tiszatáj | 2022. január 2.

Az újkori emblémáskönyvek antik forrása

HÓRAPOLLÓN: HIEROGLYPHICA. AZ EGYIPTOMI ÍRÁS MAGYARÁZATA

ÚJVÁRI EDIT KRITIKÁJA
A Lazi Kiadó Antikvitás és Reneszánsz Könyvek sorozatának hatodik köteteként jelent meg a Hórapollón: Hieroglyphica. Az egyiptomi írás magyarázata című kötet, kétnyelvű – görög és magyar nyelvű – kiadásban.

A kötet művelődéstörténeti érdekesség, ugyanis az 5–6. században keletkezett művet a 15. században fedezték fel, ekkortól kezdődően két-három évszázadon át nagy hatást gyakorolt az európai művelődésre. Amint Vígh Éva hangsúlyozza a kötet előszavában, ez a mű, amely az egyiptomi hieroglifákra vonatkozó, antik eredetű emblémáskönyvként működött, a kora újkori fölfedezésnek és kiadásnak köszönhetően a 16–17. századi irodalmi és művészi kifejezéstár forrásának tekinthető. Bár a hieroglif írással nem feleltethetők meg az egyes szimbólumok ismertetései – ezt csak a 19. századi tudósok tárták fel –, a szövegből a hellenizált egyiptomi kultúra jelképhasználata tárul fel. Ugyanakkor, a kutatók szerint, a száznyolcvankilenc hieroglifa leírását tartalmazó Hórapollón kézirat a hieroglifák ideografikus rajzainak mintegy negyede esetében helyes ismertetéseket használ. Ez a mű az ókorból fennmaradt egyetlen értekezés, amely az egyiptomi képírás logikája alapján a képi motívumok jelentéseinek magyarázatára koncentrál. Nagy hatásának köszönhetően valójában az újkori jelképhasználat és művészi ábrázolás egyik forrásaként tekinthetünk erre a kötetre.

A kötet bevezetése alapos művelődéstörténeti ismertető. Fehér Bence bemutatja a Hieroglyphica keletkezésének korszakát, az antik kulturális hagyományok hanyatlását a Kr. u. 5–6. században, amelyet az ókori kultúra ismeretanyagának olykor hiányos lejegyzési hulláma követett. Ebbe a törekvésbe illeszthető „A nílusi Hórapollón Hieroglüphikája, amelyet eredetileg egyiptomi nyelven írt, Philipposz pedig lefordított görögre”. A kötet tehát nem az ősi egyiptomi hieroglif íráshagyományt mutatja be, hanem a kelet Mediterráneumban az 5. századig jól ismert szimbólumkészletet tárgyalja, a hellenizált egyiptomi hagyományokat is ismerő hellenista közegben keletkezhetett. A szerző(k) beazonosítása máig tudományos viták tárgya, kétségtelen, hogy a késő ókori hellenizált egyiptomi kultúrájának jelképek magyarázatával foglalkozó hagyományát foglalja össze a görög kézirat.

Azt, hogy az európai hagyomány ókori örökségként vette át a Hieroglüphikában is szereplő jelképismertetések számos elemét, példázza az oroszlán figurája…

amely az ismertetés szerint a bátorság, az erő, félelmetesség, és az éberség jelképe: „Ha éber személyt vagy őrt akarnak írni, egy oroszlán fejét rajzolják” (Első könyv 19). De kimondottan egyiptomi vonatkozású jelképről is olvasható ismertető: az oroszlán figurája három vizeskorsóval együtt ábrázolva a Nílus áradását jelöli (Első könyv 21). Ez a jelkép és jelentés kapcsolat az oroszlán csillagjegy és a Nílus nyári tetőzésének egybeesése számos ókori hagyományban megfogalmazódik. Az egyes szimbólumok ismertetését újkori emblémáskönyvek odaillő képei illusztrálják, amely tökéletesen jelzi a késő-ókori kötet eleven hatását az újkor európai kultúrájára.

Vígh Éva kötethez írt utószavában részletesen bemutatja a Hórapollón kézirat 1419-es Firenzébe kerülését és ettől kezdődő hatását, amely hozzájárult az Egyiptom iránti fokozott érdeklődéshez. Azt is megtudhatjuk, hogy a 16. században a „hieroglifa” kifejezés esetében a 16. században az ’egyiptomi ideogramok’ jelentése mellett dominánssá vált a ’szimbolikus jel’ értelmezés. A reneszánsz és barokk korszak emblémáskönyvei tehát szoros összefüggésben állnak a Hieroglyphica korabeli sikerével: „Egységes, az európai értelmiség számára közös szimbolikus nyelvezetet jelentett a szavakba foglalt változó és képlékeny beszéddel szemben”. A Hórapollón művel összefüggésbe hozható újkori embléma-irodalom példái között az utószó még magyarországi kötetet is említ, Lackner Kristóf 1610-ben megjelent Hieroglyphica című emblémás-könyvét.

Az újkori művelődéstörténet és állatszimbolika jeles kutatója, Vígh Éva által készített jegyzetanyag, magyarázatok és szakirodalmi utalások gazdagítják a kiadást, amelynek köszönhetően Hórapollón Hieroglüphikája elsőként olvasható magyar nyelven. A mű kiadása áttekinthető, jól tagolt, igényes fordítói munka és szöveggondozás, tördelés jellemzi. A kötet szövege, a téma kutatóinak tanulmányai és az illusztrációk együttesen igazolják a Hieroglyphica európai emblémairodalom képekhez fűzött magyarázataira gyakorolt meghatározó hatását, ezért ez az ókori mű az európai szimbólumértelmezések megkerülhetetlen forrása. Ezt a hiánypótló kötetet minden művelődéstörténet, késő antik és újkori európai kultúra, valamint a szimbólumok iránt érdeklődő olvasónak ajánljuk!

Újvári Edit


Antikvitás és Reneszánsz Könyvek

Fordítás: Hajdú Attila

Előszó, utószó és jegyzetek: Vígh Éva

Bevezetés: Fehér Bence

Lazi Kiadó

Szeged, 2020

2990 Ft, 453 oldal