Az orgonazene szent szerepe

– Egy orgonista számára mindig sűrűbbek az ünnepek, különösen az Egyház legszentebb időszaka, a Húsvét alatt. A Pécsi Bazilika zeneigazgatójaként ilyenkor miben más számodra a zenei szolgálat?

– A zenei fókuszálás számomra leginkább Nagyszerda estéjén, a csütörtöki sötétzsolozsmával kezdődik. Ez az alkalom még teljesebbé teszi a várakozást és a nagyheti események lelki megélést. A liturgia során a Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusa teljesít zenei szolgálatot, a hívek antifónákkal és zsoltárokkal kapcsolódnak be a közös éneklésbe, de fontos, hogy ezen az estén semmilyen hangszer nem szólal meg. Nagycsütörtökön két fontos szentmiseszolgálatunk van, délelőtt az ún. krizmaszentelési mise, este pedig az utolsó vacsora miséje. Az utóbbi különlegessége zenei szempontból, hogy ünnepélyesen megszólal a Gloria, orgonával, csengőkkel, majd a hangszerek elhallgatnak egészen a feltámadási mise Gloria tételéig. Nagyszombaton este a Pécsi Bazilika Mozart Kórusával szolgálunk, most egy orgonaszólós Mozart misével készülünk, de a Händel Hallelujah is felcsendül majd, illetve a szentáldozási rész elején lesz egy ősbemutató kap helyet, mellyel a békéért könyörgünk a zene nyelvén.  

– Művészeted meghatározó része a komponálás. Az új kórusművet mi inspirálta?

– Az In terra pax szöveg a szentmise Gloria tételének első szakaszából való, a kompozíciós munkához egy pályázati felhívás adta a közvetlen inspirációt. A műben a zenekari hangszerek a visszatérések alkalmával óraműszerű zenét játszanak, szimbolizálva azt az időkeretet, amely rendelkezésünkre áll földi életünk során. Ezzel kell gazdálkodnunk, ezt az időt kell jobbá tennünk. Felette szól az imádság a kórussal, amely egy érzelmesebb világot tár a hallgató elé. 

– Számos kortárs orgonaművésztől eltérő módon eddigi pályád során már a második püspököt szolgálod. Befolyásolja ez a művészi munkádat?

– Korábban Udvardy György veszprémi érsektől is megkaptam a művészeti szabadságot, ez lehetővé tette számomra például új művek komponálását. Ajándék, hogy Felfölfi László pécsi megyéspüspökkel kilenc évet szolgálhattunk együtt még Debrecenben, így az ő pécsi kinevezése számomra nem az ismeretlent jelentette, hanem egy korábban gyümölcsöző periódusnak a folytatását, immár Pécsett. Leginkább a bizalom jellemzi a kapcsolatunkat, többször is egyeztetünk a zenei elképzelésekről, mindketten fontosnak tartjuk, hogy az orgona, a kórus, a hívek közös éneke hozzájáruljon a szentmisék szépségéhez. Úgy érzem az alkotói munkámhoz nagyban hozzájárulnak a Pécsi Székesegyház zenei együttesi: az ünnepi liturgiákon való megszólalásaik motiváló tényezők, amelyek újabb zenei gondolatokat hívnak elő bennem.

– A Pécsi Kántorképző vezetése is hozzád tartozik, illetve a PTE MK Zeneművészeti Intézetének Orgona szakán is oktatsz. Milyen érdeklődés mutatkozik az orgonára a fiatal művészek felől?

– Azt látom, a vidéki kántorképzés viszonyában jó a pozíciónk, hiszen minden évben vannak újabb jelentkezőink. A legutóbbi nyáron közel húsz fiatal folytatta nálunk tanulmányait, közöttük voltak helyi- és környékbeli zenészek, de távolabbi településekről, sőt határon túlról is érkeztek hozzánk. A Kántorképző célja, hogy felkészítse a tanulni vágyókat az egyházzenei szolgálatra. Szerteágazó tudást próbálunk átadni, amely magában foglalja a megfelelő szintű hangszeres felkészültséget (orgona, harmónium), a vokális képességéket, liturgikus ismereteket, stb., de a legfontosabb, hogy kialakítsuk a fiatalokban a jóízlést: a végzettek képesek legyenek az értékes és az értéktelen közötti különbségtételre, törekedjenek arra, hogy zenei értelemben csakis a legjobbat adják a rájuk bízott közösségnek. A tanfolyam vizsgával zárul, ahol legutóbb a megyéspüspök is jelen volt, mivel szerette volna megismerni az Egyházmegye új kántor-munkatársait. Ez sokat jelentett a diákok számára. De nemcsak a Kántorképző tanítványai fogékonyak az egyházzenei hivatásra, az orgonát választó művészekről elmondható, hogy sok esetben éppen egy-egy templomban megtapasztalt zenei élmény hatására döntöttek a hangszerek királynője mellett. A PTE MK Zeneművészeti Intézetének orgona tanszaka szakmai továbblépési felület lehet a fiataloknak a kántorképzőt, a zeneiskolát vagy a szakgimnáziumot követően. Tervben van, hogy felsőfokú egyházzenész képzést is indítunk, amely majd a legmagasabb szintű tudással rendelkező zenei szakembereket biztosíthatja a liturgikus szolgálat számára. 

– Az egyetemista növendékeiddel milyen koncertet adtatok mostanában?

– A Bach Mindenkinek Fesztivál keretében március 22-én a szerző születésének 338. (március 21.) évfordulójára emlékezve tanítványaimmal és a Pécsi Művészeti Szakgimnázium orgonista növendékeivel, illetve tanár kollégámmal, Köcsky Tibor orgonaművésszel adtuk közös orgonakoncertet a pécsi evangélikus templomban. Azért választottuk ezt a helyszínt, mert Bach is lutheránus volt, szerettük volna a pécsi evangélikus közösséget megajándékozni legnagyobb egyházzenészük muzsikájával. Nagy szeretettel fogadtak minket, tartalmas este volt.

– Milyen a kapcsolatod más kántorokkal és orgonaművészekkel?

– A Pécsi Kántorképző révén, illetve az Országos Magyar Cecília Egyesület által van némi rálátásom az országos helyzetre. A beszélgetésünk előtt említetted Mészáros Zsolt Máté kollégámat, aki szintén foglalkozik zeneszerzéssel, vele is, és sok más kollégával élő a szakmai kapcsolatunk.

– Végül, igaz, hogy egy híres Angster orgonán játszol?

– A Pécsi Székesegyház főhajójában található egy 81 regiszteres hangszer, amelyet a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra újított fel és bővített a 2000-es évek elején. Érdekesség, hogy egy eredetileg 46 regiszteres Angster orgona „nőtt” ekkorára a közel másfélévszázados múltja során. Valóban különleges ezen az orgonán játszani, akár szentmisét, akár koncerten. A nagyböjtben különben egy kisebb hangszert használtam, így zenei értelemben is történt egyfajta „megvonás”, ezért nagyszombat estéjén, amikor újból megszólal majd a nagyorgona, várhatóan még katartikusabb lesz a hatása, hiszen a Gloriára és a zenéből áradó örömre már mindannyian vágyunk.

Bach zenéje képes a nagyböjti hangulatra is ráhangolni. Az Arioso (BWV 1056/II) a Székesegyház nagyorgonáján és szárnykürtön szólal Kovács Szilárd Ferenc előadásában.

A nagyszombati liturgiában hagyományosan zenekaros népénekfeldolgozások is elhangoznak, így a hívek is be tudnak kapcsolódni az ünnepi zenélésbe. Az alábbi felvételen Kovács Szilárd Ferenc feldolgozása hallható, melynek témája a Dicsőség, szent áldás, tisztesség: