Lehet egyszerre két férfit őszintén szeretni

VAJDA MIKLÓSSAL MERT SZERETET NÉLKÜL ÉN MEGHALOK CÍMŰ KÖNYVE KAPCSÁN KŐRÖSSI P. JÓZSEF BESZÉLGETETT

Bajor Gizi nem hazudott

Vajda Miklós: Ez a könyv nem az, aminek látszik, nem egy nagy szerelem írásos nyomainak jegyzetekkel, utószóval ellátott közzététele. Kiderült, akkora anyag maradt fenn, hogy abból mozaikszerűen ki tudom rakni a történetet, és így létrejött egy különös, műfajilag szinte egyedülálló regény, egy olyan regény, amelyet maguk a szereplői írtak. Én csak összeraktam és összekötő szöveget írtam hozzá, mivel kisebb-nagyobb időbeli hézagok vannak benne, és szép számmal már csak puszta nevükben élő, arctalanná vált emberek. A történet, maga a szerelem, 1912-ben kezdődik. Beyer Gizike ekkor még főiskolai növendék, Vajda Ödön, becenevén Duczi, utolsó vizsgáinál tartó ügyvédjelölt. Szerelmük ott születhetett a Beyer-papa Kálvin-téri kávéházában, a Báthoryban. Ekkoriban a hordárok által a városban krajcárokért bárhová azonnal kézbesített levél volt az élőszón túl az érintkezés leggyorsabb formája; a telefon még csak a gazdagok játékszere volt. Duczi leveleinek sora 1912-ben, éppen száz esztendeje kezdődik. Levelet ír, ha mondjuk aznap nincs ideje benézni a Báthoryba, ahol a Gizinek udvarló fiatalemberek kompániája tanyázik. Levelet ír, hogy szerelmét újra meg újra megvallja. Gizi is buzgó levelező, de az ő levelei, amelyeket már eljegyzett vőlegényének, Vajda tüzér hadnagynak a harctérre küld majd, csak a világháború negyedik évétől, 1917-től kezdve maradtak meg, nem is hiánytalanul. Azonnal szerződtette őt a Nemzeti Színház, és hamarosan nehéz főszerepeket játszik, nagy sikerrel, Móricz, Bródy, Molnár darabjaiban. Duczi az orosz fronton tengeti napjait, ha nincs figyelő-szolgálatban, vagy éppen nincs ütközet, forró szerelmes leveleket ír menyasszonyának. Budapesten, mintha nem is lenne háború, zajlik az élet, Gizi aranyos, csacsogó levelekben beszámol neki életéről és sikereiről, de elhallgatja, hogy megkörnyékezte őt egy veszedelmes csábító: Ady barátja és támogatója, a Nyugat társalapítója, író, lapszerkesztő, nagybefolyású közéleti ember: a dúsgazdag báró Hatvany Lajos. Gizit gyönge tüdeje miatt a nyáron a Tátrába küldi gyógyulni a Nemzeti Színház, és onnan már kétfelé indulnak a szerelmes beszámolók. Kialakul egy szerelmi háromszög, a regény cselekménye. Megvan hozzá minden: három rendkívülinek ígérkező ember szerelme, a száz év előtti polgári Budapest pezsgő világa és színházi élete, némi kis erdélyi couleur locale, mikor Duczi éppen ott állomásozik, a tátrai tüdőszanatórium világa, és nem utolsó sorban az orosz, majd az olasz harctér. Egy regényre való egykori magyar valóság.

Dr. Vajda Ödön tüzér zászlós, 1915 körül

Körössi P. József: Mikor elkezdted a munkát, csak Bajor Gizi levelei voltak a birtokodban. Ekkor derült ki, hogy Vajda Ödön – mellesleg az édesapád – csaknem hetven, Gizinek írt szerelmes levelét őrzi a Széchényi Könyvtár. Sőt, hogy megvan Gizi és Hatvany intim levelezésének nagy része is.

VM: Apám leveleinek olvasása döbbenetes felfedezés volt. Néhány éve Anyakép, amerikai keretben címmel könyvet írtam az édesanyámmal való bonyolult, de szoros és szeretettel átszőtt kapcsolatunkról – huszonöt évvel anyám halála után. Tisztáznom kellett az érzéseimet, az emlékeimet. Ezzel most az apám könyvét alkottam meg.

KPJ: Milyen volt számodra ez a mostani találkozás? Úgy tudom, nem álltál igazán közel édesapáshoz, aki 1946-ban meghalt, mikor tizenöt éves voltál.

VM: Ezekben a levelekben egyszercsak szembejött velem a fiatal apám, egy számomra ismeretlen ember. Melegszívű, szerető, megértő, jóságos és halálosan, féltékenyen szerelmes. Én, aki a harmadik házasságából születtem, már egy nagybeteg, roppant elfoglalt sztárügyvédet ismertem meg, akinek nem sok ideje és türelme jutott nekem. Akkortájt kapta az első infarktusát, mikor megszülettem. Nem volt türelme, de érzéke sem a gyerekhez. Ritkán jött rá az apaság, de akkor tüneményes volt, nagyon szerethető. A maga módján jó apa volt. féltő, nem túl szigorú, érzelmes, előrelátó. Alaptermészetében egy kissé szentimentális ember. Azt akarta, hogy Amerikában nőjek fel, mert előre látta, hogy itt bolsevista diktatúra lesz, de nem engedelmeskedtem. A levelei mutatják, mekkora érzelmi hőfokon tudta imádni Gizit. És képes volt megbocsátani neki Hatvanyt, majd elvette feleségül.

 KPJ: Te is szentimentális vagy?

VM. Van némi hajlamom a szentimentalizmusra. És azt, hogy konfliktuskerülő alkat vagyok, ha lehet, akkor nem verekszem, az okosabb megoldást keresem, de ha nagyon kihoznak a sodromból, akkor lövök, valószínűleg tőle örököltem.

Duczi levele Gizihez 1912 őszén

KPJ: Érzelemgazdag embernek ismertem meg a levelekből én is. Mégis, közelebbről ki volt ő?

VM: Egy zsidó származású, nagyon tehetséges fiatalember Nyíregyházáról, aki már diák korában, a század elején kikeresztelkedett. 28 éves, mikor Gizit megismeri. Asszimilált tudatú ember, nem tekinti magát zsidónak. Anyám, aki egy híres erdélyi történelmi családból származott, anyja bárónő volt, mesélte nekem, hogy már házasok voltak, mikor apám egyszer megkérdezte tőle, akkor is szeretné-e, ha kiderülne róla, hogy zsidó. Hát persze, felelte csodálkozva anyám, és hozzátette, de azért jobb, hogy nem az. Apám mélyen megbántódott ezen.

KPJ: De ettől nem változott meg a kapcsolatuk.

VM: Persze hogy nem. De apám, mikor tehette, takargatta a zsidó múltját. A harmincas évek második felében már jó oka volt erre. Érdekes módon a családunk egyik közeli barátja, aki mellesleg a keresztapám volt, a második Gömbös kormány belügyminisztere, vitéz leveldi Kozma Miklós, a Rádió, az MTI, a Filmiroda elnöke, később a visszakerült Kárpátalja kormányzói biztosa, a Rongyosgárda egyik szervezője, szinte minden harmadik este ott ült nálunk. Belügyminiszterként nagy kommunista-faló volt, és úgy tudom, tevékeny részese tizenhétezer kárpátaljai zsidó összefogatásának, akiket a magyar honvédség aztán átadott a németeknek, akik kivitték az országból, és Kamenyec-Podolszkban agyonlőtték őket. Kizárt, hogy Kozma Miklós, aki különben pl. a Rádió elnökeként sok hasznos dolgot is csinált, nem tudott volna apám származásáról. Özvegye egy ideig rejtegette hamis iratokkal bujkáló apámat a nyilas puccs után. Ma is létezik szelektív antiszemitizmus.

KPJ: Édesapádnak köze volt írókhoz, az irodalomhoz is.

VM: Sajtójogász volt, nagyhírű a szakmában, ma úgy mondanánk, hogy sztárügyvéd. De a Habsburg királyi család alapítványi vagyonát, ami óriási tétel volt, ő kezelte, meg többek közt a rimamurányi szénbányáknak, meg a színészek nyugdíjegyesületének is a jogásza volt, nem is beszélve a színészek világáról. A Miklós Andor-féle Est Lapok-konszern jogtanácsosa is ő volt. Zajos sajtóperekben, amelyben olyanok szerepeltek, mint Krúdy, Móricz, Illyés, Féja Géza meg még sokan mások, védőként is nagy nevet szerzett magának. Mikor özvegy anyámat 1949-ben hamis vád alapján egy politikai kirakatperben lecsukták, apám irodájának a teljes iratanyagát elvitte az ÁVÓ, és eltűnt. Kincsesbánya lesz, ha megvan, és valaki egyszer megtalálja.

Gizi levele Duczihoz 1917 nyarán

KPJ. Vajda Ödön és Bajor Gizi kapcsolata a házasság megszakadása után is működött.

VM: A házasság 1922-ben véget ért, de hivatalosan csak 1927-ben váltak el. Mindketten még kétszer házasodtak, de kapcsolatuk sírig tartó kölcsönös barátsággá, testvéri szeretetté változva megmaradt. Végig kölcsönösen részt vettek egymás életében. Gizi imádott keresztanyám lett. Apámnak Gizi mutatta be egy bálon a huszonegy évvel fiatalabb Csernovics Juditot, azzal, hogy „Ezt a lányt vedd el feleségül.” És úgy lett.

KPJ: Miközben olvassuk a leveleket, és a kapcsolatukkal, a szerelmükkel ismerkedünk, észre kell vennünk, hogy nem beszélnek a háborúról. Ödön igen, hiszen tüzér, és fölötte is röpködnek a gránátok, de a város, ahol Gizi karrierje éppen elindul, úgy él, mintha nem is lenne háború.

VM: Hát nem egészen. Olvasható a könyvben Bayer Rudinak, Gizi szintén katona öccsének egy levele, amelyet pesti szabadságáról apámnak ír a frontra. Este tízkor sötétek az éttermek, a kávéházak, mert csak egyetlen lámpa éghet, az utca tele van festett hajú és arcú kurvákkal, nagy a drágaság, és sok mindenhez nem lehet hozzájutni. Gizi is írja egyik levelében, hogy előadás után otthon fekete lisztből készült káposztás tészta várja, az a vacsorája.

KPJ: Mit éreztél, mint Duczi leendő fia és Gizi leendő keresztfia, mikor megjelent Hatvany Lajos és szerelmi viszonyt kezdett Gizivel? Nem fájt neked ez a dolog?

VM: Nem. Meg tudtam érteni mindkét felet. Meg a nős Hatvanyt is. Tudtam Gizinek több más későbbi szerelmi ügyéről, nem lepett meg túlságosan. Mint színpadi fordító, megismertem a színfalak mögötti világot, azt a felfokozott érzelmi állapotot is, amelybe a színészek sokszor kerülnek. Sajnáltam persze apámat, aki borzasztóan féltékeny, de megértem Gizit is, aki, mint maga írja, csakugyan nem tud szeretet nélkül élni. Kell az életébe egy rajongó férfi, aki jelen van, akinek a szerelme erőt és biztonságot ad, és akin lemérheti a női, nemcsak a szakmai sikerét. Hiszen színésznő. És Duczi sem éppenséggel angyal, ekkor már van egy – Gizi előtti – alkalmi együttlétből született hétéves kislánya.

Bajor Gizi levele Hatvanynak 1917 őszén
(rajta a rúzsos ajka lenyomata) 

 KPJ: Megható, hogy hazaküldi a zsoldját, részben a szüleinek, részben ajándékot vásárol belőle Gizinek.

VM: Nagyon szerelmes, nagyon magányos. Van olyan levele is, amelyben azt írja, hogy tüzelés közben, az ágyú mellett, zseblámpánál, a muníciós ládán írom neked ezt a levelet.

KPJ: Gizi nem egyszer ágyban fekve írja a levelét.

VM: Én végül is hiszek Gizinek: igenis lehetséges egyszerre két embert szeretni. Főleg, ha az egyik tartósan távol van. Nem hazudik, mikor mind a kettőnek szerelmes leveleket ír. Némelyikből kilóg a lóláb: Duczi iránt lelkifurdalása van. Meggyőződésem szerint Duczi az igazi, a nagy szerelem, de csak úgy tudja megőrizni ezt a szerelmet, hogy mintegy kölcsönadja magát Hatvanynak. Az a szerelem más, izgalmas, titkos kaland. A történelem aztán ismét intézkedik: jön a Tanácsköztársaság, a dúsgazdag iparbáró Hatvany Bécsbe emigrál a kommunisták elől, Duczi leszerel a szétvert hadseregből, megbocsát, és feleségül veszi szerelmét. Annak, hogy házasságuk már nem tud olyanná válni, mint amilyennek oly sok éven át és akkora várakozással elképzelték, nem annyira Hatvany volt az oka, hanem a háború.

KPJ: A könyv betűhíven közli a leveleket.

VM: Igen, úgy döntöttem, hogy tartsuk meg a helyesírási és egyéb hibákat, gyarlóságokat, mert azok is információt hordoznak, és a levelek úgy hitelesek igazán, ahogy a címzettek olvasták őket. Gizi helyesírása csupa hiba, gyerekesen kapkodó, és következetlen, mint a stílusa is; ezzel együtt a levelek legtöbbje aranyos, elemi közlékenységből fakadó csacsogás. Bennük van a derűs, alapjában naiv és csupaszív természete, és az a képessége, hogy azonnal képes kontaktust teremteni azzal, akinek ír. Hallom a hangját, mikor olvasom őt.

KPJ: A leveleinek története van.

VM: Igen, mégpedig nem is akármilyen története. A frontra küldött levelek kötege nálam volt, és az volt a szándékom, hogy az ő kívánsága szerint, egyszer majd a teljes levelezését sajtó alá rendezem és kiadom. A hatvanas éve vége felé fölhívott egy Galsai Pongrác nevű, mára jószerével elfeledett jótollú újságíró, humorista, szerkesztő, azzal, hogy könyvet ír Bajor Giziről, adjak kölcsön a levelekből. Eljött, kiválogatott egy sereg levelet, rengeteg fényképet, és elment. Megfeledkeztem az egészről, míg csak 1971-ben meg nem jelent Galsai könyve. Vártam, hogy visszahozza a leveleket, fényképeket, és dedikál egy tiszteletpéldányt. Egyiket sem tette; hallgatott. Ismét megfeledkeztem az egészről, míg csak hosszú évek múlva egyik nyáron össze nem akadtam Galsaival az írók szigligeti alkotóházában. Elsápadt, mikor meglátott. Megmondtam neki, ha egy héten belül nem kapom vissza az anyagot, nagy botrány lesz. Azonnal hazautazott, majd pedig kaptam egy hosszú levelet, amelynek az volt a lényege, hogy Miklóskám, úgy gondoltam, hogy úrifiúságból te nekem ajándékoztad azokat a leveleket, hálából amiért könyvet írtam Bajor Giziről. Megvallotta, hogy a levelek, fényképek egy része elkallódott, nem kapta vissza a nyomdából, meg elkunyerálták tőle, de legtöbbje a Nagy Kéziratgyűjtőhöz került. Nem mondta meg, milyen szívesség ellentételeként. Akkoriban mindenki tudta, ki a Nagy Kéziratgyűjtő. Nem más, mint az ország második embere, Aczél György, Kádár kultúrpápája. Arról volt többek közt nevezetes, hogy nála a nevesebb emberek úgy tudtak kedvezményeket elérni, például lakást, útlevelet, autókiutalást, hogy azt kéziratokkal hálálták meg neki. Aczél ebből hatalmas gyűjteményt hozott létre. Nagyon valószínű volt, hogy ott vannak a levelek. Én nem ismeretem Aczélt, aki akkor már nyugdíjban volt, hanem főnökömhöz, Boldizsár Ivánhoz – a kornak egy másik, szintén elfelejtett emblematikus figurájához – fordultam segítségért. Boldizsár Aczélnak az egyik jobb keze volt a sok közül. Írta a beszédeit, cikkeit, szerkesztette a könyveit, állandóan járkált hozzá, mint el tudott nála intézni. Megkértem, tegye lehetővé, hogy beszélhessek Aczéllal. Megkaptam Aczél telefonszámát, Boldizsár szólt neki, hogy föl fogom hívni. Fölhívtam. Aczél azt mondta hát igen, igen, rémlik, van itt valami, jöjjön el és nézze meg. Megadta a címét, ami egy gyönyörű Szent István parki tetőteraszos lakás volt, a legfölső emeleten. A liftajtónál rendőr ült egy asztalnál és olvasott. Maga Aczél nyitott ajtót, nagyon kedvesen fogadott. Bevezetett az egykori cselédszobába, ami padlótól mennyezetig kartoték-szekrényekkel volt bélelve; érezni lehetett a gyűjtemény méreteit. Volt egy Bajor Gizi feliratú fiók. Azt kihúzta és teljesen üres volt. Jaaa, persze! – mondta, hiszen én odaadtam ezt az anyagot egy fiatal egyetemistának, aki rendezi, és hamarosan vissza fogja hozni, akkor én majd fölhívom magát. Hát azóta is hív. De hogy valamit mégis nyújtson nekem, azt mondta, nézze csak, milyen kincseim vannak nekem. Mutatott mindenféle, érdekes dolgot, többek közt egy akkor már rég halott nagy magyar színész titkos noteszát, amelyben az illető, akit nem kívánok megnevezni, módszeresen beírta, hogy mikor, melyik nőtől, mennyi pénzért, milyen szexuális szolgáltatást vásárolt. Ez is ott van az Aczél-gyűjteményben, amely ma a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának zárolt részlege, csak a külön kuratórium elnökének engedélyével kutatható. Ezt a helyzetet tarthatatlannak és felháborítónak tartom. Ti megszereztétek az engedélyt, és így a levelek egy része fénymásolatban visszakerült hozzám. Volt olyan, amelyiknek az eleje nálam maradt, a vége Aczél fiókjából került elő. Fényképeket nem gyűjtött a Nagy Gyűjtő, azoknak örökre nyomuk veszett. Galsai nyilván eladta és elitta az egészet. Mellesleg, abban a levélben kárpótlásul, ajándékba küldött nekem egy Pilinszky-kéziratot. Tudvalévő, hogy János, mikor nagyon megszorult, lemásolta néhány nagy versét, és nevetséges áron eladogatta. Így jutottam egy Pilinszky kézirathoz…

(Az Örkény István könyvesboltban 2012 november 28-án elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)