Milan Dobričić versei

Autóút

(Auto put)

Nézem; innen, ahol vagyok

tisztán látszik,

miként öregszünk mi fiatalok,

és nem lesz belőlünk semmi.

Hajdan a szellemek tülekedtek,

hogy bevéshessék a nevüket valahová.

Most egy x sávos aszfaltozott autóúton gyalogolunk,

párhuzamosan, egymás mellett,

és integetünk a fém kerítés mögül,

visszafoghatatlanul száguldva a látóhatár felé.

A maitól laposabb korong még sosem volt a világ,

amelynek pereméről, oszlopokban, hullunk alá mindannyian.

Dejan Matićnak

(Dejanu Matiću)

Barátom,

mondom neked,

csak a nyugalmat keresem és nem tudok rálelni.

A kolostorhoz közeledek téged követve

(emlékszem)

de indokaim sötétek:

én

békét

akarok.

És őrjöngök

a part pedig megint mind távolabb.

Milyen lenne hinni

valamiben?

Bármiben?

Valóban csak a kivételek folytatják,

és én ebben barátom

egyedül látlak

téged.

Lehetséges-e a tavasz?

(Da li je moguće proleće?)

Továbbra is nyílnak a bombák

levelezik a megfutamodás

de még a balkáni gerlék is

szagok

Lehetséges-e a tavasz

Milan Gavran tavasza

a fehér fény áztatta steril tavasz

a tökéletes csempék előtt

a fehérbe öltözött tavasz

gyászban

Fényhasadék

(Rupa u svetlu)

Nézem

A fény hasadékából támad a csorda

Egy másik népséget hozott az álom

És bevesznek minket

Végre

Nézem

És felismerem a rémült arcokat

Amikor mi támadtunk az ő szabadságukra

Lenkes László fordításai

(Elhangzott az V. Kultúrcsempész Sínbusz Fesztiválon)

Milan Dobričić

Auto put

Gledam; odavde gde sam,

lepo se vidi:

kako mi mladi starimo,

i kako ne postajemo ništa.

Nekad su se duhovi jagmili

da im se ime negde upiše.

Sad hodamo asfaltiranim auto-putem sa x traka,

paralelno, jedni pored drugih,

mašemo preko metalne ograde,

srljamo nezadrživo ka horizontu.

Ako ikad, svet je danas ravna ploča

preko čijeg ruba svi, u kolonama, padamo.

Dejanu Matiću

Prijatelju

kažem ti

mir samo tražim i ne mogu da ga nađem.

Prilazim manastiru za tobom

(sećam se)

ali moje pobude su crne:

ja

želim

mir.

I besnim

a obala je opet sve dalja.

Kako bi bilo verovati

u nešto?

U išta?

Zaista samo retki ne zaostanu

i tu te vidim

prijatelju

samog.

Da li je moguće proleće?

I dalje cvetaju bombe

lista tutanj

čak i gugutke

miris

Moguće je proleće

proleće Milana Gavrana

sterilno proleće pod belim svetlom

pred savršenim pločicama

proleće u belom

u crnini

Rupa u svetlu

Gledam

Iz rupe u svetlu izleće horda

Drugi svet je izašao iz snova

I uzima nas

Najzad

Gledam

I znam njihova uplašena lica

Dok smo mi napadali njihovu slobodu