Tiszatájonline | 2022. december 30.

Törzsasztal Műhely

„A legnagyobb Mohács”

BESZÉLGETÉS SALLAI DÉNESSEL

BORBÍRÓ ALETTA INTERJÚJA
2022 márciusában jelent meg Dé:nash új EP-je, a Több is veszhet Mohácsnál. A rapperrel az új album dalszövegeiről, videóklipekről, beatekről és társadalmi szerepvállalásról beszélgettünk…

Fotó: Lékó Tamás

– Az utóbbi időben kicsit eltűntél, nem igazán koncerteztél, és elég hirtelen jött március végén az Instagramon az új albumod, a Több is veszhet Mohácsnál bejelentése. Nyáron felléptél néhány fesztiválon, illetve Pécsen tavasszal, de talán most kezdtél valamivel többet koncertezni. Mi volt az oka a visszavonulásnak?

– Most sincsenek feltétlenül fellépések. Budapesten volt egy koncert, és a szegedi megkeresés volt. Hogy ennek mi az oka, igazából magam sem tudom pontosan. A menedzsmenti rész változott az elmúlt időben körülöttem, én magam elég béna vagyok az ilyen jellegű dolgokban. Például májusban megszűnt a menedzsmenti együttműködés, és nemrég szólt nekem a Lóci, akivel együtt csináljuk, hogy még mindig az ő menedzsment e-mailje van kint a Facebook-oldalamon. Akkor ezt módosítottam. A profizmus teljes hiánya az, ami ennek szerves részét képezheti.

Az új album előtt pedig még a covid-időszakot megelőzően volt egy előzenekari turném a Bëlgával, ami részben azt a célt szolgálta, hogy a helyszínek, ahova elmentünk, visszajelzést adjanak arról, mennyire éri meg minket magunkban elhívni. Én úgy gondolom, ez a turné ilyen szempontból jól sikerült. A legtöbb helyszínre visszavártak volna minket, el is kezdődött a szervezés, de csírájában elhalt, mert jött a covid. A járvány időszakában meg azok a koncertek voltak, amelyek már közelebb voltak a lekötéshez. Csomó ideig zajlott a pótlás, ahogy éledeztek a helyszínek. Nyilván kevesebb lehetőség is volt önmagában koncertezni, hiszen számos helyet eléggé megviselt ez a dolog. A kiadónak viszont az volt a koncepciója, hogy ne feltétlenül egy-egy meghívásra menjek, hanem csináljunk egy koherens turnét. Ez lett volna tavasszal, de különböző okokból végül nem valósult meg. És most, az új menedzsment kapujában állva, reményeim szerint a következő tavasszal formálódik valami ebből.

– A Budapest Park által készített beszélgetésben szóba került egy utazós dokusorozat. Azt hittem, részben emiatt szorult háttérbe a zene. Ezek a videók elérhetők már? Mesélnél arról, pontosan mi ez?

– Nem, még nem jelent meg. Ez annak az eredménye, hogy amikor 2019-ben számomra meglepően nagyot futott a Dé:nash projekt, akkor egy ideig lamentáltam azon, hogy mi az a forma, ami mögé felsorakoztathatom azt az elérést, amit adott. Egyáltalán van-e ilyen felelőssége, és amennyiben igen, akkor milyen módon érdemes beleállni a dolgokba. Nem vagyok egy nagy mozgalmár vagy ilyesmi, akkora elérése nincs is a dolognak, hogy ilyenben reálisan gondolkozzak. Az meg nem igazán merült fel bennem, hogy valamilyen közösséghez csatlakozzak. Olyasmit akartam csinálni, ahol nem feltétlenül a saját véleményemet hangoztatom valami kapcsán. Mert rengeteg dologban tévedhet az ember, és nagyon markánsan beleállni egy dologba – hacsak nem valami banális szituról van szó –, azt nem szívesen tenném. Szakpolitikai kérdésekben, ha értenék hozzá, akkor adott esetben vállalnám, de nem sok olyan van, amire nagy rálátásom lenne.

Egy olyan metszetet kerestem, aminél látok reményt arra, hogy lehet haszna és közben élvezem is, nem pedig önmagam túltolása.

És így jött, hogy igazából szívesen csinálnék informatívabb, de szórakoztató köntösbe bújtatott szociográfiai dokukat, mert rengeteg ilyet fogyasztok magamtól, részben ilyen irányú az érdeklődésem, sokat utazgatok. Ezek a dologok összeérnek ebben a formátumban. Hogy működik-e, az majd kiderül.

– Sok helyen kiemelted, hogy a Turul című dalod lényegében legitimálja azt a Dé:nash figurát vagy karaktert, akit színpadra viszel, akinek a különböző magyarságtudati mintáit írod. Ezt nagyon konzekvensen így építed a közösségi médiában is. A Több is veszhet Mohácsnál EP zárószámában, a Decathlon Kedves (polgári bónusztrekk)-ben mintha meg- vagy kifordulna ez a szerep. A túlazonosuló mélymagyarság helyett globálisabb, kapitalistább nézőpont érvényesül. Teljesült az, amit az album bejelentése során mondtál, győzött az új EP-d április elején?

– Nem, ez csak egy bónusz track a lemezen, ami a szívemből szólt.

– És a Decathlon reagált?

– Maga a Decathlon nem, azon belül az egyik, a dalban elhangzó márkának a képviselője informálisan megkeresett, de nem ment messzire a dolog. Jelenleg is őszinte reményekkel várakozom.

– Szintén az EP-hez kötődő fogadtatásra lennék kíváncsi. A Lover from Tapolca című dalt úgy zárod, hogy „Gyere hozzám Tóth Gabi”. Válaszolt valamit, igent mondott?

– Dehogyis. Nem, nem.

– A magyar Jézus lenne szerintem a gyereketek.

– Biztos, hogy érdekes karakterű ember lenne. Egy kísérletet megérne, de nem rajtam múlik.

– Az tűnt fel az új EP-vel kapcsolatban, hogy most is megvan a storytelling, de inkább narratív keretként működik, míg korábban valóban volt egy A-ból B-be jutás. Az eddigi zenéidben inkább egy-egy politikai történésre reagáltál, míg az új albumon egy zenén belül több asszociáció és így több téma is megjelenik. Tudatos volt az eltolódás?

– Nem volt tudatos. Egyszerűen a szöveg-, dal- és témakoncepciók, amelyek a fejembe ötlöttek, ilyen természetűek talán. Én alapvetően a lineáris vonalon haladó történeteket kedvelem, de ez most egyáltalán nem volt tudatos. Azoknál a témáknál, amelyek a lemezen megjelennek, kevesebb a storytellinges lehetőség, gyakorlatilag egy felsorolás a legtöbb track.

– Az Áprilisi Verbunkkal kapcsolatban azt nyilatkoztad, hogy a választások után picit érvényét fogja veszíteni. Mit gondolsz, újabb választások előtt ismét aktuális lesz, ha a kormány részéről marad ez a fajta militáns retorika, illetve továbbra is ezek az ellenségképek és marginalizált csoportok lesznek célkeresztben?

– Efelől nincs kétségem. Mármint afelől, hogy az abban a számban felsorolt csoportok négy év múlva sem lesznek kevésbé háttérbe szorítva. De olyan tekintetben meg nyilván érvényét veszti, hogy négyévente valamelyest változik az éppen fókuszban lévő csoportok összetétele. De a hangulatát tekintve én kétlem, hogy kevésbé militáns attitűdöt ütne meg a kormánypárt a 2026-os választások alkalmával.

– Előtte azért vannak helyhatósági választások…

– De ez a legnagyobb Mohács, az országgyűlési választások.

– Szinte minden dalodban jelen van a militáns retorika a motívumok, metaforák szintjén. Ezek minden esetben szándékosan kerülnek a szövegbe vagy már tudat alatt is a beszédünk részévé váltak?

– Tulajdonképpen az köszön vissza ebben a formában, ami a központi hatalmi narratívákban megjelenik. Esetenként kicsit eltúlozva, de a magja mindenképpen onnan jön. Szóval a militáns hangnem a központi narratívák militáns hangnemét hivatott kidomborítani.

– Egy picit a beatek felé lépnék. Sokfajta műfaj elemei ismerhetők fel bennük, például (ahogy a címek is sokszor jelzik) a csujogatók a Csujóban vagy az Offshore Reggaetonnál a reggaeton. Hamarabb megvan, hogy milyen témák kerüljenek a beatbe és azok húzzák magukkal a szöveget, vagy éppen fordítva?

– Ez változó. Az Offshore Reggaeton esetében megvolt ez a koncepció. A társasági adó meg a hasonló intézkedésekhez kapcsolódik, amelyek azt irányozzák elő, hogy némileg kedvezőbb adózási körülmények között létezhessenek itt külföldi cégek. És ennek a pszeudo-soros jellege jellemzően az offshore paradicsomokhoz kötődik, főleg Közép-Amerika karibi térségéhez. Annak van ez a kicsit, véleményem szerint, bugyuta reggaetonos világa, ami becsatornázódik a luxusnyaralók körébe is.

Számtalan olyan videót lehet látni, hogy kibaszott nagy jachtokon ilyen muzsikák szólnak. Ezért gondoltam, hogy kellemesen groteszk kép átültetni a magyar viszonyok közé ezt a delfines, pálmafás hülyeséget.

Egyértelmű volt, hogy ehhez egy reggaetonos beat a megfelelő, hogy illusztrálja. Tehát van egy ilyen irányú összefüggés, de tud fordítva is működni.

– A videóklipekben sokszor vizuálisan is leképződnek metaforák. Nekem mindig a Csokdigger jut eszembe, ahol az árpádsávos kendővel bekötöd a lány fejét. Ezekre direkt építetek, amikor tervezitek a klipeket, vagy forgatás közben találjátok ki?

–  Persze, előre megtervezzük, bár van, amikor forgatás közben is jönnek ötletek. A Lover from Tapolca esetében talán kevésbé volt erős a koncepció, kevésbé van teletűzdelve vizuális utalásokkal, azt például szerintem ad hoc csináltuk. A széken csücsülő úriember remeket alakított, ő például nem volt betervezett szereplője a klipnek. Egy barátom nagyszüleinek a házában forgattuk a videót, és a nagypapája kíváncsian helyet foglalt, hallgatta a zenélést. Nem volt elégedett, ez látszik a videón. A kezemen lévő felirat viszont koncepció volt. Szóval egy csomó mindent előre kitalálunk, és van, ami meg adott helyzetben alakul ki. Például a Csokdigger esetében van egy jelenet, amikor egy épülő ház előtt toljuk el a babakocsit. Ami ugye nem annyira direkt vagy szájbarágós, de azért nem is annyira megtervezett. Ott egyszerűen bandukoltunk az utcákon, forgattuk a klipet, és volt egy épülő ház, ami a tematikába remekül illett.

– Az After Sajó Dáviddal beszélgetésében azt mondtad, hogy nem tervezel nagylemezt, legalábbis a Dé:nash projekt keretein belül. Miért nem, más projektnél gondolkozol nagyobb formátumban?

– A lemezek kapcsán komoly zeneipari áttekintést én nem tudok nyújtani. Egyszerűen szétszórtabb vagyok annál, hogy egy nagylemezt összehozzak. Az sok energia, és eddig egyszer sem volt olyan, hogy hirtelen tele lettem volna annyi ötlettel, hogy úgy érezzem, megéri egy nagylemezt csinálni belőle. Maga a kislemez formátum is inkább egy ilyen megszokás.

– Dolgozol most valamin, ami a raphez kapcsolódik?

– Vannak ötlet formájában már következő dalok, mire ezek testet öltenek, az idő. A gyorsaság és a megfelelő reagálás az adott helyzetre sosem volt ennek a produkciónak az erőssége, és már elfogadtam, hogy nem is lesz.

Borbíró Aletta

(A cikk szerzője a szegedi Törzsasztal Műhely tagja.)