Lesi Zoltán: Nyúlszív

Lesi Zoltán diplomamunkája egy Weöres Sándor szonettjeit elemző számítógépes program volt. Élt már Sarkadon, Szegeden, Budapesten, Teheránban és Bécsben. Kötetei: Merül (JAK-Prae, 2014), Daphnis ketskéi (FISZ, 2009). A FISZ és a Jelenkor Horizontok Világirodalmi sorozatának egyik szerkesztője. Készülő verseskötetére 2016-ban Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott.

Hátulról mindig is kövér voltam, egy váza,

amit az üvegfúvó nem bírt abbahagyni.

Körbeforgattak a férfiak. Akartak, de hiába

fogdostak, nem kopott rólam a súly.

Egy kicsit biztosan szerettek, kirügyezett

tőlük az arcom. Lehet, a hangom

miatt olvadtak, mert szépen kerekítek.

Aztán elmérgesedett a helyzet,

megtudták, hogy többen vannak,

pedig ugyanazt kapták mindannyian.

Számon kértek, miért csak ennyi jut.

Figyelemelterelésként egy nyúlszívről

beszéltem, egy lüktető csomagról,

amit nem adok soha senkinek.

Letakartam egy vájdlinggal, mert a nyílt

sebektol egyébként is féltem,

hogy viszketnek, a BMW hátsó

üléséről már nem volt kiszállás.

Lesben álltak a férfiak, egy vályúból

zabálták a testem. A kis, kövér kérdőjel,

legszívesebben elbújtam volna.

Nem hagyták. Kísérő voltam, plüss

meg barbie, akit lefektettek és jó mélyre

betakartak, amíg levegőt se kaptam.

Tudtam, hogy végem. Tegyenek

el holnapra, ha kérnek még belőlem.

Egy idegen szobában ébredek,

az ajtó zárva. Már túl késő megszökni,

vasárnap egy szakadt táskát

szorítani egy buszmegállóban.