tiszatáj | 2016. július 12.

Verses interjú Jónás Tamással

Jónás Tamás (Ózd, 1973), költő, író, programozó, a Szépírók Társaságának tagja a középnemzedék jelentős alkotója. „Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség.” Amikor ezt a sort olvastam Tamástól pár éve, tudtam, meg kell ismerkednem műveivel. A Holmiban találtam egy novelláját. Azóta figyelemmel kísérem munkásságát… – JANÁKY MARIANNA SOROZATA

Tein Jonas Tamas

Jónás Tamás (Ózd, 1973), költő, író, programozó, a Szépírók Társaságának tagja a középnemzedék jelentős alkotója. „Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség.” Amikor ezt a sort olvastam Tamástól pár éve, tudtam, meg kell ismerkednem műveivel. A Holmiban találtam egy novelláját. Azóta figyelemmel kísérem munkásságát.

Nehéz gyermekkora volt. 4 éves koráig Csernelyben élt, majd intézetbe került testvéreivel együtt. 6 éves volt, amikor visszakerült szüleihez, majd Szombathelyre költöztek. Felsőfokú tanulmányokat a győri Széchenyi István Műszaki Főiskolán, a budapesti Tan Kapuja Buddhista Főiskolán és az ELTE magyar szakán végzett, diplomát nem szerzett. Szerkesztett meséskönyvet, cigány irodalmi antológiákat. A dokk.hu irodalmi portál alapító szerkesztője. Az Amaro Drom roma folyóirat és a Rádió C munkatársa is volt.

Első verseskötete 21 éves korában jelent meg; Cigányidők című, önéletrajzi ihletésű prózakötetét 24 évesen publikálta. Vers és próza mellett drámát is ír. Nyolc verseket tartalmazó könyve és öt prózakötete jelent meg.

Legfontosabb díjai, elismerései:

1999 Arany János-díj

2001 Soros-ösztöndíj

2002 Herder-ösztöndíj

2003 Nizzai Kavics-díj

2005 Móricz Zsigmond-ösztöndíj

2006 Artisjus-díj

2007 Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíj

2008 Zelk Zoltán-díj

2009 NKA alkotói ösztöndíj

2009 AEGON Művészeti Díj

2013 Irodalmi Jelen-díj

„Jónás Tamás kihívóan, szemérmetlenül őszinte és provokatív költő. Költészetével az olvasóra terheli a létét érintő egzisztenciális problémáit, védtelenségét, betegségét, anyagi gondjait, nők melletti magányát és származását. De az egyedüllétnek a versekben látott fokán is van kedve és ereje perlekedni, József Attilá-s gesztussal, szembeszegülni az élet megszokott szerepeivel.” (Széchenyi Ágnes)

Köszönöm, hogy elsőként válaszolt a kérdéseimre.

„A terhes nő a nagyság, az erő, a szépség jelképe. A szűz a megsemmisülés, az anya az élet örökkévalósága.” (Émile Zola) Te hogy gondolod, hogy fogalmaznád meg?

A magzat által kiszorított térrel könnyebb a terhes nő.
A szűz csupán ígéret, csábítás.
Egyazon út két végállomása.
A szűzességétől terhes nő a megváltónk.

„Az anyai ösztön istenien állati.” (Victor Hugo) Neked mi erről a véleményed?

Az ösztön állati.
Az anyai isteni.
Az anya ösztön.
Az isten állat.

„Az anya mindenekelőtt gyermeke szeretete után áhítozik, még akkor is, ha ez a gyermek fejlődésére káros.” (Pierre Curie) Mit gondolsz, a szeretetével tényleg képes felfalni a gyermekét egy anya?

Éhes anyának egy táplálék jut csak: az apjuk.

 

„Kit anya szült, az mind csalódik végül.” (József Attila) Fel lehet erre készülni szerinted?

Kit apa szül, az már az elején csalódik.

„Ölbe emelhető kicsinységében most még soványabbnak láttam őt, kis, pihenő szaladgálásnak a felmelegedett földön.” (Sütő András) Te milyennek látod az édesanyád?

Hűlőnek.
Miként a Föld is hűl.
Csak a Föld levegője melegszik.
Egyre fullasztóbb szabadságban tevékenykedünk.

Janáky Marianna

Fotó: Henning János