Tiszatájonline | 2016. január 25.

Toroczkay András: Szomorú Alien

A konténer közepén csend. Odakint esik.
Az ablakot csukva kell tartani, füsttel telik
a pár négyzetméter, orrban égett alufólia szag.
A fiú széken ül, egyedül, ruháján forró viasz.
Kezében kopasz fej, „a kis apród”,
nézi a majdnem kiégett 60-as izzó
fényénél. A fej üvölt, vagy hisztérikusan nevet.
[…]

A konténer közepén csend. Odakint esik.

Az ablakot csukva kell tartani, füsttel telik

a pár négyzetméter, orrban égett alufólia szag.

A fiú széken ül, egyedül, ruháján forró viasz.

Kezében kopasz fej, „a kis apród”,

nézi a majdnem kiégett 60-as izzó

fényénél. A fej üvölt, vagy hisztérikusan nevet.

Kimerevített képek ilyenek,

mondjuk a legszomorúbb, a harmadik Alienből.

A szeménél az üvegszem helye még nincs kivágva.

De ahogy elnézi, rájön, nem is lesz. Elrontotta. Eldőlt:

soha nem kaphat hajat, üvegszemet, tárgyakat, ruhákat.

A bábu bőre még babának is túlságosan zombizöld.

Aztán az arcvonás-darabok a forró viaszba málnak.

(Megjelent a Tiszatáj 2015/7. számában)