Órákba telhet mire tiéid vacsora abbamaradt imádkozás után álmukból végre ébredezni kezdenek a világ kertjében veríték vér súlyos aromája úgy úszik a világ kertje – nem moccan egy fűszál se – valami petróleum-szín búban a kinyilvánítás mégis az lehetne most ha láttatod ki térdel a kerti éjfél a megvilágosodott szenvedés fényénél már mint sérthetetlen lélek tárulkozik várja a készülő napot tudva Isten nem ítél unos-untalan csak egyszer lehetett próba tárgya vehető-e egy név alá (aligha mentségtek: ha pusztán relatíve) kint-bent mindenek gyötrése hátha később ez ugyan: megváltása
