Marton Réka Zsófia versei
Már lila vérbe fuldoklott
A hegy mögé esedező
Izzó diszkosz
Mikor két tömb közt
Valahogy
Egy üres délutánon
A kapun csengetsz
Még a szél sem rezeg meg
[…]
A megigazultak tánca
„Thou shalt resurrect”
Akkor azt mondd meg nekem
Miért nem ugrálnak a csontropik
A temető füvén
A szerves kukac-kaja
Nem elég tápláló
Hogy erőre kapjanak
Felkeljenek
És elmondják
„Thou shalt resurrect”
Feltámadva születtél.
Solus es
Már lila vérbe fuldoklott
A hegy mögé esedező
Izzó diszkosz
Mikor két tömb közt
Valahogy
Egy üres délutánon
A kapun csengetsz
Még a szél sem rezeg meg
Csak a szabályos betonjárda
Felfelé áramló csendje
Billent fenéken
Ahogy lassított felvételben
Forgatod magad mögé fejed
Mintha…
Egy csepp szimmetria
Zuhant volna végig
A remegve kérődző világ
Arcbarázdáján
Oly egyedül
Egy nagyított pillanatban
Ujjad összeolvadva
A végtelenség kaputelefonjával
Önmagad vagy
Hiába csöngetsz
