TANDORI DEZSŐ EMLÉKÉRE Zajtalanul esteledik. Tojáshéjak és szépia fragmentumok Vonzó káoszában felröppen a vállra egy veréb, Most lelkében keletkezik érző és közeli lét. A felhajtott ingnyak és a nyakba lógó haj Árnyékában. Gyöngéd óvatossággal s vigyázva. S a kicsi szárny végigsimítja a fülkagylót. Mint langyos és édeskés Golf áram. S az apró nyak-pihéket csőrével csipkedi s kaszálja. Majd elalszik a gazda hason, három párnán. S mintha gondolkodna a veréb. Üldögél a lábán. Szerelem és ármány. Álmában a csillagkupola-kalitka megreccsen. Táncra perdül Szpéró, Tili és Samu. Egy szúnyog és egy pók bámulja őket. Egybeszövődik veréblélek és írói szív – Szabadság fogan a fűillatú csendben.
Kántor Zsolt ezt a verset idén tavasszal küldte, akkor megbeszéltük, hogy Tandori Dezső születésének 85. évfordulójára fogjuk időzíteni. Sajnos Zsolt ezt már nem érhette meg.
