levél Ferdinandy Györgynek

 
felhők jönnek-mennek húz az évszak
szélszárnyú útjukat kíséri árnya
a halál lengi körül s a vérszag
míg béke telepszik az aggott ágyra

vészek hányják ránk ez ősi földet
vagy menekülsz vagy emészt a türelem
itt új évezredben újra ölnek
így tesz csavargóvá a történelem

a születés és a halál között
szerencsés hosszú és tartalmas élet
várt mielőtt a tűz vagy a rögök
véget vetnek kialvó szenvedélynek

lám elmentél Gyurka hogy elbeszéljed
angyaloknak mit ér a földi élet