Vera nem lett rajzfilmrendező

Például Mucha Dorka 2019-ben kiadott Puncs (XXI. Század Kiadó) című regénye kapcsán a strandkönyv jelző Szendi Nóra „Csak történik” (Élet és Irodalom, 2020) és Locker Dávid Egynyári kaland (SZIFonline, 2019) című kritikájában is megjelenik, noha Locker megemlíti: „A szerző a nyelvvel mindenképp teremtő viszonyban áll, ez kétségtelen.” Ugyanebbe az irodalmi térbe és diskurzusba érkezik meg például Harag Anita Az évszakhoz képest hűvösebb (Magvető, 2019) című novelláskötete vagy Bakos Gyöngyi Nyolcszáz utca gyalog (Magvető, 2020) című regénye is, amelyek nyelvi igényességükkel, személyes és női elbeszélőikkel a Puncséhoz hasonló, bár kevésbé éles recepciót kaptak.

A felsorolt kötetekkel egyidőben, egy, a női elbeszélésekre már figyelő, érzékeny társadalmi és irodalmi térben jelent meg Halász Rita Mély levegő című regénye a Jelenkor Kiadó gondozásában 2020 őszén. A regény egy harmincas éveiben járó kétgyerekes anya válástörténete, aki bántalmazó házasságának a romjait igyekszik eltakarítani, miközben keresi a családi feladatok közben feloldódott identitását és a képzőművészethez való visszatérésének a lehetőségét. A Mély levegő kifejezetten olyan alkotás, amelyeknek a megjelenését Bán az esszéjében hiányolja, a hagyomány felől szerinte az ilyen regények csupán a „női irodalom” részei, hiszen azok „előterében érzelmek és emberi viszonylatok nagyított közelije rajzolódik ki, valamint ezeknek az embereknek a mikrokörnyezete”. Az irodalom közege, az említett regények recepcióját látva, úgy tűnik, hogy tanult Bán esszéje után a nőtörténetek olvasásáról, ugyanakkor az érzelmek és a személyes viszonyok gondos leírása és a kapcsolati erőszak tematizálása miatt Halász könyve a szűk szakmánál lényegesen szélesebb olvasórétegekhez ért el, recepciója női magazinokon és web 2.0-s médiumokon át a legfontosabb irodalmi lapok kritikarovatáig terjed.

A főszereplő, Vera számára egyre inkább láthatóvá válnak azok a helyzetek, amelyek a kapcsolatuk válságához vezettek, miközben a számára a neveltetésében felkínált szereplehetőségeket, női életutakat is megkérdőjelezi. Talpraállása érdekében megpróbálja ezeket újraírni, miközben a menekülés konkrét előzménytörténetét vagy a mély szembenézések tanulságait csak a szöveg végén ismerjük meg, amikor az elbeszélő már a kimondhatóság távolságába kerül a történtektől.

„Anya, mesélj! Nem válaszolok” (5) – hangzik el regény első két mondata, amivel egy bukott anya képét hívja elő. Az elbeszélő és a főhős azonossága időben is rögzített, az elbeszélő a jelenben van: a válástörténet és a saját érzelmeiben, emlékeiben való nyomozás nem utólag konstruálódik meg, hanem végigkövetjük a felismerések pillanatait. A regény elején Vera rossz anyaként gondol magára, férje, Péter toxikus mantrái kísérik az elbeszélést: „A hó hullik, csak a proli pestiek mondják, hogy esik” (5), „Nem aha, hanem igen” (43), „Péter utálja, ha azt mondom, terhes” (47), de a Péter melletti megszokás nemcsak a szóhasználatot, hanem a cselekvéseket is megköti: „Már kétszer felmostam, Domestosszal és ecettel is. Péter öklendezett az ecettől” (10).

A regény első részeiben Vera Pétertől független karakterré építi magát. Az apjához visszaköltözött nő takarít, és igyekszik ellátni anyai teendőit – ezekkel a cselekvésekkel teremt magának folytonosságot. Háziasszonyként viselkedik, noha házasságában ebben a szerepben bukott meg, hiszen Péter főzött jobban, Péter vasalt pontosabban, és Péter varrta meg a ruhákat. Ebből később Vera a munkakereséssel és a problémákkal való szembenézéssel tör ki, az anyagi bizonytalanság vezet az első felismeréshez: évek óta otthon ül, holott nem is érezte magát hasznosnak. Az olvasó az elbeszélő érzelmi tévútjait vele együtt járja be: végignézi, ahogy párkapcsolati függőségből alkoholizmusba, majd drogfüggőségbe esik, miközben igyekszik rendbehozni az életét, aminek az utolsó ismert célja az, hogy gyermekkorától kezdve a képzőművészeti főiskolán át egészen a gyerekszülésig rajzfilmrendező szeretett volna lenni.

A kiüresedés pszichoszomatikus tünete a címben is jelölt mély levegővételre való képtelenség és az állandó merevség, akár a taxiban, akár egy családi vacsora közben, akár úszás alatt, és ezalól csak a kokain jelent valamiféle átmeneti feloldást. Az ellazultság és a pontos levegővétel az úszásban a haladás elengedhetetlen feltétele, így Vera az első művészeti projektjében a víz közegén gondolkodik, amely így az egész regény metaforájává válik.

Vera önmagával küzd, de ő maga a női, feleség- és anyaszerepek kollektív terhét viseli. A kötet egyik legerősebb gesztusa, hogy foglalkozik a vallás konvencióival, így kerül a regényben Szent Rita története – aki egy nehéz természetű férfi mellett is engedelmes feleség maradt az elrendezett házasságában – és a felvetés, hogy egy elvált nő számára jár-e az üdvösség. A konzervatív vallásosság ellenpontja Vera szabadszájú, elvált édesanyja, aki szabad gondolkodása ellenére lányát nem tanította meg arra, hogy kiálljon magáért, de más anyaszerepeket is megnyitnak a mesék, Vera anyósának házasságelbeszélése, az apja gondolatai vagy Péter elvárásai. Vera őrlődik a nőiség és az anyaság ideális képeivel, miközben a gyermekei kihallgatott szavai szembesítik: „Szerintem apa jobb anyuka lenne, mint anya” (154).

Vera sem érzi magát jó anyának, hiszen a jó anya nem a vécéajtó mögött számol, hogy visszafogja az agresszióját, egy anya nem érzi magát rosszul a gyermeke születésnapján, egy anya nem utálhatja a telet akkor, amikor a gyermekei kint akarnak játszani. A gyerekei számára Vera olyan anya, aki fáradt, akivel nem lehet nevetni, viccelődni, játszani. A kimerült nő keresi a diagnózisait az észlelt krízisekre, a történet egy fontos pontján kimondhatóvá válik: „A férjem bántalmazott. Verbálisan és fizikálisan is” (54), ezzel elindítva az áldozatokra jellemző mantrákat. Vera próbálja az okozott károkat elbagatellizálni, az elkövető felelősségét elvitatni, sőt, a saját felelősségét keresni, miközben igyekszik elhitetni magával, hogy ha segítséget kér, hinni fognak neki, és elég erős lesz ahhoz, hogy szembenézzen a múltjával.

Halász Rita egy feszes nyelven megszólaló, számos problémát (például droghasználat, valláshoz való viszony, közéleti aktivizmus) a maguk helyén felvillantó regényt írt egy bántalmazó házasságából kilépő nőről. Ezzel együtt, noha a regény epizódjai rendkívül ügyesek, leírók és metaforikusak (elég csak a párterápia jeleneteire, A kis hableány mesélés és újramondás pillanataira vagy a drogfüggőség megragadására gondolni ahhoz, hogy ezt belássuk), narratívájában mégsem rejtegetnek valódi fordulatokat. A regényegészben minden a megjósolható helyén történik, Péter sztereotipikus bántalmazó férj: elállja a felesége útját, ha az ki akar lépni egy beszélgetésből, gyerekként kezeli a párterápián, és el kívánja hitelteleníteni a feleségét, problémáit túlérzékenységnek titulálni, Vera barátnője, Andi pedig cinizmusával és pszichológiai tapasztalataival a mindenkori olvasó gondolatait közli, így befolyásolva a cselekményt.

Ezzel együtt is, Halász Rita korábbi novella- és regényrészletpublikációi után első regényével az irodalmi élet számára fontos, figyelmes és okos szöveget hozott létre, amely a legjobbkor jelent meg ahhoz, hogy építő vitákat generáljon női szerepekről, generációkon keresztül továbbadott mintákról, mérgező kapcsolatokról és a mély levegővételtől való megfosztottság tapasztalatáról mint a nagy kisebbségi, ha tetszik, irodalmi témáról.

Veszprémi Szilveszter

(Megjelent a Tiszatáj 2021. novemberi számában)

Jelenkor Kiadó

Budapest, 2020

194 oldal, 2999 Ft