„Mindenkinek megvan a maga keresztje”

Szokásukhoz híven 2023-ban is előadásokkal, beszélgetésekkel, tanulással ünnepelte a tóraátadást a Bálint Ház, az este héttől egészen hajnalig tartó rendezvény zárásaként pedig Balla Gergely, a Platon Karataev énekese adott szólókoncertet. Az estén ezúttal a szerveződés, a kiállás, a felszólalás volt a középpontban. Ehhez a témakörhöz kapcsolódott Takáts Márk Dávid éjfélkor kezdődő, közel egy órás beszélgetése Sallai Dénessel, ismertebb nevén Dé:Nash-sel, aki néhány éve robbant be a köztudatba, és lett a hazai rapszcéna meghatározó arca. Politikai témák széles skáláját felvonultató dalait többszázezren, adott esetben többmillióan hallgatják a különböző zene-, illetve videómegosztó felületeken, koncertjein ezrek skandálják a dalszövegeit. Dé:Nash szinte kivétel nélkül – amint ő maga mondta a beszélgetés elején –, „aktuálpolitikai jelenségekre reagáló, bizonyos, elsősorban kormányüzeneteknek a hevességét vagy megkérdőjelezhetőségét kidomborítandó, mindehhez iróniával hozzányúló” számokat ír.

Az irónia eszközéhez kapcsolódva Takáts Márk Dávid arra volt kíváncsi, hogy milyen előnyei lehetnek az ironikus kommunikációnak mint politikai ellenállási stratégiának. A rapper azt feltételezi, hogy az iróniának ebben az összefüggésben lehet olyan pozitív következménye, hogy könnyebben elérhet az „apátia határán billegő” embereket, közelebb kerülhet hozzájuk. Kifejezésmódként pedig mindenképpen vannak előnyei, ugyanis – mint Dé:Nash fogalmazott – „hogyha valamit teljes mellszélességgel felvállal az ember, akkor könnyebb kínos dolgot csinálni”. Véleménye szerint az irónia „mindig egy jó kis kendő, ami által el tudja az ember kerülni, hogy bármit igazán komolyan kelljen értelmezni”.

Nem tartja azonban destruktívnak az ironikus fogalmazásmódot. Egyedül az ismertségét megalapozó és azóta is a legnagyobb elérésű, Turul című számát említette, ami adott esetben destruktívnak nevezhető, abban ugyanis egy szubkultúrát – a magyar eredetmítoszokban hívők csoportját – használja fel és gúnyolja ki. Munkásságának többi része viszont „nem egy adott közösségnek az identitását” támadja, csak a kormánymédia kommunikációját kérdőjelezi meg. Ennek ellenére politikailag nem tartja igazán fajsúlyosnak a dalait, amelyeknek a zenei része producere munkáját dicséri, ő maga ezen a téren nem sokat tud hozzátenni az alkotófolyamathoz.

Aktuálpolitikai témák ilyennemű feldolgozása természetesen rögtön megosztóvá tette a személyét, ennek ellenére jobboldali érzelmű emberektől személyesen nem nagyon kapott negatív kritikákat (sőt, volt olyan is, aki tudott azonosulni a dalszövegei humorával). Különböző, a kormányhoz köthető médiafelületektől azonban kapott hideget-meleget. „Egy-két nem annyira szignifikáns portálon jelentek meg támadó jellegű cikkek” – utalt Dé:Nash a Vadhajtásokra és Vasárnap.hu-ra, amelyek kontextusukból kiragadott dalszövegrészletekkel próbálták lejáratni. „A Bálint Házban ez egy érdekes megfogalmazás, de mindenkinek megvan a maga keresztje.” – foglalta össze a véleményét azokról az emberekről, akik ezekből a médiumokból tájékozódva alkotnak véleményt róla és kérdőjelezik meg. Elmesélte azt is, hogy egy barátja lagziján még a Vasárnap.hu akkori főszerkesztőjével is volt szerencséje megismerkedni. „Nem alakult ki igazából érdemi beszélgetés” – mondta a rapper, azt viszont sikerült elmondania neki, hogy valójában nem a róla szóló cikkel van baja, inkább azt kifogásolja, hogy az oldal teljesen tudatosan „egy meghatározott szándék mentén tálal dolgokat”.

Ilyen-olyan megkeresések politikai szereplőktől is megtalálták: Vona Gábor például – akinek a politikai pályaíve mindig is foglalkoztatta – meghívta egyszer egy beszélgetésre. „Az felnyomta a pulzusomat, és kíváncsivá tett” – mesélte arról a pillanatról, amikor egy reggel hívást kapott egy ismeretlen számtól, és a Jobbik korábbi elnöke volt a vonal másik végén. Ennek a megkeresésnek azonban konkrét politikai vetülete nem volt. A 2019-es európai parlamenti választások előtt ellenben megkörnyékezték az ellenzéki oldalról, elmondása szerint még arra is kapott finom utalást, hogy akár az indulók listáján is helyet kaphat. „De én nem rokonszenveztem ezzel az elgondolással, hogy már ilyen előrehaladott státuszban gondolkodnak ebben a dologban.” – emlékezett vissza az első koncertje után nem sokkal történő esetre. Emellett csak a Kétfarkú Kutya Párt kereste meg egy „fűlegalizációs” rendezvény kapcsán, a fellépést azonban a témában való kellő jártasság hiányában visszautasította.

Zenei karrierjének felívelésével fogalmazódott meg benne a kérdés, hogy az ezzel járó ismertség jár-e valamilyen felelősséggel, és ha igen, mi lenne az a tevékenység, amivel úgy tud társadalmi szerepet vállalni, hogy abba ő maga is bele tud állni és komfortosan érzi magát benne. Végül a szociográfiai dokumentumfilmkészítésben lelt rá azokra a kreatív energiákra, amely „ebben az egész identitáspolitikai örvényben, ami napjainkban elképesztően dübörög mindenféle témakör kapcsán” konstruktívak is tudnak lenni.

Többek közt ez az oka annak, hogy érdeklődni kezdett a magyarországi szélsőjobboldal egyik legfontosabb eseménye, a Kitörés túra iránt. A rendezvénynek – egy-két kivételtől eltekintve – nem ismeri olyan bemutatását, ami az árnyalatok kidomborítására törekedne. Ezt a hiányt betöltendő, a tavalyi évben szeretett volna egy dokumentumfilmet forgatni a túráról, ami – bár alaposan elő volt készítve – az utolsó pillanatban meghiúsult. A túrának számos olyan résztvevője van, aki nem a (neo)náci eszmék követője. Dé:Nash-t az foglalkoztatta leginkább, hogy miért vannak ott mégis, és hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy a sajtóban rendre kollektívan náciként hivatkoznak rájuk. A rapper – aki az idei évben végigjárta a túrát – arról is beszélt, hogy megfigyelése szerint a neonácik nagy része ráadásul nem is magyar, hanem Németországból érkeznek.

Az egyébként szociológusként végző Dé:Nash (idén diplomázik az ELTE-n) az utóbbi években két dokumentumfilmet is forgatott. Az egyiket Borsodban, a Sajó mentén, a másikat pedig Angliában, az angliai cigányságról készítette. Bár ezeknek az anyagoknak a feldolgozása még folyamatban van, felvázolta egy további dokusorozat tervét is: a határon túli magyarokról forgatna, akiket a különböző politikai oldalak folyamatosan felhasználnak a kommunikációjukban. Rendkívül kártékonynak tartja, hogy két oldal kétfajta szerepbe erőlteti őket: „az egyik az, hogy ők a legintegránsabb nemzeti hőseink, a másik meg hogy fideszzombik”. A 7-8 részes sorozatban akár nagyobb ívű témákat is vizsgálna: például, hogy miben nyújt nekik valódi segítséget a magyar kormány, illetve miben kelti csak a segítségnyújtás látszatát. Mindezt árnyaltan, több tájegységet autóstoppal bejárva, kalandos köntösbe bújtatva szeretné megvalósítani.

A beszélgetés vége felé felmerült az a probléma is a dokumentumfilmekkel kapcsolatban, hogy azok mennyiben járulnak hozzá a bemutatott csoportok „egzotizálásához”, egzotikumként való kezeléséhez. „Szerintem az egzotikum a végletekről szól” – válaszolta erre Dé:Nash, aki ezzel szemben épp a témák alapos feldolgozására törekszik, és próbál ügyelni arra, hogy a dokumentumfilmjei árnyalt és valódi képet mutassanak szereplőikről.

Telihay Ádám

Fotók: Mayer András