eljövetel
égbefont karral állnak a hársak hideg van parázslanak a csillagok marsnak áldoznak már és a mának de égi magasok harmatozzatok romokban dideregnek a házak jeges honában a hold ma oly kerek remény fűti a halálos lázat ha félelmet izzadnak a bunkerek felkapta az akna az illatot ahol az idén is elfúlt a tavasz belövéstől reng a föld izgatott mert vétlen katonákat hajtanak fiatalon korai halálba akik a térképre rátenyerelnek tombol az őrült jólét de árva lesz egyre több és több ártatlan gyerek imára kulcsolt csupasz hárságak igaz feltámadást ígér az írás jöjj el hogy békét hozz a világnak bankpalotákba nem hallik a sírás a templomba költözik a jászol angyali énekkel megváltót várnak adjál új igét a romlott világnak mielőtt újra keresztet ácsol
január negyvenhat
játékos a tél szállnak a hópihék a szobában nyár van a villanyfényben a hátteret szűri az ablakkeret gyerekkor szánkója siklik odakint retinámon feszül a mozivászon az üres kapy utca meredek pálya irhabundám alatt borzong a fagy jégkések járnak át az ifjúságom játékos hópihék az eget járják siklik a szánkón a képzeletem eltévedt öregek söprik a járdát a rommá lőtt patinás villák előtt háború incseleg öregkorommal mégis a friss hó illatát érzem a filmszakadás sem ijeszt még a szoba csendes csak a kép változik
