Tokai Tamás: csöndnapló / három éjjel
ez az. ez mind az.
amit még éppen elbír.
sötét. álom. lét.
szemhéja mögött.
mintha krisztus. óvatos
derengés. feszül.
arcodhoz emeled a vizet.
sötét van. cseppekbe suttogod.
hallgatnál de nem tudsz.
istenről sem. felnézel.
ez a kép marad.
[…]
„Hanem az a legelőször megérzett
néma súly a dolgok mélyeiben.”
(Beney Zsuzsa)
(i)
ez az. ez mind az.
amit még éppen elbír.
sötét. álom. lét.
szemhéja mögött.
mintha krisztus. óvatos
derengés. feszül.
arcodhoz emeled a vizet.
sötét van. cseppekbe suttogod.
hallgatnál de nem tudsz.
istenről sem. felnézel.
ez a kép marad.
(ii)
ahogy megáldja
és szétszórja mind. letörli
végül. halad tovább.
mint kitartott hang.
szög süllyed a fába.
repeszti. pihen.
néha melletted ég. lángol.
olyankor jelen vagy. olyankor
történik valami. szavakat
karcolsz a sötétbe. szálkák.
reggelig. zarándokolsz némán.
(iii)
kezével int. itt
ér majd véget. lehunyja.
hol kezdődik el.
résnyire nyitva.
úgy hagyja most már. talán
harmadnap. újra.
ahol majd egyszer ki fogsz
lépni. te is. egyre üresebb.
egyre tisztább. ahogy
megdermed. innen. engeded.
itt kezdődsz majd el.
(Megjelent a Tiszatáj 2017/9. számában)