tiszatáj | 2018. június 14.

Nem lesz semmi baj

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA
Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba, a várt kötetek… – SZUTORISZ SZABOLCS BENCE BESZÁMOLÓJA

SZILASI LÁSZLÓ ÉS SZÍV ERNŐ KÖNYVBEMUTATÓJA

Vasárnap sem volt szünet az Ünnepi Könyvhéten. Június 10-én, késő délután Szilasi László és Darvasi László beszélgetett egymással a Dugonics téren. Utóbbi saját és írói alteregója, Szív Ernő nevében. Luther kutyái és Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba – a várt kötetek. Bemutatójukon mi is ott voltunk.

Szilasi László elsőként a Szív-tárcák gyakori gyűjteménybe rendezését üdvözölte, forgatta az új kötetet, pár fejezetcímet is felolvasott, tárcák, elbeszélések ezek, mondta. Tárcanovellák, helyesbített Darvasi, és dicsérte ő is az Ernőt: mozgalmas figura, de egyszer úgyis meg fog állni. Aztán a kötetcímet vették elő, ki az a Rienzi Mariska? Színésznő, akinek Adyval volt szerelmi viszonya, és démon, aki elől menekült a költő, mert az jóval többet tudott nála inni, erősebb is volt, szifiliszes. Tőle kapta el Ady a vérbajt. Szív Ernőnél az ő – Rienzi Mária – szemszöge érvényesül. Alternatív arcképek bemutatása volt a cél, mondta Darvasi.

Balassi, aki megerőszakolt egy asszonyt a hegyi úton, nem hős, ott is az asszony a történet mesélője; Csontváry, mikor a Tisza elöntötte Szeged városát, leutazott menteni a károsultakat, az egyik fejezetben erről is lehet olvasni az új Szív-kötetben. Csak rá kell nézni a Csontváry festményekre, „mutatta” Darvasi, a vizet olyan természeti elemként ábrázolja, nem lehet megzabolázni.

Valahogy Szilasi borítója lett a téma – semmi meglepő, baráti versengéssel próbálják bemutatni egymás kötetét, gondolhatta a közönség – CT- vagy röntgenkép az ábra?, tanácstalanodott el Darvasi. A helyes válasz: az MR vizsgálat képe. – Regény? – Regény. Ebben egyetértettek. Azzal kapcsolatban viszont, hogy fikciósnak számít-e, már megoszlott a vélemény, illetve: máshonnan közelítettek. Darvasi szerint hiába, hogy a szerző a saját kétséges létállapotáról beszél, mégiscsak fikciós, ahogy egészében megírta a sztorit. Sajátos a szemszög. Szilasi az elejéről indított: 2015-ben egy egyetemi órán elkezdtem helytelenül viselkedni. A későbbi vizsgálatok kimutatták, Oligodendroglioma. Amikor írni kezdett a kezeléséről, a folyamat precíz leírását tűzte ki célul, ne legyen benne kitaláció. Emellett persze fontos, folytatta, mivel a valóság elrendeződése nem esik egybe a nyelv elrendeződésével, úgy kellett a valóságon módosítania, hogy az hatást, katarzist váltson ki – a nyelv rendjén legyen valóság.

Darvasi azt is megkérdezte, a klasszikus fikciók (Szentek hárfája, A harmadik híd, Amíg másokkal voltunk) után milyen volt a személyességgel való munka? Anyaggyűjtésre ugyanúgy volt szükség, válaszolta Szilasi, két nap viszont teljesen kimaradt, tanúkat kellett faggatnia, mi történt; a többire emlékezett. Elvesztett két nap, ez felháborította a regény elbeszélőjét, hívta fel rá a figyelmet Darvasi, indokolatlan csapásnak érezte, érezted. Valóban, reagált Szilasi, vissza akarta perelni ezeket a napokat. Később rájött, képes támpontokat gyűjteni másoktól, visszaszerezheti, ami elveszett.

Darvasi felolvasását (Öljük meg a másikat) követően Szilasi mesélt: Nádas Péter, amikor Mészöly tömörségét próbálta követni, észrevette, hiába törekszik a vágyott tömörségre, látszik a luk, ahonnan kivett. Majd jött a példa átültetése Darvasira, a kérdés: hizlalsz vagy csökkentesz? Darvasi elárulta, flekkben gondolkodik, a tárcák élethelye az újság, és ezeket, mint közlésre szánt anyagokat gyorsan megírja. A könyv más, ott van idő az alakításra, az önszerkesztés során 5-6 variáció is elkészül egy műből. Egyébként, terelte a szót Darvasi a szerkesztésre, Szilasit jó szerkeszteni, egymást respektáló munkafolyamat, ami kettejük között folyik.

Szilasi László: Luther kutyái, 7. fejezet (Műtét: alatta), felolvasás következett. Szilasi a felolvasott jelenthez hozzáfűzte, Karinthy ébren volt az operációja alatt, ld. Utazás a koponyám körül, én viszont nem, és elárulta, kíváncsi volt, mi történt a műtéte alatt, mert ő csak az altatás fokozataira emlékszik meg arra, ahogy betolják: „Odabent sima lett a világ. Béke volt bent és szeretet. Meg akarnak menteni, mindenki körülöttem mesterkedik. Értenek hozzá, nem lesz semmi baj. Megszűntek a problémáim, megszűnt minden édes gond, ami néha az életem. Ránevettem, gondoltam, én is megadom a módját. Remek ez a Xanax, most már értem a kultuszt, tényleg nagyon finom.”

Rögtön utána Darvasi jött a felolvasásban. Erős volt a licit, mutatni kellett valamit: tárcát. A tárcáról sokan csak azt gondolják, jegyezte meg Darvasi, az az írói műfaj, ami alatt kihűl a kávé, holott:

a tárcának rövidségében is az a feladata, hogy találjon egy lyukat, megnyissa, akár a pokol, akár a menny felé.

A beszélgetés során az írás taníthatósága is szóba került. Ekkor elhangzott, hogy jövő félévtől kreatív írás BA specializáció is lesz az egyetemen – tanítani az írást, ez is milyen hülyén hangzik –, és bár Darvasi ismertette már egy-egy írótáborban, hogyan lehet hat oldalból kettőt csinálni, a húzást mint technikai eljárást, de azt szerinte képtelenség átadni, hogy írjon valaki jó mondatot. Darvasi hozzátette, hiába szerkeszt, maga is szerkesztésre szorul, a hibának ugyanis az a természete, hogy nem mutatja meg magát egyből.

Egy újabb szett felolvasást követően végül Darvasi értekezett hosszabban a Luther kutyáiról. Mint elmondta, úgy látja, mintha a halálos betegség egy olyan szándékot hívott volna elő az íróban, amely arra késztette, hogy számot vessen az életével: nem kerülgeti a tabukat, hanem megragadja őket a személyesség útján, és egy olyan harcról beszél, amely visszaadhatja a test méltóságát. Mindazonáltal a családi tragédiák visszamenőleges bemutatásával a személyes kálvária mögött egy történelmi kép is kibontakozik. Szilasi erre reagálva megjegyezte, szerinte a testi sokk az, ami képes előhívni a többi, testi jellegű emléket. Majd felolvasott egy részletet, amelyből a címválasztás okára is fény derülhetett:

A műtét után egy héttel kerültem haza. Úgy gondoltam, Luther Márton Asztali beszélgetései kellően egyszerű stílusúak és eléggé kicsiny részekből állnak ahhoz, hogy meg tudjam érteni őket. Luther elsöprő erővel fordítja ki a sarkaiból Európa hitét, az pedig külön örömöt okozott, hogy a kutyájának az volt a neve, hogy Tölpel, magyarul nagyjából: Tökfej. (Amikor a kutyája, Tölpel, tekintetét a feléje nyújtott húsdarabra szegezve hosszan és kitartóan várakozott, Luther így sóhajtott fel: Bárcsak úgy tudnék én imádkozni, ahogyan ez a kutya figyeli a húst!)

Szutorisz Szabolcs Bence

Szilasi László: Luther kutyái

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

284 oldal, 3499 Ft

Szív Ernő [Darvasi László]: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2018

259 oldal, 3499 Ft