KÖNYVHÉT – Ellenpontozva húzzák alá

PETHŐ ANITA ÍRÁSA A JAK PIKNIKRŐL

A József Attila Kör hagyományos könyvheti rendezvényén az első kötetes szerzők műveinek bemutatása mellett idén a társművészetek közül a zenéé volt a főszerep.   

Mielőtt azonban a közönség meghallgathatta volna a művekből felolvasott részleteket és az ehhez kötődő rövid zenedarabokat, Gaborják Ádám, a JAK elnöke mondott egy rövid köszöntőt, ami egyben egy fontos bejelentés is volt, a szervezet ugyanis szponzorra talált, sikeres együttműködésnek néz elébe a Mr Sale-lel, első lépésként pedig egy díjat alapítanak a debütáló szerzők számára, melynek átadására valószínűleg november-december környékén kerül sor.  A díj, Szegő Jánosnak köszönhetően a Jakkendő-díj elnevezést kapta.

Az est tehát ezek után vette kezdetét, négy könyv rendhagyó bemutatója volt ez, Bencsik Orsolya Akció van (JAK- PRAE.HU- Forum)  Áfra János Glaukóma (JAK- PRAE.HU), Czapáry Veronika Anya kacag (Jelenkor) és Berta Ádám Egon nem fáradt (Kalligram) című köteteiké. Az egyes programpontok hármas felosztást kaptak, előbb egy részletet hallgattunk Fekete Kata illetve Adorján Balázs tolmácsolásában, majd következett a zene. A vonósnégyes tagjai Ocsecsinszki Román (1. hegedű), Bodor Gábor (2. hegedű), Apró Ágnes (brácsa) és Takács Ákos (cselló) voltak. Végül az est háziasszonya, Hercsel Adél beszélgetett a szerzőkkel és a zeneszerzőkkel.

Kivéve az első programpontot, mivel Bencsik Orsolya nem tudott részt venni az eseményen. Helyette a kötet szerkesztői, Sopotnik Zoltán és Orcsik Roland jutottak szóhoz. Hercsel Adél kérdésére, hogy miért pont Bencsik Orsolya szövegeire esett választásuk a JAK sorozatszerkesztőiként Sopotnik azt az egyszerű választ adta, mert jó szövegeket ír. Orcsik sem kívánta alább adni, ő hozzátette, mert Orsolya nő, szőke és szexi. Komolyabbra fordítva a szót arról beszéltek, hogy Bencsik Tolnai Ottó nyomdokaiban jár ugyan, de úgy rombolja le az újvidéki mítoszt (Bencsik a vajdasági Topolyán él és a novelláinak is ez a helyszíne), hogy közben mégiscsak megmarad annak lényege. Orcsik szerint Bencsik írásai személyesebbek Tolnaiénál.  A háziasszony kérdésére, hogy van-e zene ezekben a szövegekben, mind az Einstürzende Neubauten, mind a Dolly Roll neve elhangzott (utóbbi az „alternatív Dolly Roll” szókapcsolat formájában), ami szintén jelezheti a kötet különleges atmoszféráját.

A két szerkesztő mellett némileg nehezebben tudott szóhoz jutni a merőben más habitusú zeneszerző, Lustyik Ákos. Egyébként is jellemző volt, hogy a fiatal alkotóknak (akik a Zeneakadémia Alkalmazott zeneszerzés szakának tehetséges első évfolyamos hallgatói, Fekete Gyula és Tallér Zsófia tanítványai) mintha szükségük lett volna egy kis időre, hogy feloldódjanak, az est második felében szereplők már sokkal határozottabban beszéltek azokról a konkrét inspirációkról, melyek érték őket, s melyek alapján a zeneművek megszülettek.

Az est második szereplője Áfra János és Glaukóma című kötete volt, ehhez Kovács Adrián szerzeménye kapcsolódott. A számomra elsősorban riadtnak és gondterheltnek tűnő zenemű után a háziasszony Áfra Jánossal a vizualitás szerepéről beszélgetett, akár a kötet címével kapcsolatban (lsd. még: ki ad ilyen hülye címet egy kötetnek), akár például a könyvnek, mint tárgynak megjelenését illetően is, hiszen a ciklusokat kis arcok (rajzok) választják el egymástól, amik egyrészt egyfajta kapaszkodót jelentenek az olvasónak, másrészt azonban problémafelvetést is. Kovás Adrián arról beszélt, hogy nem sokat tud mondani az alkotás folyamatáról, egyszerűen megírta a zenét. Azért azt elárulta, hogy van mindig egy alaphangulat és aztán tárulnak fel a mélyebb rétegek.

A szünet után Czapáry Veronika Anya kacag című regénye következett, a felolvasott részlet után, amelyben az elbeszélő feleleveníti, ahogy kislány korában öngyilkossági szándékot fontolgatott egy hasonlóan családi problémákkal küszködő barátnőjével, átélhettük a zenében is a zaklatottságot, és újra és újra felbukkant a zuhanás motívuma is. Csapáry Veronika regényéről sok helyen sok szó esett az elmúlt hetekben, hónapokban, újdonságot talán annyi jelentett, hogy Hercsel Adél kihangsúlyozta a Győrből Budapestre költözés motívumát is.

Mátyássy Szabolcs azt mondta, a szövegrészlet alapján késztetést érzett, hogy elolvassa az egész történetet. Elmondta, hogy első olvasásra szörnyű dolgok vannak akárcsak a kiválasztott részletben is, és ezek ugyan később is szörnyűek, de addigra kisimul és szép lesz a szöveg. Fontosnak tartotta emellett hangsúlyozni, hogy itt nem hatásvadász szövegről van szó.

A felmerülő kérdésre, hogy óriási a szakadék a szöveg és a hallott zene között, Mátyássy azt mondta, igen, értelmezhető így is, mivel ő azt a módszert választja, hogy valamit ellenpontozva húzunk alá, hangsúlyozunk ki.

Ezek után következett Berta Ádám novelláinak, az Egon nem fáradtnak a bemutatója. A felolvasott részlet után következő zenemű volt a legkedélyesebb az est során hallottak közül, ez nem volt véletlen, a beszélgetés során ki is derült, Bakk-Dávid László valamiféle „gyermekdalos feelinget” kívánt belevinni szerzeményébe. A mosolyogva nagyokat bólogató Berta Ádámnak szemmel láthatóan ez nagyon tetszett. A szerző egyébként hangsúlyozta, hogy ő 17 különálló szövegnek tekinti a kötet novelláit, a hasonlóságokat inkább az olvasó fedezi fel. De nem ellenkezett, amikor Hercsel Adél társadalomkritikai élt vélt felfedezni az írásokban.

Mivel a háziasszony komolyan igyekezett tartani magát az előzetes időbeosztáshoz, ez a beszélgetés is egy kicsit kurtán-furcsán ért véget, mindamellett a lényeg nem veszett el, ez esetben is meghallgathattuk a két alkotót, ahogy néhány szót szólnak műveikről. Részletesebben belemenni egy-egy témába, problémába, e keretek között amúgy sem lett volna értelme, ez az est nem erről szólt.

Négy szerző, négy kötet, négy tehetséges zeneszerző, négy inspiráció, érdeklődő és értő hallgatóság, kellemes nyári este, borozgatás, pogácsamajszolás, így nézett ki a JAK Piknik 2012 júniusában a város közepén.