Toroczkay András: Fehérvári úti történet

Ha azt írom, hogy a

Fehérvári úton történt, te

nem tudhatod, hogy az események,

hol is történtek pontosan,

mert én, aki a történetet írom,

teneked, aki azt olvasod,

nem kötöttem az orrodra, hol, melyik

városban, melyik házban történt, még akármelyik

városban, házban történhet,

ahol létezik Fehérvári út, a lényeg,

hogy a Fehérvári úton történt meg,

szerintem,

ez a bármi.

Sőt, az se biztos, hogy házban esett meg,

talán a Fehérvári és az Októberhuszonharmadika,

vagy a Fehérvári és a Sztregova,

esetleg valamelyik másik utca kereszteződéséhez közel,

(és akkor Budán,) vagy attól távol történt meg,

mert lehet, hogy egy áruházban, a CBA-ban,

vagy Reálban, esetleg az Allee-ban?,

de lehet, hogy a Regében, egy kocsmában,

vagy még arrébb a postán, egy pékségben, az órásnál,

talán az utcán, egy huzatos alléban,

egy átjárónál, közlekedési lámpánál, a tűzoltóság

épülete előtt, vagy netán azon, nem tudhatod, hogy hol,

főváros, vagy vidék?, ahogy azt sem, hogy nem hazudok-e,

mert hazudhatok: és mondjuk nem is a Fehérvári úton,

de még csak a közelében sem történtek meg a történtek,

lehet, hogy a Fővám téren, vagy a Szabadság téren, távolabb,

mondjuk délre, ahol fekete törzsek élnek,

Togóban, Kenyában, vagy Csádban,

vagy észak-keletre, ahol meg a nyenyecek,

tényleg, esetleg egy nyenyec sámánnal, erre gondoltál már?,

esetleg ott és vele esett meg az, ami megesett. Ha megesett.

Mert az is lehet, hogy ezekről a történésekről

én mit sem tudok, de azt igen, hogy ott,

Magyarországon, a tizenegyben,

a Fehérvári úton 2016 nyarán biztosan nem történt semmi,

biztosan nem történt semmi sem,

mert már rég nem történt arra semmi, talán

az nem egy ilyen történős környék, vagy épp mert

az egy olyan történéstelen környék, ennyi, de

még a közelében sem történt semmi sem, hidd el,

a végtelen úton, nem, a város sebében sem, a Feneketlen tó körül,

pláne, csak a tiszta kék ég, aminek mindenki úgy örül,

meg a forgalom a másik nagy tó felé, és felől,

meg a felhők, a fényviszonyok, meg a szirénázó mentők,

jönnek-mennek, le és fel, mint a kocogók, és tényleg

nem történik semmi, rég nem, csak a villamosok

járnak körbe-körbe, csak az eső esik néha,

föntről le,

és lentről fel, és föntről le zúgnak a liftek a házakban,

ezek a fémes emésztő-, vagy idegrendszerek,

csak egy lakó megharagszik néha, megőrül,

olyanokat mond a kéményseprőknek, meg a rendőröknek,

hogy

jézus krisztus az álmában, a többi kitalálható,

csak egy lakás megörül néha, leverik a csempét

a téglákról, csak kicserélnek egy égőt, és a város

is kicserélődik, mint egy test sejtjei, szépen észrevétlenül

kicserélődik a névsor, szép ez, mint egy testcsel,

kicserélődik mintegy magától, perpetuum mobile,

csak úgy, a lépcsőházi névtáblákon,

a Fehérvári úton, vagy bárhol, mindegy.

De az már egy másik történet.