Úgy tűnik, még sokáig sokan leszünk öregek. Míg a világ egykéi fel nem nőnek. Csak azt a pár évtizedet, kb. két és felet kellene kihúzni valahogy.
Mert olvasom, mégis csökken a népességszám. Azt írja a prof., hogy a migránsok miatt a bérek se nagyon nőnek majd. A kicsi betéti kamatok miatt nem nagyon lesznek, vagy drágák lesznek a lakások. A sok öreg miatt meg magasak lesznek az adók. És mivel kevesebb ember születik, kevesebb kiváló, kreatív, innovatív ember születik.
Az öregeket ezért nem tudják majd se pénzzel, se logisztikával ellátni. Tisztára, mint a gazdasági válság idején, csakhogy az egész népeket, társadalmakat érintett, s aztán világháborúhoz vezetett. Ez a helyzet kicsit enyhébb, társadalmakon belüli háborúhoz vezet csak. Bár ki tudja, nem lehet könnyű ez se, a saját öregjeidet kutyasorban tartani.
Bár mindenki nagyon bízik itt a keleti kultúrákban, hogy ott nagy az öregek iránti tisztelet. Csakhogy évezredeken keresztül nevelték ezt bele a gyerekekbe. És alapja a szégyen volt, hogy szégyen nem gondoskodni a szülőkről. Itt meg, a nyugati kultúra romjain az a szégyen, ha valaki a gyerekén élősködik. Mert itt meg össztársadalmi az idősek eltartása. És a mindenkori kormányok szabják meg a járandóság mértékét. Minél kevesebbet, hogy az adózók ne lázadjanak fel.
Szóval inkább szégyenverseny folyik a világban, ahol jobban szégyenkeznek, több jut az öregeknek. Bár el is lehet tűnni, meg lehet pattanni a helyi, keleti közösségből, és a nyugati politikusnak se tiszte öregeket látogatni, kérdezgetni őket, mit esznek, mit nem.
Az öregeke meg ténylegesen szégyenkeznek, hogy el kell őket tartani. Küzdenek szépen egyénileg a ténnyel, hogy fogyóban testük, elméjük ereje. Én is alig várom már a nyugdíjkorhatárt. És úgy csinálok, mintha olyan dolgozó lennék, mint bárki. Holott rengeteg vitamin és high technic táplálék-kiegészítő tart egyben, amit a gyerekek küldenek a világ minden tájáról. Mintha versenysportoló lennék, bár ez is sport, elevickélni valahogy a nyugdíjig.
És lehet, lehet, hogy egyre kevesebb ötletes ember fog születni, de egy azért csinálhatna nekem egy emésztőgépet. Több energiám maradna, jobban bírnám a munkát, ha valami előre emésztené nekem a kaját, s nekem már csak fel kéne szívni. Pihentetve lenne a gyomrom, májam, vékonybelem. Én meg összeszednék minden hullott, maradék kaját, fogyasztásra még alkalmas zöldséget, gyümölcsöt, és bevágnám a gépembe. Az ízét úgyse érezném, mert az egészet benyomnám egy kis lukon át a beleimbe. Az élelmiszer- és gasztroipart máris kizárhatnám az életemből.
Most már csak az a logisztika izgat még, mert azt írja a stanfordi prof., hogy az se lesz. Nem lesz, aki eljuttasson bármit is az öregekhez. Akkor viszont öregek háza lesz, öregek telepe lesz. Sok-sok öreg egy helyre zsúfolva.
S akkor gettó lesz, világháború nélkül, igaz. És még belső háborúskodás se kell majd hozzá.
Csak sok-sok lelemény, ötletesség a túléléshez, a másik átverése, becsapása. Ahogy mindig is. Seniorok elmebajnoksága az átvágásban.
