Tiszatáj 2023. szeptember

Joseph Boyden: Foggal született (Illés Róbert fordításai)   /  3

Nagy Gerzson: Meddig él egy anya   /  12

Fenyvesi Orsolya: Jól van, menj csak; Inkább hagytam; Ima; Állt a lányával terhes anya   /  14

Acsai Roland: Délután   /  16

Ferencz Hedvig: Csonttörés; Nem zuhannak le   /  17

Szénási Ferenc: Előszó egy fordításhoz   /  20

Francesco Petrarca: Hűs víz lágy, tiszta sodra (Szénási Ferenc fordítása)   /  21

Tom Schulz: Bischofswerdai haladás (Tatár Sándor fordításai): 24

Szentmártoni János: Idegen csönd   /  28

Molnár Dávid: Lankákon   /  29

Az örök postakocsin (Újabb utazások Krúdy szövegvilágaiban)

Balogh Gyula: Krúdy és az őrült múmia (Egy szó a szinkretizmusról)   /  31

Büky László: Egy Krúdy-novella szöveg(hang)szerelés (Utolsó szivar az Arabs Szürkénél)   /  40

Fried István: Búcsú egy/a világtól (Krúdy Gyula A kékszalag hőse című regényét újraolvasva)   /  54

mérlegen

Bereti Gábor: Az irodalom ereje (Fenyvesi Orsolya: Mindig kezdetben)   /  77

Csikós Gréta: Ádám tragédiája (Závada Pál: Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin)   /  81

Kovács Flóra: Arabeszk és átmenetiség (Bartha-Kovács Katalin Hét arabeszk. Watteau-olvasatok című könyvéről)   /  84

Förköli Gábor: A táj pontos története (Radnóti Sándor: A táj keletkezéstörténetei: „Ők, akik nézték Hannibál hadát”)   /  88

Csiszár Martin: Hommage à Heller (A Múlt és Jövő Heller Ágnes-köteteiről)   /  93

művészet

Nátyi Róbert: „…régi barátságunk minden zökkenés nélkül halad tovább” (Széljegyzetek egy barátság margójára. Csáky József és Bánszky Sándor újonnan megtalált levelei alapján)   /  97

Az utolsó oldalon

Szív Ernő: Kedves Jánoki-Kis Viktória   /  103

Illusztrációk

Kovács Kitti festményei a címlapon (Foetoplacetaris keringés II.), a 30. (Foetoplacetaris keringés III.), 53. (Intim szféra határán), 76. (Nyitottság), 96. oldalon (Palimszeszt megőrzés III.) és a belső borítón (Palimszeszt megőrzés I.). 

Diákmelléklet 193.

Arató László: Hullámvasút és dodzsem, avagy a János vitéz elevensége

„Petőfi dodzsemezik: elindul valamerre, azután másfele rántja a kormányt. A János vitéz eleje csupa ilyen dodzsemezés, a nekifutás irányával ellentétes irányú továbbhaladás. Először a déli napsütés (külső) tüzéről esik szó, de gyors váltás nyomán kiderül, inkább a szerelem (belső) tüze a fontos. Ezután elbeszélő által irányított tekintetünk elindul a virágok fele, de azután Jancsi szeme másfele visz tovább. Ja, akkor inkább a patakra nézünk? Nem, újabb fordulat: nem oda, hanem a szőke kislány karcsú termetére, gömbölyű keblére. Így lehet valami történés nélkül is dinamikus, nyelvileg mozgalmas.”