Nyerges András: A visszatoloncolás
Közel volt még az az idő, mikor anyám megpróbált valamelyik általános iskolába beíratni, de szeptember közepe lévén mindenütt betelt már a létszám. Miért nem tetszettek előbb jelentkezni, mondták az adminisztrátorok, létszámgyarapítást már csakis az igazgató engedélyezhet, de ő is csak akkor, ha ezt nyomós ok indokolja, a gyermek felmenői például valamely különleges érdemmel rendelkeznek. Fennforog önöknél ilyesmi? […]
Nyerges András A visszatoloncolás című novellája most ingyenesen olvasható a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on.
 Tekintettel a járványügyi veszélyhelyzetre, a Tiszatáj szerkesztősége úgy döntött, hogy áprilistól a Tiszatáj folyóiratot kizárólag digitálisan teszi elérhetővé az érdeklődők számára. Bízunk benne, hogy a válság elmúltával, amennyiben a folyóirat-támogatások is beindulnak, olvasóink újra nyomtatott formájában is kezükbe vehetik a lapot.
Nyerges András A visszatoloncolás című novellája most ingyenesen olvasható a Tiszatáj áprilisi számában az issuu.com-on. |
Közel volt még az az idő, mikor anyám megpróbált valamelyik általános iskolába beíratni, de szeptember közepe lévén mindenütt betelt már a létszám. Miért nem tetszettek előbb jelentkezni, mondták az adminisztrátorok, létszámgyarapítást már csakis az igazgató engedélyezhet, de ő is csak akkor, ha ezt nyomós ok indokolja, a gyermek felmenői például valamely különleges érdemmel rendelkeznek. Fennforog önöknél ilyesmi? Anyám nem közölte velük, hogy éppenséggel fennforoghatna, nagyapám tavaly kapott posztumusz kitüntetést az ex-szocdem köztársasági elnöktől, de most bölcsebbnek látszott erről hallgatni, mert híre járta, hogy a szocdemek (köztük Szakasits) ellen per készül. Kései beírattatásomnak volt egy rendhagyó oka is, vashiányos vérszegénység okozta leromlott állapotom miatt fél évet Farkasgyepűn töltöttem, ahol a magaslati levegőnek jótékony hatást kellett volna gyakorolnia rám, onnét kellett a szüleimnek (valóságos partizánakció keretében) hazaszöktetniük, amikor már túl régóta nem adtam életjelet magamról. Hazaírt leveleimet ugyanis a nővérek rendre felnyitották, és mert teli voltak panasszal, mindet megsemmisítették. Szinte a véletlenen múlt, hogy – nem törődve a hétközbeni látogatás tilalmával – a szüleim Farkasgyepűre jöttek, s amikor megláttak szinte csontvázzá aszalódva, nem kérték senki engedélyét, csak magukkal vittek. Addigra azonban már elkezdődött az új tanév és vele a beírattatásom kálváriája is. Anyám Králl Edéhez, nagyapám tanügyérnek csúfolt régi barátjához fordult segítségért; ám ő sóhajtva közölte, hogy mivel nyugdíjazták, senkinél semmiért nem tud közbenjárni…
