Nyóc élet

Ismét egy prózakötettel, pontosabban egy novelláskötettel jelentkezett Novák Valentin, az immár sok-kötetes író-költő. A címe: A szolnoki csata, és a Hungarovox kiadó adta közre, ebben az évben.

Az életerős kötet – szó szerint élet van benne; még ha többnyire nem is a vidámabbik oldalát találjuk benne; és szintén szó szerint erő van benne; amely az említett életből ered – olyannyira eleven, de korántsem pezsgő, inkább fortyogó nyelvezetű, hogy az olvasó döbbenettel ismer rá: Jé, ilyen a mi világunk! Valósághű… Hiszen vannak olyan festmények, amelyek mellé oda kellene írni, hogy: „A kép illusztráció!”

És valóban ilyen a világ. Ám, az írótól már megszokott magasszintű humora földobja, megszínesíti a rózsaszínnek azért csöppet sem nevezhető szövegeket. Például ekképp: „(…) A lányokat pedig szigorú, helyszíni dorgálásban részesítették, amelynek folyamán gyakran elhangzott a szocialista erkölcs szóösszetétel.” (15.). Érdekesség, hogy Szolzsenyicin ezt a bizonyos szóösszetételt nem tartotta érvényesnek, akarom mondani teljességgel értelmetlennek tartotta: mondván, hogy e két szó kioltja egymást, nem fér meg egymás mellett, egymással össze nem egyeztethető… És mondott egy másik hasonlót is: „erkölcsi-politikai.” Ami szintén nem rossz…

A szolnoki csata természetesen nem tévesztendő össze „A szolnoki csatával”, amelyet is 1849. március 5-én vívott meg győztesen a Damjanich vezette magyar a sereg az osztrákokkal szemben. A novella mindenesetre: „Játszódik: Budapest, Május 1. út 45., Állami Szociális Intézet, 1979. március” (7.) És egészen másmilyen csatározást jelenít meg, bár ugyanúgy márciusban játszódón, de karakteresen és igen szórakoztatón: „(…) Hát ennyit a valóságról. Így esett a rokkantak találkozója a szolnoki KISZ-alapszervezettel.” (16.) – írja Novák a novella végétáján.

A híres-hírhedt Nyócker, ahol az író él, alkot, és dolgozik, hallatlan inspirációkat nyújt – persze, művészként értendő ez. Ebben a novelláskötetben is jó néhány mű tanúskodik erről. Egy kis helyi kultúrtörténetet is belecsempész Novák: „(…) ópiumszippantásnyira innen, álmodott magának szebb világot Gulácsy. Kezeletlen elmebajjal és egy negyed kerülettel arrább Csáth Géza élt és dolgozott…” (53.); „(…) de Krúdy is itt hajolt meséi fölé, vagy Bodó Béla e helyt leplezte le könyörtelen novellájában a másik alkoholbeteg Cholnokyt, a Viktort… (uo.)

Egyáltalán nem tartom valószínűtlennek, hogy A szolnoki csata az eddigi legérettebb műve Nováknak. Azt mondják, hogy jó prózát 50 év körül, vagy -után kezd írni egy író. Lehet, hogy így van. Az biztos, hogy Novák Valentin elérte. Nemcsak ezt a kort, hanem megszerezte mindazt a tudást, tapasztalatot, sőt a körülményeket is, amelyek mind lehetővé tették, és teszik, hogy író lehessen. A körülmény pedig… „Budapest. Nyóc. Salföld. Janó tájéka ez. (Mit tagadjam, az enyém is).” (53.) – vallja be Novák.

A művészi érzékenység egyik szinonimája lehet a reménytelenség. Mely a művész legfőbb motorja is egyúttal. Úgy tűnik, Novák Valentin felhasználja ezt a hajtóerőt. Sőt, jól használja.  Mint azt ez a pompás mondat is bizonyítja: „Eljött az idő, amikor a takarítói álláshoz curriculum vitae-t kellett írni.” (140.) Sőt az is, hogy a takarítót nem takarítónak, hanem higiéniai asszisztensnek hívják…

És bizony eljön az az idő is, amikor az írók – érdemük szerint – megítéltetnek. Novák Valentin letett az asztalra már egy s mást. A szolnoki csata c. művével talán elindított valamit, érésben-fejlődésben, amire már mindenképpen fel kell figyelnie, szélesebb körben, a szakmának, és persze az olvasóközönségnek.

Úgy gondolom, helye van ennek a műnek az irodalomban – ugyanis az Élet szól belőle: kiáltva-üvöltve.

Novák Valentin a Nyóc-nak 21. századi médiumává vált.

Jahoda Sándor

Novák Valentin: A szolnoki csata

novellák

Hungarovox Kiadó

Budapest, 2021

180 oldal, 2400 Ft