tiszatáj | 2014. június 24.

Tüzet gyújtani a versben

BAJTAI ANDRÁS KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA
Alighogy beléptünk a Nyitott Műhely ajtaján, a könyvespolcokkal, portrékkal és illusztrációkkal zsúfolt falak között egyből megcsapott minket az a fajta otthonosságérzet, amely a tárgyak beazonosíthatóságából táplálkozik, és amely a kortárs lírai irányzatok sűrűjében Bajtai-költészetet elhelyező beszélgetés közben csak tovább burjánzott bennünk […]

BAJTAI ANDRÁS KEREKEBB NAPOK CÍMŰ KÖTETÉNEK BEMUTATÓJA

Bajtai András harmadik, Kerekebb napok című kötetének be­mutató­jára eljutni ugyan nem volt sétagalopp, ám alighogy be­lép­tünk a Nyitott Műhely ajtaján, a könyvespolcokkal, portrék­kal és il­luszt­rációkkal zsúfolt falak között egyből meg­csa­pott min­ket az a fajta otthonosságérzet, amely a tárgyak be­azo­no­sít­ha­tó­sá­gá­ból táplálkozik, és amely a kortárs lírai irányzatok sűrűjében Bajtai-költésze­tet el­helyező beszélgetés közben csak tovább burjánzott bennünk.

Bajtai_Nyitott_Muhely_szerk_011

Dr. Tarján Tamás irodalomtörténész estet megnyitó laudációjában szót ejtett Bajtai legerősebben talán a fiatal Radnótihoz köthető világlátásáról, és az első, Remények állatkertje ciklusból kiragadott Eljövetel című vers felolvasása után arra is kitért, hogy Bajtai versnyilakat faragó, azokat sötét öntvénnyel bevonó költészete úgy mutat hasonlóságot Pilinszky poézisével, hogy közben ez a párhuzam mégsem válik egyértelművé. Ha egy kifejezést kellene keresni a kötet által boncolgatott témákra, a „szerelem sötét verem” épp megfelelő lenne, mondta, jóllehet, Bajtait sem Petőfi, sem a kortárs költők árnyéka ne fenyegeti, hiszen a Kerekebb napok túlmutat a jelenlegi magyar líra hagyományain.

Tarján bevezetőjét követően az est második moderátora, Mészáros Sándor, a Kalligram kiadó főszerkesztője vette magához a mikrofont, hogy az előzőekben elmondottakhoz hozzátegye, míg a kötetben valóban többféle vershagyomány feldereng – így például a ma már nehezen vállalható trubadúr líra –, addig Bajtai a modernség eszközeit is hatásosan kezeli. Ehhez kapcsolódóan a Kerekebb napok legnagyobb érdeme pedig éppen az lehet, hogy „rálelt” arra a nyelvre, amely képes nevet adni a megnevezhetetlen tartományban gomolygó érzelmeknek is.

Bajtai_Nyitott_Muhely_szerk_018

A beszélgetést megelőző összegzések ellenére a későbbiekben a szokásos sorrend érvényesült, így elsőként a címválasztás kérdésköre került terítékre. Bajtaitól megtudhattuk, hogy kötete címének eredetileg egy René Char-idézetet szánt – Líra az elzárt hegyeknek –, amely amellett, hogy esszéisztikus, már csak azért is a szívéhez nőtt, mivel szerinte egyszerre közvetíthette volna a tartalom érzelmi telítettségét, és azt is, hogy a megszólalás tekintetében birtokos szerkezetek várhatóak, nem is csekély mennyiségben. Tarján ez utóbbira reagálva elmondta, érdekes, hogy Bajtai épp a birtokviszonyt emeli ki, ő ugyanis úgy vette észre, hogy bár az elbeszélő nyelvileg valóban birtokolja ezeket a lírai tömböket, a ciklusokban semmiféle birtoka nincsen, éppen ezért a hiányból fakadó érzéseket tudhatja csak magáénak. Mészáros ezután a kötetcímek olvasót becsalogató funkciójáról beszélt, Bajtai pedig eloszlatta a kételyeket: elégedett az új, Kerekebb napok címmel, minthogy az egy kötetegészre ráolvasható jelentéssel bír – a szerelmi tragédia végével beköszöntenek a kerekebb napok.

Bajtai_Nyitott_Muhely_szerk_012

Tarján azon felvetése kapcsán, miszerint Bajtai rímellenes poétikát folytatna, a műhelymunka kulisszái mögé  nyertünk bepillantást. Kiderült, hogy András számára a rím kihívás, amelyet nem mindig tud és többnyire nem is szeretne megugrani, attól fél ugyanis, hogy azzal az alkotás természetességét veszélyeztetné. Ehelyett sokkal nagyobb hangsúlyt fektet verseinek belső hullámzására, vagy a fonetika szintjén történő összecsengésekre, amelyet egy, az Évszakok című szerzeményéből hozott sorral is példázott: „Végül eljött a tél, könyörület,/ temetni törmelékével, tanítani/ szigorú, fehér tenyerével.” Mészáros, aki a patetikusság mértékletes használatától elindulva az önironikus elemek és nyelvjátékok hiányáig tárgyalta a kötet által képviselt hangnemet, arra kérdezett rá, mennyire tudatos a szerző részéről az egyes lírai utak bejárása, illetve kikerülése. Bajtai elmondta, hogy annak idején Petri György A szerelmi költészet nehézségeiről című versének olvasása után úgy látta, nincs már érvényben olyan nyelv, amelyen szerelmes verset lehetne írni, később azonban a lelkigyakorlatok.tumblr.com oldalon megkezdett 20. századi világirodalmi gyűjtésnek hála visszatért a hite abban, hogy lehetséges a szenvedély nyelvén való megszólalás, más nemzetek költőinél ugyanis azt tapasztalta, hogy mertek patetikusak lenni és vállalták saját vízióikat. Ennek tükrében az is láthatóvá válik, hogy a Kerekebb napok új csapás a Betűember című második kötetben kijárt ösvényhez viszonyítva, amely többek között a csúnyaság esztétikumát tematizálta.

Bajtai_Nyitott_Muhely_szerk_007

Az ezt követően kortárs lírai irányzatok labirintusába belépő beszélgetés humorral vegyítve tárgyalta ki azt, mely szerzők hatottak és hatnak a mai napig Bajtaira, illetve kik azok, akiktől idézetek találhatóak a kötetben. Utóbbi kapcsán Tarján megjegyezte, hogy az elsajátítás sok esetben abból a vágyból táplálkozik, hogy bár a szerző nem írhatta meg az adott sort, annak saját szövegbe való beolvasztásával igényt tart rá, birtokában akarja tartani. Bajtai kötetében ilyen jelöletlen idézet például – ahogyan arról maga a szerző rántotta le a fátylat – Szőcs Géza Kettős szonett című versének egy sora: „égő pintyek a telihold kőgyomrában”. Mindezeken túl szó esett még a „telepes” kötődésről, amellyel kapcsolatban Bajtai elárulta, hogy a baráti viszony a Telep Csoport feloszlása óta ugyanúgy fent áll az egykori tagok között, szakmai szempontból viszont különváltak útjaik, önálló bolygóként kering már valamennyiük költészete. Saját lírájáról szót ejtve ezután azt is elmondta, amennyiben új kötetét kellene jellemeznie, azt az intim, meghitt és lázas jelzőkkel tenné, hiszen igyekszik minden versét egyedi lángon kiégetni, amelyhez – képletes értelemben véve – tüzelőanyagokat és poroltót is egyaránt bevet.

Bajtai_Nyitott_Muhely_szerk_004

Az est záróakkordjaként Bajtai végül a borítóterv rejtelmeibe bocsátkozott, amelyből megtudhattuk, hogy a fedőlapon szereplő borzaskata nevű növény tökéletes választásnak bizonyult, amellett ugyanis hogy gömbölyded formájú, olyan, mintha szögesdróttal volna körbefonva, az így módon fenyegetettséget szimbolizáló alakja pedig mintegy ellenpontozza a kötetcím békét sugalló kerekségét. Mészáros mindehhez hozzáfűzte, nyugtalanító hatással van az olvasóra ez a növény, ami nem baj, hiszen ez a nyugtalanság az érdeklődés kiváltója lehet.

 Szutorisz Szabolcs Bence

Fotó: Szöllősi Mátyás