tiszatáj | 2018. december 10.

A mesemondás művészete

BESZÁMOLÓ A MADRIDI DISNEY-KIÁLLÍTÁSRÓL

Disney neve hallatán kinek ne jutna eszébe az a meserengeteg, melyet Mickey egér teremtője és Disneyland megalkotója stúdiójában vászonra ne vitt volna. Az 1923-ban megalapított filmstúdió több mint 600 alkotást tudhat maga mögött. Tekintve, hogy a mozi a huszadik század uralkodó médiuma volt, a mesemondás szerepét is ez vette át. Walt Disney és alkotógárdája gyakorta nyúltak már jól ismert mesékhez, legendákhoz és mítoszokhoz. A Madrid szívében található Caixa Forum, mely közvetlenül a függőleges kert mellett helyezkedik el, most felvonultatta a filmes mesemondás legkiemelkedőbb alkotásait egy igen lenyűgöző, és nem csak gyerekeknek szóló kiállítás keretében, melyet a Walt Disney Animation Research Library együttműködésével hoztak létre. A kiállítás november 4-ig volt megtekinthető.

Mindenekelőtt érdemes néhány szót ejteni a kiállítás felépítéséről, hiszen a cél nem csupán a filmre vitel előtti grafikai munka bemutatása, hanem a műfaji sajátosságok ismertetése is, tehát minden szoba előtt egyfajta információt kapunk többek között a mítosz vagy a fabula fogalmáról. A kiállítás öt nagy egységre osztható: a Stúdió, ahol a mítoszok születnek, a Házikó, ami a fabulák világát mutatja be a látogatók számára, az Erdő, ahová a legendák hősei menekülnek, az Országhatár, ami az úgynevezett amerikai hihetetlen történetek (tall tales) helye és végezetül a Kastély, ahol minden jó, ha a vége jó.

A következőkben sorra veszem az adott állomásokat, és elmesélem történetüket úgy, ahogyan én láttam. A Stúdióban elsősorban a mítoszok születésének lehettünk tanúi, így tehát megláthattuk hogyan készültek a szimbólumokkal telitűzdelt istenekről szóló mesefilmek, mint például a Herkules. Azonban a Stúdió nem csak a közismert mítoszok vászonra viteléről szólt, hanem a Disney-mítosz születéséről is. Különösen izgalmas hatást keltettek az ablakok mögé helyezett korabeli fotók, melyek azt a benyomást keltették a látogatókban, mintha éppen rápillantanának a stúdió udvarában megpihenő alkotókra.

Az animációk lehetővé teszik a fantasztikus történetek természetes és realisztikus ábrázolását. Ez különösen elbűvölő a fabulák, azaz a rövid, erkölcsi tanulságot megfogalmazó történetek esetében. A Házikó pontosan ennek adott teret. Láthatjuk a Tücsök és a hangya elkészülését, de a Teknős és a nyúl storyboardja is megjelent a kiállításon. Ez utóbbi történet nyúl figurája a későbbiekben a Bolondos dallamok Tapsi Hapsijává vált.

Az Erdő számtalan mesehős búvóhelyéül szolgált, mint például Robin Hood. Ezek a legendák egy olyan hős vagy hősnő közösségért tett rendkívüli történetét mesélik el, melyek valóságalapja kétségbe vonható, ám a mondanivaló egyfajta értékké válik.  A Disney művészek ezen legendák újraértelmezését tekinthették meg a látogatók. Különösen kiemelendő A hamelni patkányfogó (1933) története, hiszen ebben az esetben egy tragikus végű legenda elevenedett meg a nézők szeme előtt. Az alkotások mellett található rövid leírásokból kiderült, hogy az említett história kezdetben gondot jelentett az művészek számára, mivel a „happy end” itt nem volt opció.

A történet szerint Walt Disney nagy csodálója volt az amerikai történelemnek és folklórnak, így tehát nem meglepő, hogy inspirációul szolgáltak számára és alkotótársai számára az amerikai hihetetlen történetek, melyek a Nyugat győzelmének alternatíváit mesélik el, humoros és kissé túlzó formában. Az Országhatár teremben többek között Almamag Jancsi (Johhny Appleseed) meséjét is megtekinthették a látogatók.

A kiállítás legutolsó szakasza talán az egyik legkedveltebb, legvarázslatosabb történetvilágot tárta a kíváncsiskodók elé: a tündérmesék világát. A Kastélyt Walt Disney azon gondolata nyitotta meg, mely szerint a tündérmesék vászonra vitelével célja az volt, hogy ezeket a lenyűgöző és ámulatba ejtő történeteket újraolvassák az animációk nézői, mégpedig azokból a könyvekből, melyek minden házban megtalálhatók. A Hófehérke történetével indító terem végül a Jégvarázs digitális festményeivel zárult.

A kiállításról összességében elmondható, hogy kiválóan felépített, és nem csupán műfajok szerint elkülönített, hanem időrendileg is jól nyomon követhető. A Disney-világ bejárása során számtalan technikával elkészített (digitális festmény, pasztellrajz vagy akár grafika) alkotást tekinthetett meg a látogató, bizonyosakat nem csupán a vászonra vitel előtt, hanem után is, köszönhetően a termenként eltérő vetítéseknek. Habár a kiállítás jóformán a gyerekeket célozta meg (ezt bizonyítja a végállomás utáni játszótér), úgy gondolom, hogy a mesék újraélésével visszatérhetünk a gyerekkorba egy pár óra erejéig, és talán másként tekinthetünk a kedvenc történeteinkre.

Kiss Enikő (SZTE BTK Filozófia MA, 2. évfolyam)

Képek forrása: caixaforum.es