Új éra, új király?

Eddig két szám jelent meg az új albumról, a videóklippel is rendelkező Partyzán és a Krúbi Interjú. A korábbi Partyzánt Krúbi úgy harangozta be június elején az Instagramján, hogy „elkezdődik egy új éra a Krúbiverzumban”. Olcsó lenne feltenni a kérdést, mit jelent az új éra vagy hogy milyen radikális változás várható. Nem azért, mert Krúbi nem mutat semmi újat és így csupán nagyzolásnak tűnik egy új korszak beharangozása, hanem azért, mert az új albumhoz kapcsolódó kontentek és zenék végre láthatóvá teszik, hogy a Krúbi-brandben és Orbán Viktor médiareprezentációjában és kommunikációjában mennyi hasonlóság fedezhető fel. A Krúbi-jelenség az ironikussága és szakadatlan önreflexiója mellett hasonlóan működik ahhoz a populista politikai rendszerhez, amelynek a magyar miniszterelnök is a megtestesítője.

Már a rapper egyik első nagy figyelmet kiváltó videóklipje, a Nehézlábérzés is azt viszi színre, hogy az alkotásaiban a jelentések szakadatlanul változnak, minden újraértelmeződhet vagy újabb jelentésréteget kaphat. A videóban egy banán kontextualizálódik újra – nem egyszerűen gyümölcs, hanem telefon, mosatlan edény és fegyver is. Maga a szöveg is kétjelentésű („Az irodámban voltam / És miután benyomtam a banánomat, nyomban a kukáig elgyalogoltam / Magamban gondoltam: csak úgy simán beledobjam? // Vagy inkább legyek jó arc, vigyem ki a folyosóra / Mert ott kint is van egy szemetes / Ha bevonzza a legyeket / A banánhéj, az ne itt bent zavarja az embereket / Na mi legyen?”), hiszen a banánhéj kidobása körül kibontakozó dilemmának szexuális jelentésrétegei is felsejlenek. A Nehézlábérzés a többfenekű beszéddel rámutat arra, hogy a Horváth Krisztián által színpadra vitt és megalkotott rapperfigura (vagy alteregó), Krúbi nem körülhatárolható vagy könnyen identifikálható.

Ha az új album sorszámozását követjük, akkor két nagyobb alkotói időszak különül el az eddig megjelent nagylemezek alapján. Az első az ugyancsak Nehézlábérzés (2018) címet viselő albumhoz kötődik, a második pedig az Ösztönlényhez (2020). A Nehézlábérzés dalai megalapozzák a Krúbi figurát: a rapperekhez kötődő asszociációkat és pózokat figurázza ki a szexizmusra és a toxikus maszkulin kultúrára jellemző jegyek ironikus beépítésével. Az albumon gyakori az önmegnevezés és az önpozicionálás, például a Nehézlábérzés szövegében „A Krúbi vagyok, mindenkit full leszarok / A Krúbi vagyok, azt csinálok amit akarok”; a PestiEstben a „Krúbi reppel itt, a rímcsap meg lett nyitva”; a Nyösz Nyöszben „Bebebe ezt nektek gyerekek velem nem lehettek egyek / Ez Krúbi”. Az Ösztönlény című albumon is gyakori az önmegnevezés, például a Kutyában: „Krúbi gecire tré / Egy önző kutya egy ösztönlény / Azt mondja nehéz a lába / Leszarom / Most meg azt mondja rámegy anyámra / Leszarom / Krúbi gecire tré”. Az előadói név a zenén belül gyakran függőbeszédként vagy dialógusként hangzik el, így újabb szerepekhez és figurákhoz kötődik. Például a Kutyából idézett refrén a koncertek során rendszerint a közönségtől hangzik el.

Bár öncélúnak hathat a rapper részéről a trágár kifejezések és a szleng gyakori használata, nyelvileg mégis érzékeny az egyes kifejezések többértelműségére, valamint a szólások kiforgatására. A beatek is árnyalják a jelentést, gyakran olyan hangeffektusok jelennek meg, amelyek egy-egy motívumhoz kötődnek (például a Kutya esetében ugatás), és így erősítik a jelentést vagy támogatják az ironikus értelmezést. A dalszövegekben különböző regiszterek keverednek, és így belépési pontot biztosítanak az eltérő szociokulturális és nyelvi háttérrel rendelkezők számára, vagyis a dalok rétegzettsége kiszolgálja a sokszínű hallgatóságot. A Csekk című dalban például a zeneipar pénzügyi és előadói vetülete, valamint egy kocsmai szituáció íródik egymásra az olyan kifejezések által, mint a csekk (pénzváltó és hangpróba értelemben) vagy lökjed a lét (pénz és ital jelentéssel). A Dobd Fel Magad című dal a feldobja a talpát kifejezést, illetve a Talpra magyar verskezdetet értelmezi újra a testrészekhez kötődő verzék által. A szöveg és a klip az egyén integritásának problémáját tematizálja, illetve nemzeti kérdéseket érint az ország mint test, a vezető mint kéz (jobb és bal kéz), valamint a Petőfire és ’48-as eseményekre tett utalások révén. A káromkodás által nyelvi tabukat feszegetnek a szövegek, átlépésük pedig többnyire a közönségre hárul a koncerteken, hiszen Krúbi csendben marad ezeknél a soroknál. Kimondásuk megteremti a szabadság illúzióját, az új határok ígéretét hordozzák – akár egy politikai beszéd, amely a nép kegyeit keresi.

A Krúbi identitás tehát változékony. Bizonyos markerek fennmaradtak, de újabb arculatokkal bővül a rapfigura.

A Nehézlábérzéshez képest az Ösztönlény egy privátabb konceptalbum, ahol a tíz track mindegyike Krúbi egy napját írja le. Az önéletrajzi elemekkel és önidézetekkel átszőtt számok által Krúbi már nem csupán populista zenei-társadalmi görbetükör, hanem mélységeket kapó figura. A Felejtő című dalban ragadható meg a leginkább az album egyik központi témája, hiszen a magány és az éjszakai kicsapongás keveredésével a sikeres közszereplő és a magánember szerepkonfliktusára irányítja a figyelmet. Az Ösztönlényt a Szív című 2020-as dal mélyíti tovább, hiszen egyszerre szól a zenész akkori szívbetegségéről, a közegészségügy beemelésével nyíltan feszeget politikai-társadalmi kérdéseket, majd a közel 10 perces szám második felében a zeneiparra fókuszál. A dalhoz Mazzag Izabella rendezésében klip is készült, amelyben Bödőcs Tibor mint Orbán Viktor tűnik fel, és kezet csókol a kórházban fekvő Krúbinak a „A zeneipar krémjétől már csak két tyúklépés a NER circle” szöveg elhangzása után.

Az első két album közt az alkotó két kisebb projekttel jelentkezett. Az egyik a Grúbi: Út A Popsztárság Felé című három epizódos minisorozat. A sztori szerint Krúbi „ikertestvére”, Grúbi popsztár szeretne lenni, és részt vesz egy tehetségkutatón. Ott a The Lion Sleeps Tonight-ot énekli, amivel megnyeri a versenyt, ám nem sokkal később egy domboldalról gurul le, amibe belehal. A Grúbi után fentmaradt xd című szám valójában Krúbiról szól. A másik projekt a Zárolás Feloldva című középlemez volt négy számmal. Ezek többnyire a Krúbi pozícióra reagálnak: az egyik szám például rajongói üzenetekből áll össze, egy másik pedig arról szól, hogy a rapperélet miatt milyen telefonos értesítéseket kap.

A Grúbi alteregó és a Zárolás Feloldva a Krúbi kultuszépítés részei, akárcsak a koncertek és merch tárgyak. A koncertek minden esetben más narratív keretet kapnak, amelyek illeszkednek a Krúbihoz köthető témákhoz és megszólalási módokhoz. A merch igazodik a turnékhoz, gyakran limitált, olykor egyedi számozású termékek, amik csak rövid ideig, néhány napig vagy adott koncerten kaphatók – például tavaly februárban két egymást követő napon koncertezett az Akvárium Klubban, ahol az első nap Krúbi temetésére, a második a feltámadására épített a Szív című szám kontextusa alapján. A két koncerthez különböző mintájú merch készült, amelyeket csak az adott napon lehetett megvásárolni. Ezek szinte kegytárgyakká válnak, az elköteleződés megvásárolható, materiális leképződései. A megszerzésükre irányuló igény megteremtése a kapitalista birtoklásra és a felhalmozás vágyára épül azáltal, hogy az egyszeriség hangsúlyozásával értéktöbbletet rendel a merch tárgyakhoz, amelyet az, hogy csupán rövid ideig érhetők el, csak tovább növel.

A koncertek nem egyszerűen új arculatot kapnak, hanem újabb jelentésréteget. Az Ösztönlény-turné során például Krúbi zsákruhában lépett fel, amely a középkorban a bűnbánók öltözete volt. A Szív megjelenése utáni időszakban viszont az vált hangsúlyossá, hogy öt éve indult el a Krúbi sikerszéria, a Krúbileum vizuális kommunikációja az öreg Krúbira épült. Mint a telex.hu interjújában elmondta, a Budapest Parkos koncertre a fesztiválidőszakban készültek – egyszerűsített setlisttel adták elő a műsort, hogy a nagykoncertre kialakuljon a rutin. Ősszel egy öt állomásos vidéki turnéval zárult a Krúbileum. Ezek a technikai és helyi adottságok tekintetében kisebb volumennel valósultak meg, hiszen az előadás mindig a fővárosban pörög a maximumon. Az új nagy kommunikációs irány a harmadik nagylemezt megelőlegező koncertekhez kapcsolódik, és ezzel egyidejűleg egyre hangsúlyosabb az előadó közösségi médiás kommunikációjában, hogy minden koncert egy happening, egyedi esemény, és csak az tapasztalhatja meg, hogy mi vagy ki is Krúbi, aki ezen részt vesz. A koncertek újabb narratív keretei újabb Krúbi arculatot tesznek értékesíthetővé, mégis összeköti ezeket az ünneplés vagy ceremoniális jelleg, amelynek középpontjában a rapfigura áll: Krúbi temetése, majd feltámadása; öt éves évforduló; az új koncertekkel pedig a patrióta és új uralkodó éljenzése. Ezek a narratívák markerekké válnak, amelyek személyi kultuszt építenek, mitizálják a karaktert, és amelyeknek célja, hogy létrejöjjön egy paktum a befogadó és előadó közt, ahol a hallgató elfogadja a felkínált narratívát, és a játék részévé válik, hiszen Krúbi mint karakter a szubjektív és individuális megszólalások és gesztusok ellenére nem független, nem létezhetne a rajongók figyeleme és pénze nélkül.

Az újabb koncertek a Budapest Parkos Viktória Királynő Emlékkoncert eseményében is leírt narratív keretet idézik fel, szinte színházi előadássá válik a koncert: „69 évnyi diktatórikus uralkodás után tragikusan elhunyt imádott zsarnokunk, Viktória Királynő.” A borítóképeken Krúbi ruháján a piros-fehér-zöld trikolor ötvöződik az angol katonai egyenruhával. Szinte népmesei hármas tagolásra épül a koncert: Viktória Királynő testőre, Viktória Királynő gyilkosa, végül a trónörökös herceg lép színre. Már az esemény leírása is kijelöli, hogy ezek újabb Krúbi-szerepek – viszont a korábbi szexualizált férfikép helyett már inkább a nemzeti-politikai dimenziót teszi hangsúlyossá a beharangozó. A koncert merch tárgyai a kormánypárt attribútumának számító narancsot és Orbán Viktort ábrázolja Viktória királynőként, vagyis a rapper a jelenleg hatalmi szimbólumnak tekinthető narancsot és Orbánt a gúny által leépíti, és saját magát pozícionálja a hatalom jelképeként (ez akár egy kulturális apagyilkosság igényeként is értelmezhető). A korábbi albumokon is hallhatók olyan szövegek, amelyek kritikus hangot ütnek meg a politikai közélettel kapcsolatban vagy egy-egy sorban utalnak aktuálpolitikai eseményekre. Gyakran jelenik meg a dalokban a miniszterelnök egy nőiesebb vagy alárendelt helyzetben, ami a médiában felépített szigorú, konzervatív és heteroszexuális apa képét kezdi ki, például a Petőfi című számban: „Orbán tegnap a faszom szopkodta / Kicsit karcolt az egyik szemfoga / Mára meggyógyult, helyén heg maradt / Emlékeztet egy vörös sarlóra”. A Fogyassz Bítószert Minden Napban úgy reflektál nyíltan a közszereplők imidzsének kikezdésére, hogy közben párhuzamot von a közmédia működésével: „A karrierednek vége ha te képezed egy sorom részét / A karaktergyilkosságaim megirigyelné az Echo TV”.

A merch vizuálja (és a Szív c. dalban Bödőcs feltűnése) éppen a jobboldali apafigura karaktergyilkosságát teszi láthatóvá – és viselhetővé – a zenei és narratív keret által kialakult színjátékhoz igazodva.

Ezek a verbális karaktergyilkosságok olyan rapjátétékok, amelyek kiszolgálják a nagyközönséget azáltal, hogy egy fiktív keretben dekonstruálják a jelenlegi hatalmi és hierarchia rendszert. Olyan színjáték jön létre a zene, a vizuálok és a koncert által, amely látszólag az ellenkultúrát viszi színre, de éppen a Krúbi mint sikeres zenész karakter hatalmi pozíciójára irányuló szakadatlan reflexió teszi láthatóvá, hogy itt is egy populista hatalmi struktúra jelenik meg. A különbség, hogy nem politikai státuszból fakad, hanem az értékesíthetőségből.

A koncert harmadik részének felvezető narrációja szintén a szimbolikus apagyilkosságot fogalmazza meg, viszont tovább is gondolja, és így egyszerre reflektál a hatalom működésének és hagyományozódásának folytonosságára, valamint az új vezető érkezésére: „Ideje a jövőbe tekinteni, hiányozni fognak a hátunkról szeretett zsarnokunk ostorcsapásai. De ne aggódjatok! Viktória királynő ugyan már nincs közöttünk, de mindig lesz egy újabb vezető, aki Úrnőnk hiányában kezébe veszi az ostort. Kérem, fogadják kitörő üdvrivalgással az idén ősszel megkoronázásra kerülő trónörököst, a kékszemű lázadót, a jóképű herceget, III. Krúbit.” A monológ nyíltan párhuzamot von Orbán és Krúbi között. Míg az ostor a korábbi uralkodó esetében fegyverként értelmezendő, addig Krúbinál a nemiségre helyezi a fókuszt a felvezető utáni, első albumon megjelent rapdallal (Orbán, Verd Ki A Ferinek): „Mit csináljak a nadrágomban duzzadó ostorral”. A harc és szexualitás (hedonizmus) a Partyzán című számban kapcsolódik motivikusan is össze (ebben a tekintetben a patriarchális, maszkulin kultúra asszociációira és attribútumaira építő paródia), és éppen az ehhez készült videóklip határozza meg a koncert harmadik részének látványvilágát.

Az előadás ezen szakaszában Krúbi elénekli az Oroszlánkirályból Az élet az úr című dalt némi módosításokkal, mint a „Mert a Fidesz az úr, lelkünk szárnyaló / A rosszon győz a jó”, amelyek illeszkednek a Dinamit című Ösztönlényen megjelent szám poétikájához („Milyen jó, hogy a végén mindig győz a jó”), illetve A Hős Krúbi című számához, amely az Aladdin című mese egyik betétdalát dolgozza át. (A szövegek aktualizálása egyébként is jellemző az előadóra, például a választások környékén a Nehézlábérzésbe a „Tudd meg, hogy mi vagyunk a fidesz” kezdetű virulens részt dolgozta be úgy, ahogy jelenleg Az élet az úrt. Vagy az Orbán és Gyurcsány közt párhuzamot vonó dalába a választások idején Márki-Zay Pétert szőtte a szövegbe, míg jelenleg önmagát írja bele harmadikként.) És persze a Grúbi performanszhoz is kötődik Az élet az úr feldolgozása, hiszen ironikus módon éppen az Oroszlánkirályból választott dalt énekel Grúbi, és a „csúcsról” (a dombról) lezuhanva töri nyakát a figura, a koncerten pedig éppen a vezető bukása a fiktív keret. Az élet az úr átírása nem csupán a Krúbi zenékkel teremt kapcsolatot és teszi folytonossá az egyes alkotói szakaszokat, hanem az eredeti dalszöveg népes családra vonatkozó része miatt a kormány családpolitikáját is felidézi. Előadás közben Krúbi egy Orbán Viktor bábut emel fel, és olyan játékba bocsátkozik a közönséggel (megcsókolja vagy sem?), mint a kormány, amikor nemzeti konzultációt küld az irányított kérdéseivel:

mindenki tudja, mi lesz az eredmény, de tettethető, hogy a tömeg akarata győz. A hős Krúbi tehát csókol.

A Partyzán megjelenése óta a közösségi médiás vizuális kommunikáció is átalakult, saját logót kapnak a képek. Az ikont a Partyzán videója és szövege vezeti be („A házak falaira kitettem egy faszképet / Azt annyira peckesen állt hogy az emberek puskának nézték a mélynarancs napfényben”), és a III. Krúbi borítóján is szerepel. Egy fehér sávban felirat jelenik meg, alatta további magyarázó szöveg. Maguk a képek egy vékony keretet is kapnak, fent piros, lent sárga vonallal, az alsó vonal felett pedig enyhén narancssárga filter is van a képeken. A vizuális stílus más színekkel, de Orbán Viktor képi kommunikációját idézi fel mind az ikonnal, mind a felirat és keret elhelyezésével.

A Partyzán című szám – amelyet a korábbi vizuálok zöméhez hasonlóan Krúbi testvére, Horváth Réka készített – minimum kettősbeszédre épül. Az egyik rétege a Krúbi-témák közé tartozó bulizás és szexualitás, amely a rapzsáner dekonstruálásából, az előadó (rajongók és zene általi) szexualizáltságából, illetve a túlzottan maszkulin minták paródiájából fakad – utóbbi a fuckboy sztereotípiák verbális túlhangsúlyozásával jelenik meg. A másik rétege a hazafias és katonai diskurzus. A Partyzánban Krúbi egyszerre király a zeneiparban (mint erre a klip és szöveg zárójelenetei is utalnak, ahol a kortárs húzónevek, mint Dzsúdló, Beton.Hofi vagy Fekete Giorgo eloldalognak, átengedik neki a terepet), és rendelkezik uralkodói pozícióval a rajongók felett. Eljátsza, hogy szembe helyezkedik a korábbi hatalmi struktúrával, és azt is, mintha nem ez lenne a Krúbi-jelenség sajátossága, miközben az irónia révén a szövegben mégis hangsúlyossá teszi a politikai vezetőkkel való hasonlóságot: „de én nem az az orbán féle vezér vagyok ki pénzre éhes, csak magára gondol / én az életem adom értetek minden héten amikor készségesen halálra szoptok”.

A Partyzán karikatúrája az Orbán-féle működésnek, rámutat, a sztárkultusz és a politikai aktorok is egy populista struktúra részei, egy zenész olyan gazdasági termék és brand, akár egy politikus.

A Partyzán az uralkodócsere és a trónfosztás témája mellett folyamatosan utal Krúbi korábbi zenei munkáira és médiaszerepléseire. A dal címe kapcsolatot teremt a Gulyás Márton által készített Partizán interjúval, valamint a dalszövegben hivatkozik a D. Tóth Kriszta műsorában készült beszélgetésre is. Vagyis a Partyzán nyit a Krúbi Interjú irányába is, amely több dolgot tematizál – a bulvármédiát; a rapper alig ad interjút („Senkinek se tartozom semmivel”) –, miközben szinte elhallgattatja az interjúztatóját. Az utóbbi időben a nyilatkozatok tekintetében ugyancsak egy viszonylag szembeszökő párhuzam látható a miniszterelnök és Krúbi közt: csak szűk rétegnek adnak interjút, biztonságos keretek közt, ahol a néző és a válaszoló is tudja, milyen kérdések fognak elhangozni. Az Elviszlek magammal című sorozat Krúbival készült epizódjában szinte borítékolható volt a nyomorpornó, a magánember gyásszal való megbirkózásának kiterítése a nézők elé, miközben a műsor épp azt sugallja, igyekszik lebontani a falakat előadó és hallgató között. (A Partyzánban enyhe fricskát is megfogalmaz a rapper az interjúra utalva, míg a Krúbi Interjúban a bulvár tartalmakra reflektál.) Vagyis a beszélgetés olyan személyek vagy platformok számára lehetséges, akik jól körülhatárolható és kiterjedt elérésű médiajelenléttel bírnak. Tavaly tavasszal megkerestem Krúbi menedzserét egy interjú miatt egy kulturális folyóirat paltformjára, amire akkor semmilyen válasz nem érkezett. Néhány barátommal kíváncsiak lettünk, hogy van-e valami, ami reakciót vált ki, vagy az Orbánt és más professzionalizálódott köz- és médiaszemélyiséget is jellemző elzárkózás történik meg az elutasítás hiányában is. Néhány kevésbé radikális ötletnek kísérleti jelleggel mi is teret engedtünk, sikertelenül.

A Krúbi Interjú szövege a második felében nyíltan politikai kérdéseket kezd feszegetni (mint a fiatalok kivándorlása vagy a könyvégetés motívuma által a kultúra ideológiai alapokon nyugvó szabályozása), és mindeközben az első albumtól jellemző önironikus hangvételt is fenntartja. Bár nem mondja ki nyíltan az Orbán-rezsim működésével való párhuzamot, mégis több sorban megtalálhatók egyezések. A zenei szcénából való kiemelkedés és „új éra” kezdete például hasonló váltást jelöl a rapper által felépített narratív keretben, mint a 2010-ben kezdődött kétharmados parlamenti többségre visszavezethető politikai átrendeződés („lehet nem kellett volna egy slukkban elszívni az egész konkurenciám / átrendeztem a terepet / olyat robbantam felreppentek a verebek”, vagy mint a Majkára nyíltan utaló sorokban: „hirtelen egészen más zenékre bulizik a sok gyerek a parkban / (régebben más vót) / árnyékba borult az iparág mióta fölötte mered a farkam / üdvözlök mindenkit a poszt krúbi zeneiparban”). Hasonló az a heroikus védelmező patrióta póz, amelyet felvesznek és a nyilvánosságnak mutatnak. Krúbi esetében az itthon maradáshoz kapcsolódik egy túlzó hősies pozíció, míg a miniszterelnöknél az óvó, jobboldali apát megtestesítő retorikában érhető tetten a szerepkonstrukció („megépült ugyan a váram, de eléggé ingatag lábon áll / mert az van, hogy egy olyan hely a mi hazánk / hol csak akkor vagy tényleg gazdag, ha semmi sem köt ide igazán / és bármikor leléphetsz a faszba, de ez a vár összedől hogyha elmozdulok / így tartom a posztomat míg a tavalyi lyukas szponzorruhámban el nem pusztulok”). A dal zárlatában vendég vokál hallható Krúbi sikeres kortársaitól (Azahriahtól, Beton.Hofitól és a Carson Coma frontemberétől, Fekete Giorgiotól), akik a „Senkinek se tartozom semmivel” sort ismétlik egyesével, és amelyet végül Krúbi is elénekel.

Ezzel jelképesen felszámolja a többi előadó identitását, egységesíti az általuk közvetített tartalmat – mindez úgy működik, akár a kormánypárt belső kommunikációja: nincs kilógó, szabad megszólalás, egységes beszéd jön létre ebben a maszkulin közegben.

Az új tartalmak és zenék által láthatóvá tett hasonlóságok mellett akadnak további kapcsolódási pontok, és nem csupán az a kissé humoros egybeesés, hogy Krúbi ugyancsak szinte Felcsútról indult, hiszen itt volt az egyik első fellépése egy politikai párt szervezésében. Hanem például az, hogy családi és baráti kapcsolatai szakmai kapcsolódási pontokat is jelentenek. A kormánypártra jellemző a nepotizmus – ez látható a családtagok és barátok számára felkínált hatalmi és gazdasági pozíciókban, illetve abban, hogy a közbeszerzés nyertesei zömében kormányközeli személyek –, és Krúbi esetében is akadnak hasonló példák. Albumai és zenéi már a kezdetektől jól felismerhető és egységes vizuális arculatot kapnak, amelyeket többnyire a rapper testvére készít (a Partyzán mellett a leglátványosabb példája az első albumról a Dobd Fel Magad, amelynek háttereit Horváth Réka festette). Vagy a zenész a pályája elején középiskolai barátjának rapkarrierjét, Dé:nashét is segítette a Nehézláb Akadémia keretében. A Nehézláb Akadémia Krúbi kiadójánál a raperhez kötődő labelként indult, a célja pedig az volt, hogy az általa tehetségesnek tartott zenészeket segítse általa. Ez egyfajta kultuszépítő, centralizáló gesztusként is értelmezhető, így a Krúbi név olyan címkeként funkcionált a közösség felé, mint Orbán Viktor neve a kormánypárt egyes tagjai esetében.

Mit jelenthet tehát az új éra, amelyet Krúbi beharangozott a Partyzán debütálásával? Valószínűleg azt az önreflexióban gazdag poétikát, amely a politika és Krúbi-kultusz párhuzamainak ironikus és karikaturisztikus felrajzolását úgy teszi meg, hogy az Orbán-rezsim populista időszaka, bár szakadatlanul tematizált, a szexualitás és a maszkulin kultúra tematizálása mégis szinte elfedi a tényleges, strukturális hasonlóságokat, mint a brandépítést, a közönséget kiszolgáló kommunikációt vagy az értékesíthetőséget. Helyette vagy azok a jegyek válnak kifejezetten hangsúlyossá, amelyek látszólag oppozíciót képeznek és ellenkultúrát építenek a miniszterelnökhöz képest, vagy pedig azok, amelyek a közönség politikai álláspontját tükrözik vissza. Ebben a tekintetben a Krúbi szerepet remekül jellemzi a miniszerelnök egy korábbi, mára sokat hivatkozott kijelentése: „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.”

Borbíró Aletta