Hangjával viszi a hírét

JONAS KAUFMANN: AN ITALIAN NIGHT
Tudjuk, hogy lassan kétévente jár Magyarországra, és nemcsak, hogy megtölti a Müpát, de vastapssal jutalmazza a közönség Jonas Kaufmannt. Tudjuk azt is, hogy tele van vele az internet, több milliónyi ember nézi meg a YouTube-on, hogyan énekli a Nessun Dormát, és ha akarjuk, a moziba is elzarándokolhatunk, hogy megnézzük, hogyan járja be Olaszországot, miközben persze énekel is… – GERA MÁRTON KRITIKÁJA

JONAS KAUFMANN: AN ITALIAN NIGHT

Tudjuk, hogy lassan kétévente jár Magyarországra, és nemcsak, hogy megtölti a Müpát, de vastapssal jutalmazza a közönség Jonas Kaufmannt. Tudjuk azt is, hogy tele van vele az internet, több milliónyi ember nézi meg a YouTube-on, hogyan énekli a Nessun Dormát, és ha akarjuk, a moziba is elzarándokolhatunk, hogy megnézzük, hogyan járja be Olaszországot, miközben persze énekel is.

Szóval nyugodtan mondhatjuk, illetve már elég régóta mondogathatjuk, hogy Jonas Kaufmann az opera sztárja, aki nem akar beszorulni korlátok közé, énekel ő filmzenét, operettslágert, vagy éppen Hugo Wolfot, ahogy legutóbb Budapesten tette. Másképp mondva elég híres ő már ahhoz, hogy olyanokat mutasson be a nekünk, akikről valószínűleg nem is igazán hallottunk eddig.

Persze, ez nem a legutóbbi lemeze kapcsán jutott eszembe, amely mintha kicsit más célt szolgálna: Kaufmann az olasz zenével hódít, amivel nagyjából mindig, minden körülmények között lehet hódítani. A helyszín jelen esetben Németország, Berlin, ahol Kaufmann tavaly lépett fel, a leleményes marketingesek pedig nyilván meglátták a lehetőséget, felvették a koncertet, amit most hallgatni meg nézni is lehet.

Alighanem az igazi élményt DVD-n, vagy Blu-Rayen kapná meg az ember (mert hát amit még nagyon tud Kaufmann, az a színészkedés), de hát a CD-vel sincs semmi gond: jó a felvétel, helyenként hallani, amint tapsolja vissza a közönség a tenort, aki most is pont ugyanolyan színes repertoárral készült, mint általában szokott. A lemez végén ott a Nessun Dorma, kapunk két számot Ernesto De Curtistől, de ugyanígy ott van a korongon például Nino Rota A Keresztapához írt zenéjének egy részlete.

Ami pedig Kaufmannt és a hangját illeti: az nem kopik, a tenor szinte mindig tartja a mértéket, szépen halad a zenekarral, és ha kell, még némi játékosságot is csempész a hangjába, elég csak a Gioconda egyik részletére gondolni, melyet a lemez elején énekel. De akkor sincs gond, amikor a Parla più pianóra (amit leginkább Speak Softly, Love-ként ismerünk, A Keresztapának köszönhetően) kerül sor, sőt őszintén mondom, hogy nem hallottam még ezt a számot ilyen szépen, ennyire megformáltan énekelni.

Itt van tehát nekünk Kaufmann, aki most a németeknek vitte el az olaszokat, de hála a technikának, mindezt mi is élvezhetjük, és nagyon nehéz ennek nem örülni.

Gera Márton