Nem nyomasztó kortárs magyar irodalom

PÁL SÁNDOR ATTILA A SZEGEDI IRODALMI DISZKÓ MINIFESZTEN

A Grand Café olyan rendezvényt látott vendégül, ami először járt Szegeden, ezzel együtt „szülővárosán” kívül is. Az Irodalmi Diszkó minifesztivált Kiss Tibor Noé és Csordás Kata indította 2012-ben Pécsett azért, hogy a helyi írókat és költőket jobban megismerhesse a közönség. Ennek eszköze a fiatalos lendület, a kötetlen és személyes hangvételű beszélgetések és a zenével hangszínezett, észrevétlenül is jelen lévő pillanatok.

A minifesztivál második napjának nyitányaként délután négy órakor Borbíró Aletta ült a pódiumra, aki Pál Sándor Attilával csevegett a szerző Rokonok című első prózakötetéről, néptáncról, vulgaritásról, Vasemberről.

Mivel az Irodalmi Diszkó szegedi rendezvényének kiinduló tematikája a folyó volt, Pál Sándor Attila sem úszhatta meg az ezzel kapcsolatos kérdéseket, és rögtön felmerült, milyen vízélményei lehetnek egy Duna-Tisza közi településről (Szank) származó embernek. Erre valódi választ csak a beszélgetés végén kaptunk, addig is meghallgattuk a Tisza veszélyes örvényeihez tartozó ellazulás-legendát, az úszni nem tudó gyermekből vízitúrássá cserepedett író történetét, meg egy elmélkedést arról, mi van a Tisza alján.

Honnan is tudhatná ezt a pusztaságból származó Pál Sándor Attila? Aki olvasta a novelláit, nem érheti meglepetésként a válasz: az író életének meghatározó tapasztalatai közé tartozik az utazás, ami fontos motívumként épül be az írásaiba, az Esti Kornél-történetekből és Karinthy Frigyes Barabás című novellájából is merítve. Az utazások során az elbeszélő szociografikus igénnyel jegyzetel az emberekről, antropológus szemmel, egyfajta résztvevő-megfigyelő szerepben írja le a látott sztereotípiákat. Teszi ezt csupán lenyomatként, nem minősítve, hiszen a történetek  önmagukat minősítik.

Az utazás motívumával párhuzamosan belép egy másik jellegzetes alkotói elem is a novellák szövegébe: a nyelvi tabuk felszámolása. Ez köthető a szociografikus igényhez, hiszen a valóságban senki nem beszél úgy, mint egy szépirodalmi regény főszereplője, de lehet a humor vagy épp a szembesítés eszköze is, mellőzve az öncélúságot.

Persze, mint minden trágár szavaktól nem mentes irodalmi szöveg kapcsán, úgy itt is felszínre kívánkozott a topik, hogy van-e helye a „csúnya szavaknak” az irodalomban, s ezen a gondolaton továbbevezve a beszélgetés eljutott a humán műveltség presztízskérdéséig.

Hová vezet az elitista szemlélet? Lehet-e humora a szépirodalomnak? Szégyen-e bevallani, ha valaki szereti a Harry Pottert, a Vasembert, a zsánerműfajokat, a képregényeket? Van-e helye a popkultúrának a magas irodalomban?

Pál Sándor Attila Rokonok című novelláskötetében biztosan megférnek ezek az elemek, hiszen hiába a Vasember, a kritika a kortárs próza felől olvasta a műveket, a magyarországi közönség pedig a legnagyobb internetes irodalmi portálon (moly.hu) a „nem nyomasztó kortárs magyar irodalmak” közé sorolta a könyvet.

A populáris médiatermékeken kívül más szubkulturális modul is szerepel a művekben: a néptánc. Az író maga is több évig táncolt, s ahogy kopik ki az életéből ez a tevékenység, úgy épül be a szövegeibe. A béke, A dohányos és A haladás című novellák nem kizárt, hogy az író tánckritikáinak a lenyomatai.

A beszélgetés során nemcsak Pál Sándor Attilát ismerhette meg a közönség. Az író elhozta Hal Janit, és felolvasta nekünk a történetét. Meg sok madárét is, akik a mesterséges vízszabályozás miatt pusztulásra ítélten vergődnek a valaha buja élővilágú tavak és belvizek kiszáradt helyén. Hiába örvénylik a Tisza, a természetes vizek még mindig az élet forrásai. És hiába kopár az élet, a mesterséges horgásztavakba még belefulladni sem érdemes.

Mohai Aletta

(Irodalmi Diszkó Minifeszt, Grand Café, Szeged,  szeptember 30. és október 1.)

Fotók az Irodalmi Diszkó Minifesztről
(Forrás: DDTG Nonprofit Ltd.)