UM LISZT
Mélyen tisztelt Kastner úr! Szíves üdvözletét nagy hálával fogadtam és olvastam – éppen újabb észrevételeim megfogalmazása közepette kaptam kézhez. Tegnap este olvastam a „Das Tagebuch”-ot, amelyben Ön kitüntető módon megemlíti a nevemet…
Írásában megütközéssel fogadtam, amint Ön oly könnyedén rálegyint Lisztre… ismerem Liszt gyengeségeit, de tudatában vagyok erejének is. Végső soron mindannyian – s ez alól Wagner sem kivétel – őtőle származunk, és neki köszönhetjük mindazt a csekélységet, amelyre mi vagyunk képesek. Cesar Franck, Richard Strauss, Debussy, és a közelmúlt oroszai mind az ő fájának hajtásai. Emiatt nem illene ugyanabban a mondatban Resphigit ünnepelni és Lisztet elutasítani. Egy Faust-szimfónia, egy Szent Erzsébet, egy Krisztus – olyan művek, amelyeket megismételni még senki nem tudott. A „Les jeux d’eau” még ma is valamennyi, azóta „épült” zenei szökőkút előképe… Mindenesetre, amennyiben jó okai vannak az elutasításra, meg kellene neveznie azokat, s nem minden további nélkül azt feltételezni, hogy minden olvasó ismeri emez okokat, és hogy minden zenész egyetért velük. Én személy szerint nem látom, Liszt mit tett tönkre Schubert Wanderer-fantáziájában. Ezzel szemben réges-rég rá kellett ébrednem, hogy az eredeti bizonyos „szakaszain” való túllendülésben Liszt milyen segítséget jelentett. Egyetlen zongorista sem árt azzal önmagának, ha egyezik a véleménye Lisztével; kivéve, ha bizonyíthatóan zenészként és zongoristaként is túlmutat Liszten. Én ilyen zongoristával még nem találkoztam. Én magam is tiszteletteljesen tudatában vagyok annak a távolságnak, amely engem ettől a nagyságtól elválaszt. Emiatt barátsággal kérném, hogy ezt a véleményt vonja vissza,
szívélyes tisztelettel
F. B.
Berlin, 1920. szeptember
Fordította: Ignácz Ádám
Megjelent a Tiszatáj 2011. októberi számában
