Macsovszky Péter versei
Csillogó lemezek. Megnyomtam a fehéret.
Rögeszme: mindent a falba rejtenek. A zuhany
és a kellemes fáradság hatására. Aztán valaki
durván vállon ragadott. Egy ember nagyságú baba.
Még mindig rokonszenvesnek éreztem. Az első
fázisban még szerény
[…]
A fürdőszobát
Újra elaludtam. Különösen festett. Kétszer
kellett végigolvasnom. Az ostoba
jelmondatok közül. A nap már lemenőben
volt. Ismét hallgatóztam. Ez csak azt jelentheti.
Magam sem tudtam hová. A megmutatott irányba.
Felhőkarcoló felett pirosló fények. Négyzetek.
Mások ugyanezt érzik. Kikerültem a felém nyúló
csápokat. Fölöttem valamiféle. Szerkezet fehér
ívei. Láthatatlan akadályba ütköztem. Tökéletesen
átlátszó. Tulajdonképpen nem is voltak ezek
kirakatok. Az emlősök nagy része poligám.
Néhányszor embernek véltem. Csaknem akkora.
A fürdőszobát kerestem. Semmi sem volt ott.
Csillogó lemezek. Megnyomtam a fehéret.
Rögeszme: mindent a falba rejtenek. A zuhany
és a kellemes fáradság hatására. Aztán valaki
durván vállon ragadott. Egy ember nagyságú baba.
Még mindig rokonszenvesnek éreztem. Az első
fázisban még szerény. S miután lehúztam
a ruhám, észbe kaptam. Nem is én voltam
a soros. Az autoevolúció programja egy csúszós
lejtő. Amikor kiléptem a zuhanyból, semmi
újat nem mondtak. Ők egyáltalán nem lélegeznek.
Felmerülés
A hagyomány. Az első zsinat. A másodikat
száz évvel később. Itt sem sikerült. Nem volt
elég üres. A harmadikat Asóka király.
Hullám. A tudatban zajló. Az hozza magával
a tényezőket. Ez azt is jelenti. Az alacsonyabb
létszférákban. Megküzdött folytatás.
Túl sok: az életben maradásért. Halála után.
Századok malmozódtak le. 9×9×9 darab
márványlapra. A valóság természetesen
bonyolultabb. Nem azonos. Inkább a mindennel,
mint a semmivel. Azért hasonlítasz régebbi
önmagadra, mert már nem vagy azonos vele.
A benyomás tartósságát kelted. Nemcsak
a képződmények, de a teknősbéka is. Merül.
S egyedül utazunk. A gyakorlás világában.
Rám pillant
hommage à Jódal Kálmán
Mélyen kihajolva kilesett. Világító reklámfalak.
Esernyőt nyitok. Előttem, mellettem, körülöttem.
A szemközti buszállomáson. Neoncsőrengeteg.
Tápmix. Ilyen utca nincs is a városban. Pupillája
gyümölcs. Bádogkonzervben: egy alig használt
műpetefészek. Mélyhűtő szuszog bennem. Ha
akarod, megkorbácsollak. Mocskos csókok
nanochippjei. Szobámban lepusztult zene
öklendezik. A maximumot kora reggel szokták
elérni, majd a délelőtt során gyorsan csökken
a szintjük. Amikor a szerotonin képződését
kémiailag meggátolták, akkor a kísérleti állatok
álmatlanná váltak. Diszlexiásokban ez a különbség
eltűnik. Minden jel arra mutat, hogy odabenn
az agyban ugyanazt teszik, mint a gyógyszerek.
Ez az emberi szavak másokra gyakorolt titkának
a hatása. A receptorok maguk is változásra képes
fehérjemolekulák. Mindegyik ponton másnak
mutatkozik a hullámok nagysága és szaporasága.
A felvett görbe az idegsejtek működését úgy
tükrözi vissza, mintha egy többmilliós nyüzsgő
város hangjait rögzítenénk kilométernyi
magasságból. Az obszervatórium agykutatója
rám pillant. A szürkeállományban húsz megaherzes
fekete lyukak. Fénylények esnek ki belőlük.