A beláthatatlan terjedelmű Tandori-életműnek nincs olyan szövege-szövegegyüttese, amely ne okozna meglepetéseket. Íme, a látszólag igénytelen darabok, amelyeket az olvasás első indulatának hevében papírra vetett a költő, 2006 és 2013 között szigorú rendszerességgel jelentek meg a Könyvhét című, az ismertetést-tájékoztatást megcélzó lapban. Tandori a kiadóktól és a szerzőktől kapott példányok között válogatott, s az olvasás nyomán támadt benyomásairól számolt be, méghozzá olyan nyelven, amelynek a sokakhoz szólás volt a célzata. Anélkül, hogy a színvonalból, a gondolatközlés „mélyfúrásai”-ról lemondott volna. Kiváltképpen érdekessé teszi a vékonyka kötetet, hogy sem a múlt, sem a kortársi magyar szépirodalomról nem szól, hanem világszemléleti, etikai, filozófiai, irodalomtörténeti alkotásokhoz fűz – mint a kötet címe pontosan jelzi – szubjektív kommentárt. Nem elégszik meg az ismertetendő mű egyszerű leírásával, hanem az adott mű nem egyszer kiindulópont, variációkat megalapozó lehetőség, hogy a Tandorit foglalkoztató, tág perspektívájú gondolatokkal szembesítse a lap olvasóit. Nem egyszer hasonló tematikájú könyvek együtteséről nyilvánít véleményt, más alkalommal egy-egy szerző több művét gyűjti csokorba, hogy ne csak a könyvekről, hanem a könyv szerzőjéről is közölje összegző véleményét. Kiemelkedő jelentőségű az a rövid tájékoztatás, amelynek során összefogja Igen, emberi nem címen, A vérfagyasztás dinamikája alcímmel ellátva a maga korában éles vitát kiváltó könyvet, Max Horkheimer‒Theodor W. Adorno A felvilágosodás dialektikája című művét a német felvilágosodás jeles bölcselőjének Moses Mendelssohnnak Jeruzsálemével. Előbb az ismertető részből egy rövidebb passzus: „A szerzőpáros (…) az emberi ész abszolútummá válásának tragédiáját elemzi, tárja elő, filozófushoz méltón, kivételes gondolkodói nagyság foglalatában.” Majd: „Rövidre fogva: a józan ész (idézőjelben is, nem is) a mítoszokat eltörölve (úgy ahogy) az emberi nem (emberiség) haladásának alapozásaként és kitérőjeként megalkotott egy (még valami istenséget is magába foglaló) rendszert, mely önmaga tökéletes ellentéteként uralkodik ma.” A zárójeles megjegyzések jellegzetes tandorisgesztusok: erősítés, kicsinyítés, olykor elhatárolás a funkciójuk. A két könyv ismertetése azonban a személyes életvezetés általánosíthatóságába fut ki. Az alap egy idézet Mendelssohntól: „Minél nemesebb egy dolog a maga tökéletességében, (…) annál borzalmasabb bomlásában.” Innen átlép egy maga kanyarította (idézem) „kosztolányis” aforizdióba, aforiz mába: „A por belep… leporolom magam. A kor belep – lekorolom magam.” S máris a költő belső világához érkeztünk. Még egyszer vissza a szerzőpároshoz, melynek művét nem kell leporolni, ehhez képest „Magunkat (…) kénytelenek vagyunk lekorolni.” Így a saját témáival – fordítja borúlátóra – érzése szerint 99 %-ban nem tud senkihez sem közel kerülni. Mi marad összegzésül? Ide előzetes ismeret kívántatik meg. Lessingnek a türelmesség gondolatát hirdető színműve, A bölcs Náthán, a vallási ellentétek, előítéletek ellen küzdő darab főhősét az író Moses Mendelssonhnról mintázta. Átadva a szót Tandorinak: „Se por, se kor. Vagy híre, pora, híre, kora. (legföljebb netán.) A bölcs Nathan helyett is csak a bölcs Netán van??” Kedves írójának, J. D. Salingernek három művét boncolgatja, William Faulknertől két prózai alkotást igyekszik olvasóközelbe juttatni, olyan régi és újabb bölcselők nézeteit ismerteti, mint Friedrich Nietzsche (Emberi, nagyon is emberi). Ernst Cassirer, SlavojŽižek (ez utóbbit megértő humorral), a szépirodalmi művek közül figyelmesen lapozza át Thomas Bernhardot, akit fordított, Simone de Beauvoirt és az Ottlik közelében látott Evelyn Waugh-t. Előkerül a szerkesztői fiókból egy közöletlenül maradt ismertetés, a kötetet pedig interjú vezeti be, itt fordításairól nyilatkozik. És olvashatunk sok minden mást is, Vaszary Gábor „tündérhab”-ú lektűrjét azzal ajánlja, hogy a maga műnemében és vállalásában kiváló, annál nem több és nem kevesebb. A szerkesztő Kiss Józsefnek hálásak lehetünk, hogy közzétette Tandori Dezső látszólag könnyű kézzel odavetett, valójában jól kidolgozott, alaposan megszerkesztett kis írásait. A kis a terjedelemre vonatkozik. Pontosabb jelző az érdekes, fontos, önmagáról olvasmányain keresztül szóló. Ekképpen az ismertetés műfaját vállalja, de a maga jogán kér és kap helyet irodalmunkban, a kritikatörténetben és Tandori remélhetőleg egyszer megvalósuló összegyűjtött műveiben.
Fried István
Tandori szubjektív. Tandori Dezső könyves írásai a Könyvhétben 2006-2013.
Kiss József Könyvkiadó
Budapest, 2022
140 oldal, 3240 Ft
