Amikor Udvaros Dorottyáék átutaznak Szegeden

A szegedi nyár talán legnívósabb koncertjének idén az új zsinagógában Udvaros Dorottya és Dés László Átutazó című produkciója bizonyult.

Mára bevett szokássá vált, hogy az emberek a nyaruk nagy részét valamilyen fesztiválon töltik. A korosztályok szinte mindegyike képviselteti magát valamely kulturális, zenei vagy gasztronómiai rendezvényen. Ezen események nem mindig a magas színvonalukról híresek, tehát aki igazán értékes kikapcsolódásra vágyik, annak igencsak mélyre kell ásnia magát a vakációs programfüzetben. A szegedi nyár talán legnívósabb koncertjének idén az új zsinagógában Udvaros Dorottya és Dés László Átutazó című produkciója bizonyult.

Udvaros Dorottya a Nemzeti Színház vezető színésznője 1984-ben Átutazó címen adott ki lemezt, amelynek dalait az ország talán legismertebb szerzői, Dés László és Bereményi Géza jegyezték. A lemez megjelenése óta eltel közel harminc év alatt a dalok mindenki számára ismertté váltak, így a biztos siker reményében, egy jól képzett zenészekből álló zenekarral karöltve indulhatott országos koncertturnéra Udvaros és Dés. Ezen turné állomásai közé tartozott Szeged is, ahol a Cserhalmi György vendégeskedésével kiegészült énekesgárda Baumhorn Lipót Gutenberg utcai ékszerdobozában, az új zsinagógában tartotta meg estjét.

Udvaros Dorottya már több alkalommal bebizonyította, hogy a színészmesterség a kisujjában van. A mindenféle sallangtól, mézes-mázas történetek felsorakoztatásától mentes koncertjén Udvaros ismét egy mozdulattal csavarta a közönséget az ujjai köré. Igazi kaméleonként mutatkozott meg minden egyes Dés-szerzeményben, amely művek segítségével a nőiség kimeríthetetlen színskálával rendelkező palettáját hozta. Volt csalódott szerető, kérdések között vívódó nő, az ifjúkorát megidéző kamasz lány. Egy valami azonban összekötötte az összes karaktert, mégpedig a nagybetűs NŐ, akit a színpadon láttunk. Udvaros partnere a koncert vendégeként feltüntetett Cserhalmi György volt, akivel közös duettjeikben a férfi-nő viszony kirajzolódása dominált. Hatalmas sikert arattak (az egyébként Básti Juli – Cserhalmi György párosra íródott) Tíz kicsi bűnjel című számmal. Sem Udvaros, sem Cserhalmi nem akarta saját korlátait átlépni, nem bizonygatták az egyébként messze nem tökéletes énektudásukat, hanem sokkal inkább a dalok előadása által való figuraépítés volt az elsődleges céljuk, amit maximális módon teljesítettek.

A koncert során a minőségi zene kedvelői sem távoztak hiányérzettel. Dés László és kiváló zenésztársai (Erdélyi Péter –  billentyűs hangszerek, Sipeki Zoltán – gitárok, Boross Attila – basszusgitár, Horváth Kornél – ütőhangszerek, Gyenge Lajos – dob, Nádasi Veronika és Péter Barbara vokál) virtuóz játékukkal színesítették az estét. Kétségkívül a legnagyobb ováció a Dés-Presser-Bereményi nevéhez fűződő Nagy utazás című filmslágert követte, amelyet Dés László szaxofon szólójának köszönhetően állótaps fogadott. A többi hangszeren közreműködő művész is megmutathatta hangszeres virtuozitását, amely igazi zenei csemegévé varázsolta az estét.

A koncert egyetlen negatívumaként a hangosítás silány minőségét emelném ki, amely következtében a dalszövegek sokszor érthetetlenné váltak. Hihetetlen, hogy egy ilyen színvonalú zenei eseményen előfordulhat az, hogy a technikus elfelejti bekapcsolni az énekes mikrofonját. Pedig megtörtént.

Manapság megszokottá vált színésznőknek, színészeknek zenekart alapítani, majd az országot járva megörvendeztetni a közönséget. A zsinagógabeli koncertet megelőzően a Nemzeti Színház egy másik művésznőjének, Péterfy Borinak a koncertjét kísértem figyelemmel. Az ő esetében sem a kitűnő énekhang dominál, hanem a központi szerepet maga az énekesNŐ, a rockszínpadon életre kelt díva megformálása, a gyengébbik nem pozicionálása játssza, így válhat egy koncert társadalomkritikai aktussá, előadássá.

Klatka Eszter