ablak, pócsmegyer,
huszonegy december
egy, szerda, arra va-
ló a szó, hogy elfedje
azt, ami szó által
nem kimondható, lé-
legzethez jut a ház,
fekete és fehér lehe-
tőségek közül választ-
hat egy szürke
arcok, pócsmegyer, huszonegy
december kettő, csütörtök,
ez a keringő én vagyok,
fekete, fehér és szürke,
valahogy máshogy tapad
hozzá a tekintet,
fekete és fehér, a vágy
szavak nélkül tapintható,
ujjaim lüktetik sorsodat
átok, pócsmegyer, hu-
szonegy december
három, péntek, naplót
ír a tévedés, van
abban valami, nem
találom a megfelelő
szavakat, a vessző he-
lyén elnyújtott hallgatás,
ahogy a fekete
neve a fehér
nevében megmártózik
béke, pócsmegyer, huszonegy
december négy, szombat,
elhagyott maszkok és elhagyott
arcok, szeress bele az elér-
hetetlenbe, angyalba, szűzbe,
tévedések tragédiája történik
épp a színpadon, kacagjuk mégis
a könnyeket, elhagyott álarc
a vers, feketék közt egy afrikai,
lábnyomba gyűlt harmat, genny
cafat, pócsmegyer,
huszonegy december öt,
vasárnap, részekbe
süllyedt egész,
boldogtalan tévedés,
örökkévaló magány,
múltba száműzött hazám,
irgalmatlan kegyelem,
lefelé emelkedem
cetli, pócsmegyer, huszonegy
december hat, hétfő,
idegen szívemet
nem lakja szikra, halott
madarak csőre a csönd,
hóban az angyal lábnyoma,
minden görög láthatatlan,
feltámad a némaság
sebe, mozdulatlan göröngy
(Megjelent a Tiszatáj 2022. július-augusztusi számában)
