. Négyen ültünk a kis zöld VW Polóban, rekkenő augusztusi hőségben. Az egyik kanyar után egy csorda kellős közepén találtuk magunkat. Nem ritkaság ez arrafelé, nem is lepődtünk meg különösebben. Szemeztünk a jámbor tehenekkel, midőn be-betekintettek a szélvédőn. Még fényképeztük is őket, akárha nyugati turisták lennénk. Legalábbis négyünk közül hárman. A negyedik, a volánnál ülő Sándor elővette a marcipán-rúdját és komótosan falatozni kezdett. Míg elvonulnak a marhák, úgyse tehetünk egyebet. Evett és közben belekezdett egy történetbe.

Rengeteg történetbe kezdett bele. Számtalanszor ültem mellette vagy szemben vele, s hallgattam. Az ökölvívásról, a színházról, a küldetésről, a feladatról, az életről. Szerencsém volt. Tanúja lehettem például, ahogy beszél egy-egy darabról, majd annak, ahogyan mindaz, amiről szólt, tetté válik, s a papírról életre kel a dráma, a könyvbe temetett tetszhalott megéled, alakul, formálódik. Dolgozhattam a keze alá, miközben a társulatra szabtunk egy-egy színművet; láthattam, ahogyan annyi évtizedes színészi rutinnal a háta mögött is az izgatottságát próbálja leplezni a bemutatók előtt; rácsodálkozhattam, hogyan változott meg, miként szellemült át, valahányszor azok előtt lépett színpadra, akikre föltette az életét. A szórvány, a határon túli magyarság romos közösségi tereiben, szűkös plébániáin, vagy éppen a brassói Redut minden igényt kielégítő játékterében ugyanaz a nem múló lelkesedés és mélyen átérzett felelősség hajtotta. Dolga volt ezen a földön − és ő becsülettel végezte a dolgát. Nem csak cselekedni akart, de cselekedett. Nem csak beszélt, nem csak ígérgetett, nem csak hangoskodott, de küzdött és dolgozott. Olyan helyekre juttatta el a magyar nyelvű színjátszást, ahol emberemlékezet óta nem járt még hasonló sem, olyan helyekre érkezett, ahová mások általában el sem indulnak. Szívügye volt a szórvány. Gyakran emlegette, hogy nekik, a szórványban élőknek van igazán szükségük az anyanyelvi színházra, nekik, az „Isten kitett árváinak.”

Tömérdek történetét hallgattam végig. Személyesen nem ismertem a bokszolót, nem ismertem a kőszínházi- és a filmszínészt, személyesen csak a nemzet valódi napszámosát ismertem, a határon túli véreinkért dolgozó csepűrágót; de a történetek által kirajzolódott előttem az egész, páratlan életút: a sporttól Tháliáig, Ozsdolától Szegedig. Számos állomását lehetne sorolni ennek a pályának, sporteredményeket, szerepeket, filmeket. De nem ez a lényeges. Sokkal inkább az a rendíthetetlen hit és töretlen akarat, amivel járta választott útját. És ennek az útnak tétje volt. „A tét felbecsülhetetlen (írta egy alkalommal a Brassói Lapok), nem anyagi, hanem erkölcsi.” Sándor erkölcsi kötelességének érezte a szolgálatot. Hogy szolgálja az övéit. Az „Isten kitett árváit.” 1998-ban ez a kötelességérzet hívta életre a Móra Ferenc Népszínházat, s ez tartotta életben tizennyolc esztendőn keresztül. Kátó Sándor legfontosabb hagyatéka, szellemi öröksége: kötelességérzet, tenni akarás, cselekvés és felelősségvállalás. Ezt hagyta a Népszínház tagjaira, s ez az örökség fogja továbbra is életben tartani a társulatot és Sándor emlékét.

Rengeteg történetbe kezdett bele. Nem mindegyiket fejezte be. Jó lett volna, ha a legfontosabb történet is befejezetlen marad még sokáig, november 12-én azonban pont került a végére. Kátó Sándor meghalt. Míg élt (Juhász Gyula, számára oly kedves szavaival) „egyszerűen gazdagítni vágyott a világot és embert s úgy szerette az életet, ahogy a gyermekek, boldoggá akart tenni itt mindenkit, aki él, míg tönkrement.” Engem – és ezzel nem vagyok egyedül − gazdagítottál, Sándor. Gondolattal, szóval, élménnyel, emlékkel. Köszönöm. Köszönjük. Áldjon meg az Isten…

Bene Zoltán


Címke: , , ,
2021.05.16 - tiszatáj

BARTÓK IMRE JERIKÓ ÉPÜL CÍMŰ REGÉNYÉRŐL 
Az elmúlt években kevés olyan szöveget olvastam, amelyre annyira igaz lett volna, mint Bartók Imre Jerikó épül című regényére, hogy újra és újra (minden újabb olvasói nekifutás esetében) meg kell tanulni olvasni ezt a könyvet, hasonlóan ahhoz, amire Rilke gondolt a modern képzőművészettel való találkozása alkalmával, amikor azt mondta, meg kell tanulni látni […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.15 - tiszatáj

QUO VADIS, AIDA? 
Könnyen belesétálhatna a presztízsfilmek csapdájába, ám óriási meglepetésre a 2021-re csúszott tavalyi darabok eddigi legjelesebbje sül ki a korábban méltatott Jasmila Zbanic depresszív, szívfacsaróan háborúellenes szerzői munkájából… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

BÉRI GÉZA: A TORNÁC KÖVÉN, ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK
A rendszerváltoztatást követő értelmiségi közbeszédnek újra és újra felbukkanó témája az „apák és fiúk” problémakör feszegetése,[1]  illetve az a megállapítás, hogy lám-lám, nem kerültek elő a világmegváltó művek az íróasztalfiókokból. A frissen megjelent verseskötetről szólva mindkét témakör érintése szükségszerű… – HAJNAL GÉZA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.14 - tiszatáj

A KÉPZELT LÉNYEK ÉS EGYÉB ÁLLATFAJTÁK CÍMŰ KIÁLLÍTÁS ELÉ
A kiállítás legterjedelmesebb, gazdag részletezettségű, kápráztató grafikai kivitelezettségű anyagát M. Nagy Szilvia képzőművészeti munkái adják. Az ő természetképe a legösszetettebb: művei együttese éppúgy megidézi az első állattant alkotó Arisztotelész elképzeléseit, köztük azt, hogy a lények közötti kapcsolatot átmeneti lények biztosítják… – GÉCZI JÁNOS MEGNYITÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.11 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Egy táj inkább élmény mint helyszín, egyszerre van közel és távol, mindkettő önmagában bizonytalan, csak azt tudjuk, hogy ég és föld között van. Valahol. A hollét határán, az ittlét örömében, a felismerésben, hogy vagyunk valahol, és olykor visszavágyunk oda, ez a visszavágyódás olyan bizonyosság, hogy valami létezik, még akkor is, ha már nem. Valóság és álom találkozása ez, egybe csúsznak a tér- és idődimenziók, létezik meg nem is. A táj mint eljövendő múlt. Kísértés, hogy az ittlét nyomot hagyóan történik, a hollét igézetében […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.10 - tiszatáj

REFLEXIÓK EGY REFLEXIÓS MŰVÉSZKÖNYV LAPJAIRA
A könyv ötlete úgy pattant ki Simon Zoltán fejéből, mint Zeuszéból Pallasz Athéné. A művész levelet írt barátainak, amiben felkérte őket, írjanak novellákat Homérosz hallhatatlan művének történeteire, üzeneteire hangolva, jelenkori szereplőkkel. „saját hőseiddel helyezd el a mába, ebbe a népvándorlással sújtott, globális felmelegedéssel és a túlnépesedéssel vesztébe rohanó civilizációnkba. Bár ez a megfogalmazás cefet negatív és kalodába szorít… de ha alapjáraton optimistán tekintesz a jövőbe…hát kezedben a toll.” – PACSIKA EMÍLIA ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.05.10 - tiszatáj

A FÉSZEK
Elkoptatott frázis, hogy bizonyos darabokba minél kevesebb előzetes információ vagy háttértudás nélkül tanácsos belevágni, ám Sean Durkin két játékfilmes pályafutására határozottan igaz e kitétel, még ha aktuális drámájában a cél nem is feltétlenül hálálja meg az odáig vezető utat… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő