Öreg költőnek

Bár a verset maga Juhász sem az 1925-ös végső változatnál, sem korábbi, sem későbbi írásaiban nem kapcsolta Kisshez, igazolni látszik a megállapítást kettőjük szoros viszonya: Kiss egyengette a kezdő költő útját A Hétben való rendszeres megjelenéssel. Figyelemmel kísérte pályáját s ha kellett, biztató sorokat írt a vidéki elszigeteltsége miatt elcsüggedő Juhásznak (1), aki később is sokszor emlékezett meg szeretettel, hol meghatottan, hol mosolygósan a költő-szerkesztő mesterről.

A vers Kissre érthető tartalma mellett fontos érvet jelent a kritikai kiadásban rögzített 1909-es megjelenés is (2), ráadásul címe erősen emlékeztet a „Kiss Józsefhez” 1905-ös, első változatának „Öreg poétám” címére. (3)

Kettőjük személyes ismeretsége Juhász egyetemi ideje alatt kezdődött, egy szemináriumi előadásra készülve kereste fel Kiss Józsefet, aki rájött, hogy a fiatalember maga is versel, s lapja következő számában közreadta a versét. (4) Mivel A Hétben először 1904. január 24-én jelent meg Juhász-vers, kikövetkeztethető, hogy ugyanazon év január elején, másodéves korában ismerkedhettek meg személyesen.

1909-ben valóban megjelent a vers, nem csak a kritikai kiadásban jelzett „Nagyvárad”-ban és egy későbbi publikációban leírt helyen, a szekszárdi „Közérdek”-ben (5), hanem más vidéki újságban is (6), néhány szedéshibának tulajdonítható eltéréstől eltekintve azonos szöveggel. Adott volt tehát egy 1909-ben született vers, amit a Juhász-kutatás az addigra elmélyült barátságra alapozva besorolt a költő Kiss József-versei közé.

A véletlen adta kezembe az egyetemi ifjúság lapja, az Erő 1902. október 3-án megjelent 30. számát, amiben Juhász-versre bukkantam. Címe: „Öreg költőnek” (7), gyakorlatilag az 1909-es megjelenéssel egyező szöveggel.

A költemény tehát az eddig feltételezettnél legalább hét évvel (!) korábban keletkezett, az elsőéves egyetemista Juhász helyezte el a lapban, ráadásul két héttel később a „Szamos” nevű vidéki újság is közölte, azonos szöveggel (8), így 1902-ből két megjelenése is van.

Ez önmagában mindössze egy versnek az életműben jóval korábbra sorolását és egy bő lábjegyzet-módosítást jelent a kritikai kiadás évtizedek óta esedékes új változatában – de a hét évvel korábbi megjelenés el kell gondolkodtasson azon: az Öreg költőnek valóban beletartozik-e Juhász Kiss József-verseibe?

Feljebb már írtam, személyes megismerkedésük egy és egynegyed évvel később, 1904 januárjában volt.  Önmagában az 1902. októberi megjelenés teljességgel nem zárja ki, hogy Kiss ihlette a verset, hiszen Juhász két évtizeddel későbbi, már idézett emlékezése arról vall, hogy egyetemistaként látta a Kerepesi úton Kisst (9). Ha ez 1902 szeptemberében volt, akkor nem kizárható, hogy a verseiből már ismert idős költő megpillantása adta a lökést az Öreg költőnek megírásához. Ennek esélye azonban elég csekély, hiszen a beiratkozás 1902-ben szeptember 1-12. között történt (10), ismerkednie kellett a kollégiummal, egyetemmel, várossal és a nyomdai átfutás miatt legkésőbb szeptember végén le kellett adnia a kész verset. Tegyük hozzá: ha valóban Kiss ihlette volna a verset, talán csak nem felejtette volna el a róla írt emlékek közt ezt, mint legelsőt, ismeretlenül írtat megemlíteni…

Megkísérlem, hogy e nagyon kis eshetőségű megoldás helyett egy másik, valamivel valószínűbbet vázoljak fel.

1899-ben a Magyar Tudományos Akadémia pályázatot írt ki hazafias költeményekre, amire negyven-egynéhány pályamű érkezett. Palágyi díjazott verse mögött a második helyezést elért verset Pap Kálmán írta – Öreg költőnek címmel… (11). Ezt a művet több országos napilap is közölte, sőt, alkalmat adott egy bizonyos Szűts Jenőnek, hogy azonos címmel (!) megírja annak kiábrándultabb, az előző költőgenerációt végleg eltemető versét. (12) (A jegyzetekben mindkét verset közlöm.)

A fiatal Juhász Gyulánál igen gyakori az olvasmányélmény ihlette vers, nem lehetetlen tehát, hogy az egyik (vagy mindkét) „Öreg költőnek” címmel megjelent vers olvastán találta meg a téma, amiből az 1902-ben legalább két helyen publikált saját változat született. Ezt a művet 1909-ben, már ismert költőként vette ismét elő, több lapban is elhelyezte, majd 1925-ben hat sorral meghúzva, néhány stiláris módosítással öntötte végleges formába.

Nem tudjuk kétséget kizáróan megállapítani a vers megírásának mozgatórugóját, az olvasmányélménynek azonban szerintem nagyobb a valószínűsége, mint a Kiss Józsefhez kapcsolásnak. A most fellelt folyóiratszám azonban reményt ad újabb, tisztázó adatok felbukkanására (13).

—————–

JEGYZETEK

(1) Kiss Máramarosszigetre, 1907 júniusában írt levelét ld. Paku I. szerk. JGY 1883-1937. Bp.1962.  103.p.

(2) JGYÖM I. 283.jegyz.476-477.p.

(3) uo. 383.p.

(4) Juhász Gyula: Csevegés (Szegedi Napló 1922. jan. 22.)

(5) Csányi László: Babits tájai in: Tolna megyei Népújság 1969. aug. 17.

(6) Somogyi Újság 1909. szept. 8.

(7) Erő. Társadalmi, tudományos és művészeti egyetemi ifjúsági hetilap. Főszerk Wlassics Tibor. A hetilap digitális formában nem érhető el, néhány közgyűjteményben (OSzK, PIM) lelhető fel belőle több-kevesebb szám. Elgondolkodtató (és bizalomcsökkentő), hogy Lakatos Éva irodalmi folyóirat-bibliográfiája csak a II. évfolyamnál jelez hiányokat, mintha az I. évfolyamot maradéktalanul feldolgozta volna, Juhász mégis kimaradt a szerzők felsorolásából… (A gyűjteményben kutatva meg kellett állapítsam: a PIM-nek csak néhány szórványszáma van meg az I. évfolyamból, az általam idézett 30. szám is hiányzik.) Ugyanakkor a lap nem teljesen ismeretlen, hiszen az Erő 1902. április 6-i számában megjelent Ady-vers, a Fantom szerepel az Ady kritikai kiadás II. kötetében (Bp.1988). (Az Erő 30. száma a birtokomban van, antikváriusként néhány tucat más folyóirattal együtt vásároltam meg.)

(8) Szamos 1902. okt. 19. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület közlönye heti két alkalommal jelent meg Szatmárnémetiben. Rejtély, hogyan talált egymásra a lap és az egyetemista Juhász.

(9) „Magát a költőt először egyetemi diák koromban láttam, a Kerepesiút sarkán, a nyüzsgő, zsibongó emberfolyam egy kis szigetén.”(J.Gy.: Csevegés. Szegedi Napló 1922. jan. 22.) –  Grezsa Ferenc (J.Gy. egyetemi évei 1902-1906. Bp.1964. 50.p.) a fenti szövegből (kissé megalapozatlanul) azt a következtetést vonja le, hogy ekkor elsőéves volt Juhász: „A törpe termetű, szürkeszakállas, sportsapkás költőt először elsőéves korában látta a Kerepesi utca sarkán az emberforgatagban.” – Mivel A Hétben először 1904. január 24-én jelent meg Juhász-vers, kikövetkeztethető, hogy ugyanazon év január elején, másodéves korában ismerkedtek meg személyesen, így a Kerepesi úti eset a költő másodéves korában ugyanúgy lehetett, mint elsőéves korában…

(10) „A kir. m. tudományegyetemen a beiratások az 1902—03- ik tanév 1. félévére folyó évi szeptember 1-én kezdődnek és bezárólag 12-ig tartanak.” = Budapest, 1902. aug. 26.

(11) (Az MTA pályázata hazafias versekre) „Ezután Hegedűs István olvasta föl a birálók jelentését a Farkas-Raskó pályázatról, mely évről-évre hazafias költeményt kíván. A birálók szerint a 44 pályamű közül hat költemény érdemel figyelmet : «Az ojtozi szorosban», «Miért nincs költő», «Rodostói hangok», «Nemzetes úr», «Öreg költőnek» és «Vádaskodók». Legjobb a három utóbbi. A bírálók az «Öreg költőnek» czíműt dicséretre, a « Vádaskodók»-at jutalomra méltónak ítélték, mert mély érzésből fakad. A jeligés levélke Palágyi Lajos ismert fiatal író és hódmezővásárhelyi polgári iskolai tanító nevét tüntette ki.” = Vasárnapi Újság 1899. 14.sz.

A vers részletes méltatása az Akad. Értesítő 1899. 4. sz-ban. Teljes szövege megjelent a Vasárnapi Újság 1899. 29. számában:

Pap Kálmán
ÖREG KÖLTŐNEK.

Ha megpillantlak — mi titkos igézet:
Föllobban bennem a hamvadó érzet,
Mint köd napsugárra, lelkem fásultsága
Ugy szerteszéled.

Megszólal ajkad , régi álomképek,
Eltűnt ifjúság lelkembe megtérnek,
Ha zsolozsmád hallom, im, megtérve vallom :
Hiszek, remélek.

Honszerelemről — hisz dal ma is zendül,
Benne a szó mind szépen összecsendül.
Dalos bőven támad, ki hogy nagyobb nálad,
Mind tudja szentül.

Jól hallom őket; ajkukon az ének
Fülemnek kedves, de szívem nem éled.
Bármi csodás szépen hímzett köntösében,
Fakó a lélek.

Te szedj bár díszül mezei virágot,
Reszkető kezed azért mégis áldott.
Virágaid lelke fölrepül a mennybe
S tetszést talál ott.

Te szép hazádról ha szólsz tűzben égve,
Neve ajkadra nincs hiába véve ;
Érte nemcsak éltél, harczmezőn is néztél
Halál szemébe.

Igy van reánk is még a sorsnak gondja:
— Van, ki a múlt szent igéit elmondja.
Nagy idők téged küldöttek a végett
Egy szegény korba.

Ragadd hát lantod föl a régi hévvel,
Öröklött kincsed oszd közöttünk széjjel.
Mit így adsz részül, hazádnak megtérül,
Sohasem vész el

(12)  Szabadság 1900. ápr. 14.

Szüts Jenő:
ÖREG KÖLTŐNEK

Mond csak öreg költőm,
Minő varázs vert meg? —
Oly erőtlen vagy, mint
Járni kezdő gyermek,
A ki most tanulja
Ezt a mesterséget
S minden lépésével
Hibás módon téved.

Bár igaz, hogy régen,
Halgató ajakkal,
Néma csüggedésben
Talált esti hajnal, —
De hisz’ a madár se
Zengi dalát folyton,
El-elpihen olykor
Enyhet adó lombon…

Mégis, látod, kissé
Különös ez tőled,
A ki egykor szinte
Uraltad a földet,
Most úgy félre ültél,
Mint az öreg szarka.
Kopott, ócska tollal,
Busan, elhagyatva.

Értelek én, öreg,
Hogy miért e bánat,
Mely szivedben, mint a
Vad zivatar támadt;
Értem szenvedésed,
Értem hallgatásod, —
Dicsőséged sírját
Készitgeted, ásod.

Bár az egész földön
Babér-erdő nőne,
Már neked nem jutna
Egy szál se belőle;
Nézz csak körül, mennyi
Puszta homlok várja, —
Édes öreg fejem,
Ne számíts te rája.

Uj nemzedék támadt,
Sírba dőlt a régi,
A te nótáidat
Nincs már, a ki érti, —
Mert mi egykor tetszett,
Csak unalmas már ma:
Holdvilágnál zengő
Méla hangú hárfa.

Kivénültél, pajtás,
Ez a baj itt, látod,
Hajító fát sem ér
Ócska nyafogásod,
A te nótád nem kell,
Rég idejét múlta,
Fogadd meg tanácsom —
És ne is kezd újra.

Ne higyj te a kaczér,
Napsugaras nyárnak,
Nem a te időd ez,
Más csillagok járnak: —
Őszi szél kavarja
Kósza felhők rongyát,
A mi elmúlt, többé
Vissza nem jő hozzád.

Jobb lesz, ha elnémulsz,
Bárha szived fáj is,
Nem használ itt sem köny,
Sem érzékeny frázis.
Vigasztalódj — ez a
Vén poéták sorsa.
Egymásután szépen
Így megyünk el sorba!  

13) Juhász Gyulának az Erőben ez az egyetlen verse jelent meg, talán mert az itt megjelent publikációkért a lap nem tudott fizetni az arra igencsak rászoruló egyetemistának. Az Országos Széchényi Könyvtár mikrofilmen őrzi a folyóirat anyagát, de sajnos az sem teljes, hiányoznak az 1903. 1-6., 9. és az azt követő (esetleges) számok. A folyóiratot érdemes lenne feltárni, a Gellért Oszkár-kutatás pl. biztosan profitálna belőle.                                                                                                            

Kárpáti Miklós