Nem lehet a semmiből a nagyszínpadra kerülni, mert azonnal összeroppansz…

INTERJÚ AZ IRIE MAFFIA TAGJAIVAL

Április 30-án a Budapest Parkban születésnapi nagykoncertet ad a tízéves Irie Maffia, amelynek két alapítójával, Élő Mártonnal (Dermot) és Horváth Gáspárral (JumoDaddy), valamint Senával beszélgettünk a debreceni koncertjük előtt.

A napokban jelent meg a Sziget Fesztivál 2015-ös himnusza, amely az Irie Maffia: Easy as One, Two, Three című vadonatúj dala. A szerzemény egyszerre naprakész, újító és tipikusan Irie Maffiás. Nem csoda, hiszen erről a kettősségről szól a zenekar egész idei éve: egy évtized megünneplése, visszaemlékezés és egyben egy vadonatúj album megjelenése, illetve a második évtized elkezdése. Az idei év tehát a 10 éves jubileumé, ehhez pedig egy új koncertprogram is jár.

– Miért éppen a debreceni koncerttel indul a jubileumi turné?

– JumoDaddy: Debrecen egy kedves város, a környékről, Hajdúnánásról származik a dobosunk, Dési Tamás, a menedzserünk, Zsófi pedig debreceni lány. Elég sok barátunk, ismerősünk él itt. Amúgy Debrecen annak idején az Irie fellegvára volt, itt voltak a legsikeresebb koncertjeink. Mindig rajta van a palettán, most pedig egybeesik azzal is, hogy ilyenkor, amolyan főpróbaszerűen lejátsszuk egy-két vidéki helyszínen a nagykoncertünk műsorát.

– Dermot: Elég kevés klubkoncertünk van, a debreceni Lovardában kezdjük a turnét, majd külső helyszínekre, vidéki fesztiválokra, városi rendezvényekre megyünk.

– Ha már Debrecen, akkor Campus Fesztivál, ahol elég sikeres koncerteket adtatok…

– Sena: Így van, bár két éve nem voltunk a Campuson, nem sikerült összehozni, hogy mindenkinek jó legyen az időpont.

– Mi várható ma, illetve az április 30-i nagykoncerten? Ez most egy születésnapi vagy lemezbemutató koncert?

– Dermot: Játszunk számokat az új lemezről, de nem az összeset, így inkább ez egy jubileumi koncert, ahol különböző stádiumokból adunk elő dalokat. Lesz egy blokk az első lemezről, lesz olyan blokk, ami a Nagyon jó lesz albumból válogat.

– JumoDaddy: Van egy fajta retrospektív jellege a koncertnek. Az április 30-i Budapest Parkos koncert egy jubileumi buli lesz, ahol visszatekintünk, és az új lemezről is játszunk számokat. Az általunk legerősebbnek, legélvezhetőbbnek gondolt dalokat, illetve a kedvenceinket adjuk elő.

– Dermot: A budapesti amúgy egy hosszabb koncert lesz, úgy két órás.

– Az új lemez is egy visszatekintés az elmúlt évekre?

– Dermot: Minimálisan, de reflektálunk a korábbi dolgokra. Van rajta egy-két szám, ami a kezdeti stílusunkat jellemzi, vannak rajta olyan szerzemények, amelyek a Nagyon jó lesz vonalát erősítik, illetve olyan számok is, amelyek az elmúlt egy-két év stílusát jellemzik.

– JumoDaddy: Azt érzem, hogy nagyon hasonló a Nagyon jó lesz című lemezünkhöz. Visszatekintés, de eljutunk a múltból a jelenbe, ahol most tartunk zeneileg.

– Különlegessége a lemeznek, hogy a négy MC külön-külön is szerepet kap, egy-egy szólót énekelnek.

– JumoDaddy: Ez így is volt tervezve. Szerettük volna, ha mind a négy MC-nek van egy-egy önálló száma.

– Dermot: Van egy száma Busának, az ő ötletével, alapjaival született, Kemon szólószáma pedig Granadáról, a szülőhazájáról szól.

– JumoDaddy: Columbo nagyon erős, igazán fülbemászó refréneket írt, és úgy alakult, hogy megosztottuk ezeket a számokat a többiekkel, de családon belül maradt. Senának is vannak saját szerzeményei, szólót is énekel.

– Dermot: Változás, hogy ezen a lemezen nem lesznek vendégszereplők. Úgy gondoltuk, hogy ez most legyen teljesen a saját anyagunk.

– Mint egy születésnapi ajándéklemez a tizedik évfordulóra. Vagy ahogyan az egyik interjúban olvastam, a tizedikes osztálynak.

– Sena: Igen, ezt Kemon mondta.

– Valóban olyan az egész hangulata a buszos utazásotoknak, mint a középiskolás osztálykirándulás volt? Van minden, evés-ivás…

– Sena: …marhulás, nevetés… Igen, pontosan olyanok. Legalább olyan fontos az út, mint a cél, a koncert.

– JumoDaddy: Az odavezető és a hazavezető út a felhangolódás és a lehangolódás néhány órája, ezek nélkül nem koncert a koncert. Ha például Budapesten koncertezünk, akkor is szükségünk van egy-két órára ahhoz, hogy egymásra hangolódjunk.

– Dermot: Ilyenkor nem a buszon, hanem a backstage-ben töltjük el az időt.

– JumoDaddy: Nagyon szeretem a fesztiválhelyszíneket, színvonalasan vannak kialakítva a backstage-ek.

– Például a Szigeten…

– JumoDaddy: Vagy a hasonló helyszíneken: VOLT, Balaton Sound…

– Az Index szerint 2008-ban ti adtátok a legjobb koncertet a Szigeten, egy évre rá pedig a Nagyszínpadon voltatok.

– Sena: „Zene a rasszizmus ellen” címmel volt egy monstre koncertsorozat a Sziget nulladik napján, akkor volt egy fellépésünk a nagyszínpadon.

– Dermot: Idén lesz az első önálló nagyszínpados koncertünk a Szigeten.

– Az Easy As One Two Three című számotok az idei Sziget himnusz. Felkérésre született a dal?

– JumoDaddy: Egy meghívásos pályázat volt, amelyre az Easy As One Two Three című számot készítettük el. Hatalmas megtiszteltetés, hogy felkértek rá, az is, hogy megnyertük, és hogy megcsinálhattuk az egyik legrangosabb európai fesztivál himnuszát. Sok munka volt vele, a versenyhelyzet a legjobb teljesítményre ösztönzött bennünket. Úgy gondolom, megtaláltuk azt a zenei összhangot, ami a Szigetet és minket is jellemez, ráadásul nemzetközi szinten is vállalható.

– Sena: Nagyon örülök annak, hogy a zenei és a szöveg ötlet, ami kipattant a fejemből, tetszik az embereknek, és egy himnusz született belőle. Arról szól, hogy a zene felszabadít, nagyon könnyű minden, ha szabadon, lazán, játékosan, bulizva állunk hozzá.

– Dermot: az Easy As One Two Three egy nemzetközi kampány dala, a nemrég elkészült klipben pedig benne van a zászló motívum, amely az Irie idei színpadi arculatát jellemzi. E köré építettünk mindent.

– 2005. március 15-én adtátok az első hivatalos koncertet, innen nézve érthető a zászló motívuma. Vagy ne keressek párhuzamot?

– Dermot: Nem volt bennünk ilyen asszociáció. Az, hogy éppen március 15-én volt a koncertünk, a véletlen műve. A zászló Sena ötlete volt.

– Sena: És nem hallgattak rám éveken keresztül… Ghána és egész Nyugat-Afrika kultúrájában megtalálható a zászló, nem csupán a katonáknak van saját, hanem például a halászoknak is. Szeretem ezeket a zászlókat, van is néhány belőlük. Egy zászló kiválóan reprezentálja egy csapat, közösség ideológiáját, célját, üzenetét, másrészt nagyon egyedi, jól néz ki.

– Mit jelent számotokra az elmúlt tíz év? Közös élmények, egyéni fejlődések, fontos dalok…

– Sena: A napokban bementem egy ruhaboltba, nézegettem pólókat, amikor meghallottam a What’s my name című lemezről egy számot. Nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak, vagy elbújjak inkább. Visszamentem a stúdióba és mondtam a srácoknak, hogy hallgassuk már meg ezt a dalt. Arról beszélgettünk, hogy milyen sokat változtunk: a zenei ízlésünk, a hangunk, a hangszerelésünk. Lemezről-lemezre hallani ezt a változást. Sok idő ez a tíz év, leírhatatlan, mennyi élmény, tapasztalat fűződik hozzá. Debrecenbe jövet, a buszon próbáltunk összeszedni egy listát, hogy eddig hány kilométert utaztunk, hány sört, pálinkát ittunk.

– És kiderült?

– Sena: Sokat… Sokan vagyunk, a 12 zenekartag mellett ott a stáb, jól megtermett srácokkal. Lehet, hogy összeszedjük ezeket az adatokat és rátesszük az új lemez borítójára.

– JumoDaddy: A tíz év alatt olyan színpadi rutint szereztünk, amit máshol nem lehet. Majdnem mindenki képzett zenész, én közel tíz évig tanultam hangszeres zenét, de az teljesen más, amikor az ember kiáll a színpadra. Az elején azt éreztem, hogy a hangszeres tudásom 20 százalékát tudom hasznosítani a stressz, a külső körülmények és a többi ok miatt. Az Irie tanított meg arra, hogy ki kell állni és vállalni kell kézzel, testbeszéddel, arccal, mimikával, hanggal – mindennel, amit csinálunk. Most jutottam el odáig, hogy igazából el tudom magamat engedni a színpadon, és ez egy óriási dolog. Ez egy olyan plusz, amit máshol nem lehet megtanulni.

– Sena: Mindenféle koncert szituációban voltunk már: kisebb, nagyobb, vidéki, külföldi koncert, klub, fesztivál…

– JumoDaddy: Az Irie megmutatta, hogy nem minden esetben a szólisztika, az önkifejezés, hanem inkább az egység, a közös erő, a lendület a kulcsa a színpadi létnek.

– Dermot: Ghánában nagyon sok fiatal tehetség zenél, de nincs színpadi rutinjuk. Honnan is lenne, ha évente két fellépésük van? Ha meghallgatjuk őket és Senát, ég és föld a különbség.

– Sena: Nem lehet a semmiből a nagyszínpadra kerülni, mert azonnal összeroppansz a súly alatt.

– Dermot: Azzal vagyok elfoglalva, ami körülvesz és inspirál. Vannak bennem nosztalgikus dolgok, például az olaszországi Rototom Sunsplash, a kontinens talán legkomolyabb reggae-versenye 2007 nyarán. Egy ötven fős busszal mentünk a fesztiválra, és hogy ne maradjon majdnem üresen a busz, szerveztünk még utasokat. Amíg a többiek buliztak, lementünk a busszal egy kempingbe, a tengerpartra. Kérdezték, hogy hányan leszünk? Mondtuk, hogy négyen. A buszon és a parton aludtunk, három napig csöveztünk, majd összeszedtük a többieket és hazamentünk.

– JumoDaddy: Azért ma már szeret mindenki a saját ágyában aludni…

Tóth András Tozzi

[nggallery id=534]

Irie Maffia: Easy As One Two Three