Képregények téren és időn át

11. SZEGEDI KÉPREGÉNYFESZTIVÁL

November 16-án, szombaton tizenegyedik alkalommal rendezte meg a Somogyi Könyvtár a Szegedi Képregényfesztivált. Az egész napos rendezvény több programot, előadást is kínált az érdeklődőknek, így új képregényekkel és eddig ismeretlen alkotókkal találkozhattak, de a Batman képregények és a külföldi képregénypiac terén is újabb információval gazdagodhattak.

A 11. Szegedi Képregényfesztivál több előadása ott vette fel a fonalat, ahol tavaly elengedte, de közben mégis önálló, önmagában is érthető, kerek ismertetéseket hallhattunk. Ebbe a tendenciába tartozik Róka László témája is, aki a korábbi években is a jungi kollektív tudattalan archetípusai felől közelített meg egy-egy képregénnyel összefonódó kérdést. Idén az árnyék szerepére fókuszált a Batman képregényekben. Meglátása szerint az árnyék nem csak az ábrázolás szempontjából fontos, hanem Batman alakjának is különböző árnyékait fedezhetjük fel például Joker alakjában vagy Gotham városában.

A délelőtti négy előadás egy kivételével a Batman képregényekre fókuszált, így Róka előadását Dunai Tamás áttekintése követte: megtudhattuk, miként alakult ki az a Batman-kép, amelyet ma ismerünk. A Denevérember kezdeteiben ponyvahősként volt jelent, majd ez fokozatosan átalakult: eredettörténetet és segítőtársat kapott, a krimi irányába fordultak a történetek, illetve horror elemek is elkezdtek beépülni. A manapság kultikusnak számító Batman-képregényekről is szó esett; ezek főként a 80-as években születtek olyan nagy hatású és elismert szerzőktől mint Frank Miller vagy Alan Moore. Az előadás egészen a 2000-es évekig folytatta a kitekintést, így napjaink tendenciáiról is szó esett. Eszerint az íróközpontúság és a crossoverek dominálnak a képregénypiacon.

Dunai után Váradi Gábor ragadta magához a szót, aki a magyar szuperhősökről tartott előadást. A hazai piacon a saját hősök kevésbé számítanak ismertnek, viszont Váradi kitágította a szuperhős fogalmát és (meglehetősen plasztikusan) nem csak a képregényekre, hanem korábbi keletkezésű irodalmi művekre is felhívta a figyelmet: bizonyos szemszögből Hunyadi Mátyás, Ludas Matyi, Toldi vagy akár Liliomfi is szuperhős. Az előadás második fele viszont a vizuálisan megjelenített, kortárs magyar hősökkel foglalkozott. Megtudhattuk, kifejezetten széles skálán mozognak, hiszen a nyugati hősök újragondolásától (például Amerika Kapitány mintájára Pannónia Kapitány) az altesti humorból merítő szuperhősökön keresztül egészen a hazai, nem csak viccnek szánt karakterekig több példát is láthattunk.

A délelőtt utolsó előadása ismét Gothambe kalauzolta a hallgatóságot. Molnár András H. P. Lovecraft hatása felől közelítette meg a Mike Mignola és Richard Pace nevéhez köthető A végzet Gothambe érkezik című képregényt. Lovecraft hatása a popkultúrára szinte beláthatatlan. Videójátékok, képregények, regények tisztelegnek az író előtt rejtettebb vagy nyíltabb utalásokkal. Molnár meglátásra szerint a szerző munkássága és a New Yorkhoz kötődő tapasztalata hatott A végzet Gothambe érkezik alkotóira, és a képregény több szempontból is reflektál a lovecrafti örökségre.

A délután egy visszaemlékezéssel kezdődött, amelyben a Menő Manó című képregény (rögös) indulását idézte fel Borsi Csaba, Kertész Sándor, Pál Nagy Balázs, Sváb József és Tóth Péter. A beszélgetés során képet kaphattunk a szocialista éra képregényhez fűződő viszonyáról, illetve (ahogyan azt Kertész későbbi előadásában is taglalta) a képregénykiadás viszontagságairól és a médium nem túl pozitív helyzetéről a rendszerváltás előtti időkben.

A visszaemlékezést Kellermann Viktória előadása folytatta, aki tavaly a lengyel önéletrajzi képregényekről, idén pedig a lengyel gyerekképregényekről beszélt. Több sikerült vagy kevésbé sikerült képregényt is bemutatott a nézőknek, illetve az előadás során hangsúlyossá vált, hogy a lengyelek kultúrájában a képregény fontos szerepet tölt be, és már a fiatalok számára is akad választék a boltok polcain vagy a gyerekfolyóiratok hasábjain.

Bayer Antal az idén 60 éves Asterix képregények kezdő éveibe nyújtott betekintést, így a közönség megtudhatta, miként tett szert a sorozat hatalmas népszerűségre Franciaországban, illetve hogyan alakultak ki a ma ismerhető karakterek. Szintén a francia (és belga) képregények helyzetéről beszélt Kopeczky Csaba.  A franciáknál a képregény kitüntetett, állami elismerésben is részesülő műfaj. Kopeczky meglátása szerint a nagyhatalmi státusz elvesztése realizálódik a képregényekben, ami az alternatív történelem és a fantasy műfaja által jut kifejezésre. Hangsúlyossá vált, hogy nem klasszikus értelemben vett sorozatok jelennek meg, hanem világokban gondolkoznak a kiadók. Kopeczky szerint a francia képregényekre nagy hatást gyakoroltak a sorozatok a narrációt tekintve, illetve a mangák a harcok koreográfiája szempontjából.

A fesztivál utolsó előadását Pilcz Roland tartotta, aki a képregényoldalak esztétikájáról mesélt. Pilcz igyekezett a közönséggel együtt gondolkozni, megmozgatni őket, így kifejezetten érdekessé vált, hogy egy jobb vagy egy bal oldali képsort láthatunk-e, elvégre a mozgások, a szereplők tekintete és a panelek elhelyezése sugallhatja, melyik oldalról van szó.

Az idei fesztivál ismét sokszínű előadásokat kínált, ahol a képregények szerelmesei új alkotókkal, történetekkel és képregényekkel ismerkedhettek meg; a megvásárolt kötetekről nem is beszélve.

Borbíró Aletta

Fotók: Somogyi Könyvtár