Weiner Sennyey Tibor: Szapphó
RÉSZLET
II/1
Alkaiosz és Pitthakosz találkozása
2013. április 11-én mutatja be a Radikális Szabadidő Színház Formanek Csaba rendezésében Weiner Sennyey Tibor Szapphó című tragikomédiáját.
A tiszatájonline.hu-n most egy részletet olvashatnak belőle.
RÉSZLET
2013. április 11-én mutatja be a Radikális Szabadidő Színház Formanek Csaba rendezésében Weiner Sennyey Tibor Szapphó című tragikomédiáját.
A tiszatájonline.hu-n most egy részletet olvashatnak belőle.
II/1
Alkaiosz és Pitthakosz találkozása
ALKAIOSZ: Vödrünk – az állam – mocsokkal van tele. Nem. Nem jó. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha azt írnám: hogy kishazánk – ez a telihugyozott rózsaszín bili… túlcsordult, ez a teliszart klozet… túl büdös. Telifingott bugyelláris… Elég! Apollón tisztítsd meg gondolataimat, segíts, hogy megértsék azok is, akiknek meg kell, s ne akadjanak néhány cinikus hasonlaton fenn. Tehát… valami olyan kéne, amit mindenki megért. Hajónk – az állam – viharos tengeren hánykódik… Jó ez, jó, lesz ez… csak a megfelelő forma kell hozzá… hiába írni jobb róla, mint benne részt venni.
PITTHAKOSZ: Késő! Deszka lettél, Alkaiosz, te magad is ebben a hánykolódó hajóban, része lettél a korhadó testnek.
ALKAIOSZ: Pitthakosz, öreg barátom, ahogy megérkeztél rögtön „ledeszkázol”?
PITTHAKOSZ: Rossz szokásod, drága költőnk, hogy hangosan gondolkodsz. Vigyázz, mert még vesztedre lehet!
ALKAIOSZ: Úgy beszélsz, mintha máris te irányítanád a mütilinéi bíróságot.
PITTHAKOSZ: Amíg ez a Melankhosz van hatalmon esélyünk sincs, se nekünk, se Mütiliné jobb sorsa és igazságra megérett polgárainak, hogy az igazságszolgálat és törvényhozás bölcs és becsületes kezekbe kerüljenek.
ALKAIOSZ: Ejnye no, egészen belejöttél szerepedbe az elmúlt időben. Dobd le az ócska maszkot, amit a köznépnek tartogatsz, s velem beszélj úgy, mint baráttal! Beszélj úgy, mint régen.
PITTHAKOSZ: Nem maszk ez, hanem maga az igazság!
ALKAIOSZ: Hú. Egy percre már én is elhittem.
PITTHAKOSZ: Tréfálsz, ugye?
ALKAIOSZ: Mit szólsz a hasonlathoz?
PITTHAKOSZ: A teliszart klozethez?
ALKAIOSZ: Dehogy!
PITTHAKOSZ: A telihugyozott rózsaszín bilihez?
ALKAIOSZ: Ugyan már! Hogy államunk hajó…
PITTHAKOSZ: Tanítani fogjuk.
ALKAIOSZ: …a háborgó tengeren.
PITTHAKOSZ: Költők fogják ismételni.
ALKAIOSZ: Hízelegsz!
PITTHAKOSZ: Neved halhatatlan lesz.
ALKAIOSZ: Nem vagyok egyenlő nevemmel.
PITTHAKOSZ: Szellemed dicső.
ALKAIOSZ: Nem érdekel a jövő.
PITTHAKOSZ: Pedig már látom, ahogy távoli népek mozdulnak meg.
ALKAIOSZ: Elég lenne nekem, ha most és itt mocorognának trónusba hízott seggek versemet olvasva.
PITTHAKOSZ: Hát egy a célunk mégis?
ALKAIOSZ: Te a mostani hatalom ellen küzdesz, én a mindenkori ellen.
PITTHAKOSZ: Hát a jó Mürtiloszt sem támogatnád Melankhosz ellenében.
ALKAIOSZ: Még nevük is egybecseng, mi lenne köztük a különbség? Hatalom az hatalom. Sose jó, ha egy ember kezében van.
PITTHAKOSZ: Mit javallasz hát?
ALKAIOSZ: Jöjj, igyunk!
PITTHAKOSZ: Gyújts fényeket.
ALKAIOSZ: Sose várj a mécsre.
PITTHAKOSZ: Messze még az este.
ALKAIOSZ: A nap már csak egy ujjnyi tán.
PITTHAKOSZ: Miből igyunk?
ALKAIOSZ: Vedd le hát, szeretett barátom, a nagy szép díszű kelyheket.
PITTHAKOSZ: Más dolgunk lenne.
ALKAIOSZ: Gondűzőül adott bort Zeusz és Szemelé fia az embernek.
PITTHAKOSZ: Mennyit kérsz?
ALKAIOSZ: Egészen tele töltsd, harmada bor legyen és kétharmada víz és azután rajta, kupát kupa kergessen…
PITTHAKOSZ: Részeges lettél, Alkaiosz.
ALKAIOSZ: Mindig is az voltam.
PITTHAKOSZ: Régen írtál verseket.
ALKAIOSZ: Most is írok, csak te nem hallod őket.
PITTHAKOSZ: Régen érdekelt mi lesz a többi emberrel körülötted.
ALKAIOSZ: Most is érdekel, csak másképpen, mint téged.
PITTHAKOSZ: Régen…
ALKAIOSZ: Régen bölcs voltál, Pitthakosz.
PITTHAKOSZ: Hogy érted?
ALKAIOSZ: Meg ne sértődj.
PITTHAKOSZ: Az államrend romokban, a gazdaság sosem volt ennyire a padlón, vért szagolnak a téren a hiénák, zsarnok uralkodik…
ALKAIOSZ: És te egy másikat segítenél ugyanarra a trónra.
PITTHAKOSZ: A sok bor elhomályosította az elméd.
ALKAIOSZ: Tudod, Szapphóval a múltkor arról beszélgettünk…
PITTHAKOSZ: Szapphó! Hát a némber beszélte tele a fejedet.
ALKAIOSZ: Dehogy!
PITTHAKOSZ: Ez a baj veletek, költőkkel. A bor és a nők jobban érdekelnek, mint az államügyek.
ALKAIOSZ: Nem érdekel az az állam, amiben nincsenek jó borok és jó nők. De Szapphó más…
PITTHAKOSZ: Hallottam hírét! Tudom, hogy más.
ALKAIOSZ: Nem úgy értem. Szóval arról beszélgettünk…
PITTHAKOSZ: Ellenem beszélt a boszorka tudom.
ALKAIOSZ: Öregem, rajtad már a bor sem segít?
PITTHAKOSZ: Támogatásodért jöttem és te leitatsz és Mütiliné legnagyobb szajháját hozod példaként?
ALKAIOSZ: Ugyan már… ne vedd magad olyan komolyan.
PITTHAKOSZ: Már hogy a fenébe ne? Itt most az államról van szó…
ALKAIOSZ: Viharba keveredett hajó.
PITTHAKOSZ: …és népről.
ALKAIOSZ: Kétségbe esett utasok.
PITTHAKOSZ: Legénység és kapitány kell.
ALKAIOSZ: Vagyis hadsereg és hadvezér?
PITTHAKOSZ: Így is mondhatod.
ALKAIOSZ: Vihar még nem múlt el sem vezényszóra, sem fegyverektől. Ellenben embereket öltek már fegyverekkel sokszor, akár egyetlen vezényszóra is. Túl sokszor.
PITTHAKOSZ: Már értem. Szapphó téged is elvarázsolt.
ALKAIOSZ: Te varázsoltad el önmagad. Élni születtünk, nem mások felett hatalmaskodni. Élj, és boldog leszel!
PITTHAKOSZ: Részeg vagy… szavaidat betudom az italnak és Szapphó mágiájának.
ALKAIOSZ: Hagyd ki ebből őt! Őt ezek a dolgok nem is érintik.
PITTHAKOSZ: A nép és az állam mindenki közös ügye.
ALKAIOSZ: Az ember előrébb van, mint a rendszer. De te ezt már rég nem érted, ahogy Szapphót se.
PITTHAKOSZ: Hetyeg és iszik naphosszat, dehogynem értem!
ALKAIOSZ: Az ifjúságot élni és gondolkodni tanítja.
PITTHAKOSZ: Fiatalok megrontója.
ALKAIOSZ: Ő a tízedik múzsa.
PITTHAKOSZ: Istenkáromló!
ALKAIOSZ: Nem értesz semmit.
PITTHAKOSZ: Te nem érted. Amiért jöttem most már tárgytalan. Jobb sorsot ajánlottam és szövetséget, de te a bort választod és Szapphódat.
ALKAIOSZ: Üzletelni jöttél? Azt hittem népről és államról beszélgetünk. Különös milyen gyorsan lesz ebből üzlet.
PITTHAKOSZ: Tudod, hol találsz!
ALKAIOSZ: Remélem nem a trónban.
PITTHAKOSZ: Még csak egyetlen kérdés, öreg barátom. Régóta meg akarom kérdezni tőled ezt.
ALKAIOSZ: Kérdezz.
PITTHAKOSZ: Mindig is érdekelt, hogy mi értelme van ennek az egész költészet-dolognak. Mondd, miért éltek ti költők? Valld be, hogy csak a borért és a nőkért, s a többi csak porhintés. Valld csak be… most, még változtathatunk ezen az egészen.
ALKAIOSZ: Hogy lesz ennyire okos emberből ennyire rossz? Miféle vágyaid vannak neked?
PITTHAKOSZ: Léhűtő, a kérdésemre válaszolj!
ALKAIOSZ: Száz esztendős vak mágusnő válaszolt nekem erre a kérdésre még Delphoiban.
PITTHAKOSZ: Mit mondott? Miért éltek, ti költők?
ALKAIOSZ: Hogy megmondjuk másoknak azt, amit még maguktól sem fogadnának el.
PITTHAKOSZ: Értem. Értem én, Alkaiosz, és tüskét nem felejtem. Jobb lett volna, ha azt válaszolod, amit hallani szerettem volna, hogy a borért és a nőkért éltek ti költők. Adtam volna bort is, nőt is. Jobb lett volna, kedves barátom. Vigyázz, mert meghalhatsz azért, amit mondtál. Ég veled!