őszi kikerics
voltak szép napok mit ád az élet
borús napok áldást hozó eső
kőbe faragott kemény remények
nem veheti el már haszonleső
szerelmek a virágos szűz rétek
egy kézfogásba rejtett érzelem
platánok alatt csoszogó vének
zsörtölődnek azt hinnéd mérgesen
nem veheti el más nincs hatalma
a gazdag élet megszerzett jussát
a lélek emlékek birodalma
nem vár hogy köreiket lefussák
csak csonka csontok tetem maradnak
új világra nyílik lélekablak
kétségek október
már későn ébred a reggel
hideg hajnalok kékje alatt
égni kezd a horizont a pára
mintha a parázs ma kialudna
mondd eljön-e még a nappal
az égi erők hatalma elbír-e
az emberi ostobaság üszkével
gyilkol ma válogatás nélkül
a bosszú tüzével ébred
vagy a kékségre felül
a déli fény s erő éltet
a kór visz el vagy a rakéta
rozsdás vas a modern fegyver
folyamatos a hatalmi gőg
*
herceg az isten jobbján
szentjeid szavát a madarakhoz
fordítsd emberi nyelvre
hátha még meghallgatják
mielőtt ideér a tél
ősz van érik az utolsó gyümölcs
gesztenye hull koppan az útra
ne várj az élet könyve már törölt
utolsó barack íze múltba
kísér maradtál volna inkább bölcs
ingerel még elolvad a szádban
elillan amint a szerelem
bűvös kertjét bejárnád hiába
a szégyen utolér gyötrelem
átkozza az öregkort gyalázza
dohos szavak még eldadoghatsz
aztán besüppedsz mint a matrac
