V. ÍRÓK GYÚJTÓPONTBAN NEMZETKÖZI IRODALMI FESZTIVÁL SZABADKÁN
Szex, drogok, rock’n’roll, de legalábbis Playboy, délszláv háborúk és punkzene – ezek álltak az idei Írók Gyújtópontban Nemzetközi Irodalmi Fesztivál fókuszában. Egy hétvégére nyuszismagazin-szerkesztő, a kilencvenes éveket frontvonalban túlélő és hobbiból zenélő szerzők árasztották el Szabadkát.
A választási kampány előtti utolsó pillanatokat kihasználva a kultúra három napra visszahódította a város központját, s a politikusok plakátjai helyett a Danilo Kiš Alapítvány reklámanyaga fehérlett a csigalassúsággal épülő Népszínház betonszarkofágját jótékonyan eltakaró kerítésen. Március 29-e és 31-e között immár ötödszörre adtak találkozót egymásnak az ex-jugoszláv térség és a Szerbiával szomszédos országok alkotói, hiszen nemcsak irodalmárok gyülekezőhelye volt a Szabadegyetem, a Lifka Sándor art mozi és a Studio 11, hanem képzőművészeké és zenészeké is. A rendezvény szervezőinek fő célkitűzése ugyanis a kortárs irodalom népszerűsítése mellett a régió művészei közötti kommunikáció serkentése.
A fesztivál csütörtöki megnyitóján a régebben street-art aktivistaként tevékenykedő Stark Attila kiállítását tekinthettük meg. A Kulocity című képes naplójának underground grafikáiról és a közéleti személyiségeket majomként ábrázoló képeiről ismert képzőművész eddigi munkásságának legjellegzetesebb darabjait hozta el Vajdaságba. Ezeket az alkotásokat a városi lét, a szubkultúra szimbólumrendszere és az ironikus képregényjelleg határozza meg. Megtekintésük ideális bevezetőt nyújtott az újabban trash metal zenekarban nyomuló, ám önmagát a punk filozófia élharcosának nevező Marko Vidojkovićtyal való beszélgetéshez. Az 1975-ös születésű belgrádi író regényeiben saját elveszett nemzedékének portréját igyekszik megrajzolni, s a fesztiválon nemcsak az ezekben uralkodó obszcén nyelvezetről, szexuális túlfűtöttségről és kábítószeres élményekről beszélt, hanem arról is, hogy még Playboy- és Maxim-szerkesztőként sem volt olyan közkedvelt, mint mostanság a Kurir napilap hétvégi számának állandó kolumnistájaként. A Sex Pistols-pólós szerző világából azután Lengoldlandbe csöppentünk: a fesztivál következő vendége Jelena Lengold volt, aki tavaly – elsőként a szerbiai írók közül – elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját a szerb olvasók körében is nagy sikert aratott Vašarski mađioničar (A vásári mágus) című kötetéért. Mint mondta, két visszatérő témája van: a férfiak és a nők közötti különbség, amely színesebbé teszi az életet, meg az öregedés és a halál szörnyűséges kórusa ellen küzdő hangok. Ez utóbbi – persze a Bukowski-hatásokkal átitatott rock and roll irodalom értelmében – igaz a niši születésű Zoran Ćirićre, vagyis Magični Ćirára is, aki Hobo című bestselleréért 2001-ben elnyerte a szerb irodalom legrangosabb elismerését, a NIN-díjat. A napot a Mršavi pas és a pockok kórusa koncertje zárta.
A fesztivál második napját az ex-jugoszláv térség mainstream irodalmának legismertebb szerkesztője, Kruno Lokotar nyitotta meg, aki mára olyannyira központi figurája lett a horvát könyvkiadásnak, hogy magáról egyszerűen csak úgy nyilatkozott: „Én nem író, hanem írók vagyok.” Lokotar nemcsak a könyvpiac jelenlegi helyzetéről, hanem az általa szervezett alternatív irodalmi fesztiválról, a FAK-ról és az örökébe lépő, kevésbé zúzós KROKODIL-ról is beszélt. Ennek a hangulatáról egyébként Boris Dežulovićtól is hallhattunk pár szót, noha ő főként állandó ihletforrásul szolgáló szakmájáról, a szabadúszó újságírásról mesélt, melynek révén jelen volt Mostar és Vukovár ostrománál is. A politikai szatíráiról híres író három évig élt Belgrádban, akkor lett a szerbiai televíziózás mérvadó magazinműsorának, a Peščaniknak a munkatársa, később azonban visszaköltözött szülővárosába, Splitbe, s jelenleg a Globus hetilap jegyzetírója.
Őt a József Attila Kör tagjai, Kele Fodor Ákos és Áfra János követték, akiket Gaborják Ádám JAK-elnök mutatott be, majd Benedek Anna bírt szóra a vizualitás és az irodalom összefonódásaival kapcsolatban. A Prizma filmművészeti folyóirat szerkesztője, Kele Fodor Ákos tavaly megjelent Textolátria című kötetéből olvasott fel, s már a szövegimádatot, az értelmet nélkülöző olvasást jelentő címadó filológiai műszó kapcsán kikötötte: ő igazi betűbuzerátor, aki előszeretettel kísérletezik a betűk vizuális terhelhetőségével. Mint mondta, szeret a képversek matematizált szerkezetével foglalatoskodni, bár ez a műfaj a barokktól a neoavantgárdig igen nagy hagyományokkal rendelkezik. A folytonos kísérletezés miatt éppen ezért nem tartja úttörőnek magát, inkább csak naprakésznek. A KULTer.hu szerkesztője, Áfra János már 18 évesen szkennelt elektrografikákat készített, s ebből a szkenner-artból eredezteti azokat a csúsztatásos technikákat, amelyek költészetét a mai napig meghatározzák. Benedek Anna a két fiatal költő poétikáját a szövegvilágok közös vonásainak felskiccelésével próbálta összehasonlítani: kiemelte, hogy közös bennük a traumatizált, nem egyszer sokkoló gyermekkor, a társadalmi jelenségekre érzékeny „szociobölcsész” hozzáállás és a nyelvi idegenséget leépítő „ökumenikus nyelvfelfogás”, amely ugyanúgy merít az orvosi „roncstelepből”, mint a népi kifejezésekből. Ezt bizonyítandó, az est végén Áfra János megszavaztatta a közönséget arról, hogy mi legyen hamarosan megjelenő kötetének címe: Torzulásívek vagy Glaukóma. A JAK-osok vendégszereplése után a kilencvenes évek horvát fenegyereke, Renato Baretić telepedett a művészmozi székébe, majd az Omladinac 11 lépett fel.
Szombaton elsőként a bloggerből költővé avanzsált Zoran Trklja versmaratonjának lehettünk szem- és fültanúi, majd Robert Perišić következett, akinek magyarul is megjelent a Köpd le, aki rólunk kérdez című kötete, melynek dezorientált nagyvárosi fiatalokról szóló történetei a délszláv háborúk személyes vetületeit boncolgatják. A zárónap legfontosabb eseménye kétségkívül a Ladik Katalinnal való beszélgetés volt. Az Új Symposion első nemzedékének emblematikus alakja, a hatvanas−nyolcvanas évek világhírű neoavantgárd performere Élhetek az arcodon? című regényes élettörténete kapcsán elmesélte: sohasem vezetett naplót, ezért is esett nehezére, amikor a Terasz.hu és a Litera kérésére napi bejegyzéseket kellett írnia. Számára a jelen megörökítésének ez olyannyira erőltetett módja, hogy a határidőre való írás szerinte leginkább az abortuszhoz hasonlít: úgy kell magából kihúznia az emlékeket. A létesszenciákat ő jobban szereti versekké összegyúrni, melyek olvasás közben leveskockaként oldódnak fel. Ennek ellenére a naplójegyzetek készítésekor adódott az ötlet, hogy megjelentesse autobiografikus-önreflexív kötetét, melynek immár a második részét írja, amelyhez remélhetőleg – érzékeltetve művészetének multimediális vonásait – DVD-mellékletet is csatolnak majd. Mint mondta, az útban levés az életstílusa, hiszen egyformán otthon érzi magát Újvidéken, Budapesten és Hvaron, mégis mindig Vajdaságból „dobbant”, mert a jugoszláv kultúrában találhatók meg a gyökerei. S ha már a gyökereknél tartunk, Ladik Katalin esetében is fontos felhívni a figyelmet az Új Symposion szerepére: a fiatal irodalmárokból álló szerkesztőség olyan hátteret biztosított a művésznőnek, amelyre bármikor támaszkodhatott.
A Sympo szellemi erőterének vonzásáról, a legendás folyóirathoz fűződő fétis-élményről számolt be a Symposion 3 in 1 című blokk többi részvevője is. A kiváló tematikus számokkal jelentkező veszprémi Ex-Symposion (mint kiderült, alapításakor Tolnai Ottó javaslatára majdnem Exit) képviseletében Bozsik Péter főszerkesztő és Józsa Márta szerkesztő, a kétnyelvűségével és erőteljes képiségével az Új Symposion örökébe lépő szabadkai Symposion képviseletében pedig Sirbik Attila főszerkesztő és Bencsik Orsolya szerkesztő emlékezett meg az „anyalap” 50 évvel ezelőtti megjelenéséről. Mint elhangzott, a Symposion legújabb száma, a Közép-Kelet-Európa közhelyei alig néhány hete jött ki a nyomdából, s pénzhiány miatt mintegy két évre volt szükség az elkészüléséhez. Mint Ladik Katalin megjegyezte, a Sympo sokat tesz az elszigeteltség megszüntetéséért, hiszen szövegei két nyelven is olvashatók, s ezáltal mintegy hidat ver két kultúra közé. Épp ezért lenne jó, ha a következő, Trauma/Nosztalgia számnak nagyobb lenne a támogatottsága. Az est és a fesztivál Nenad Gabrić koncertjével ért véget a Studio 11-ben.
Berényi Emőke
