Tiszatájonline | 2014. november 3.

Marsall László: Vadásztársaságok

Gyülekeznek a Vadásztársaságok,
leshelyük féltő ó- s új-emblémások,
fotós kíséret és pereputtya,
tacskó-riporter, felhajtó kutya.
Nyüzsgő Tinódik lantja vérvirágos,
egymást kidallók zöngzete hatásos,
ha kinek nincs hív hamis tanuja,
ébredez a morgó Ügyész gyanúja.
[…]

Ma lenne 81 éves Marsall László (1933. november 3 – 2013. június 25.)

Gyülekeznek a Vadásztársaságok,

leshelyük féltő ó- s új-emblémások,

fotós kíséret és pereputtya,

tacskó-riporter, felhajtó kutya.

Nyüzsgő Tinódik lantja vérvirágos,

egymást kidallók zöngzete hatásos,

ha kinek nincs hív hamis tanuja,

ébredez a morgó Ügyész gyanúja.

Tehát a lövész is puskában-páros,

senki ne sejtse, hogy vala mészáros,

egymásra lőni: fair-play ütközet,

győztest hirdet majd a Fensőbb Közeg.

Ha sebesült van, sose valóságos;

„pénzügyi merény” – sokáig talányos,

kiszimatolni: volt-e előzet,

nem igazolják szarvasok, őzek.

Pletyka-nyálas száj duruzsa hatásos,

darabidőre gőzölög a Város,

„Róla az hírlik…” mondta a Vadász –

„lesz ki Makkhetes, lesz ki Piros Ász.”

Összegyűlnek a Vadásztársaságok,

mind ugyanazok, csak ritkásan mások,

kezdik ugyanott, abba nem hagyják,

– eltakarítják végül a nagyját.

Megjelent a Tiszatáj 1999/11. számában