Marsall László: Vadásztársaságok
Gyülekeznek a Vadásztársaságok,
leshelyük féltő ó- s új-emblémások,
fotós kíséret és pereputtya,
tacskó-riporter, felhajtó kutya.
Nyüzsgő Tinódik lantja vérvirágos,
egymást kidallók zöngzete hatásos,
ha kinek nincs hív hamis tanuja,
ébredez a morgó Ügyész gyanúja.
[…]
Ma lenne 81 éves Marsall László (1933. november 3 – 2013. június 25.)
Gyülekeznek a Vadásztársaságok,
leshelyük féltő ó- s új-emblémások,
fotós kíséret és pereputtya,
tacskó-riporter, felhajtó kutya.
Nyüzsgő Tinódik lantja vérvirágos,
egymást kidallók zöngzete hatásos,
ha kinek nincs hív hamis tanuja,
ébredez a morgó Ügyész gyanúja.
Tehát a lövész is puskában-páros,
senki ne sejtse, hogy vala mészáros,
egymásra lőni: fair-play ütközet,
győztest hirdet majd a Fensőbb Közeg.
Ha sebesült van, sose valóságos;
„pénzügyi merény” – sokáig talányos,
kiszimatolni: volt-e előzet,
nem igazolják szarvasok, őzek.
Pletyka-nyálas száj duruzsa hatásos,
darabidőre gőzölög a Város,
„Róla az hírlik…” mondta a Vadász –
„lesz ki Makkhetes, lesz ki Piros Ász.”
Összegyűlnek a Vadásztársaságok,
mind ugyanazok, csak ritkásan mások,
kezdik ugyanott, abba nem hagyják,
– eltakarítják végül a nagyját.
Megjelent a Tiszatáj 1999/11. számában