Tiszatájonline | 2012. április 7.

Macsovszky Péter versei

Csillogó lemezek. Megnyomtam a fehéret.
Rögeszme: mindent a falba rejtenek. A zuhany
és a kellemes fáradság hatására. Aztán valaki
durván vállon ragadott. Egy ember nagyságú baba.
Még mindig rokonszenvesnek éreztem. Az első
fázisban még szerény
[…]

A fürdőszobát

Újra elaludtam. Különösen festett. Kétszer

kellett végigolvasnom. Az ostoba

jelmondatok közül. A nap már lemenőben

volt. Ismét hallgatóztam. Ez csak azt jelentheti.

Magam sem tudtam hová. A megmutatott irányba.

Felhőkarcoló felett pirosló fények. Négyzetek.

Mások ugyanezt érzik. Kikerültem a felém nyúló

csápokat. Fölöttem valamiféle. Szerkezet fehér

ívei. Láthatatlan akadályba ütköztem. Tökéletesen

átlátszó. Tulajdonképpen nem is voltak ezek

kirakatok. Az emlősök nagy része poligám.

Néhányszor embernek véltem. Csaknem akkora.

A fürdőszobát kerestem. Semmi sem volt ott.

Csillogó lemezek. Megnyomtam a fehéret.

Rögeszme: mindent a falba rejtenek. A zuhany

és a kellemes fáradság hatására. Aztán valaki

durván vállon ragadott. Egy ember nagyságú baba.

Még mindig rokonszenvesnek éreztem. Az első

fázisban még szerény. S miután lehúztam

a ruhám, észbe kaptam. Nem is én voltam

a soros. Az autoevolúció programja egy csúszós

lejtő. Amikor kiléptem a zuhanyból, semmi

újat nem mondtak. Ők egyáltalán nem lélegeznek.


Felmerülés

A hagyomány. Az első zsinat. A másodikat

száz évvel később. Itt sem sikerült. Nem volt

elég üres. A harmadikat Asóka király.

Hullám. A tudatban zajló. Az hozza magával

a tényezőket. Ez azt is jelenti. Az alacsonyabb

létszférákban. Megküzdött folytatás.

Túl sok: az életben maradásért. Halála után.

Századok malmozódtak le. 9×9×9 darab

márványlapra. A valóság természetesen

bonyolultabb. Nem azonos. Inkább a mindennel,

mint a semmivel. Azért hasonlítasz régebbi

önmagadra, mert már nem vagy azonos vele.

A benyomás tartósságát kelted. Nemcsak

a képződmények, de a teknősbéka is. Merül.

S egyedül utazunk. A gyakorlás világában.

Rám pillant

hommage à Jódal Kálmán

Mélyen kihajolva kilesett. Világító reklámfalak.

Esernyőt nyitok. Előttem, mellettem, körülöttem.

A szemközti buszállomáson. Neoncsőrengeteg.

Tápmix. Ilyen utca nincs is a városban. Pupillája

gyümölcs. Bádogkonzervben: egy alig használt

műpetefészek. Mélyhűtő szuszog bennem. Ha

akarod, megkorbácsollak. Mocskos csókok

nanochippjei. Szobámban lepusztult zene

öklendezik. A maximumot kora reggel szokták

elérni, majd a délelőtt során gyorsan csökken

a szintjük. Amikor a szerotonin képződését

kémiailag meggátolták, akkor a kísérleti állatok

álmatlanná váltak. Diszlexiásokban ez a különbség

eltűnik. Minden jel arra mutat, hogy odabenn

az agyban ugyanazt teszik, mint a gyógyszerek.

Ez az emberi szavak másokra gyakorolt titkának

a hatása. A receptorok maguk is változásra képes

fehérjemolekulák. Mindegyik ponton másnak

mutatkozik a hullámok nagysága és szaporasága.

A felvett görbe az idegsejtek működését úgy

tükrözi vissza, mintha egy többmilliós nyüzsgő

város hangjait rögzítenénk kilométernyi

magasságból. Az obszervatórium agykutatója

rám pillant. A szürkeállományban húsz megaherzes

fekete lyukak. Fénylények esnek ki belőlük.